Mátra 60 teljesítménytúra. Kicsit hosszabb és szintesebb mint a híres-neves Mátrabérc, aminek mégsem vágtunk neki áprilisban.. Ezek után egyértelmű volt, hogy számomra ez lesz az év túrája. Azon túl, hogy a Mátra-kupán a tavalyihoz képest egy kategóriával feljebb szeretnék lépni, ez a 60as volt az idei túrázós célom.
Aztán egyik pillanatról a másikra jött a sérülés június 2. hetében. Talán talpi bőnye gyulladás, de orvos nem látta. Mindenesetre pár napig nem tudtam lábra állni, és utána is sántítottam még egy darabig. Gyógyulási idő?? Jó másfél hónap, zéró megerőltetéssel. Nem nehéz kiszámolni, hogy pont ennyi volt hátra a túráig.. muszáj volt rendbe jönnöm. Aztán a két héttel ezelőtti Patai Mátra elég biztatóra sikeredett, reméltem, hogy most sem lesz baj. Azért kis félsz volt bennem.. De sikerült, teljesítettük! :)
- ébresztő 3.45kor, indulás egy órával később
- pontban 6kor érkezés a rajtba, 6.30-as indulás
- terepfutó cipő, rövidnadrág, ujjatlan felső, esőkabát, kulacsöv (5x1dl víz, 1 iso)
- nike sportband, szenzor a cipőfűzővédő háló alá (bevált, és vízálló!! :D)
Már az első ep. felé tartva megbántam, hogy nem vízálló hosszúnadrágban indultam. Elkapott minket rendesen az eső, a cipőm hamar beázott, a gatyám kiálló része is csurom vizes lett, és hamarosan ez esőkabátomról is kiderült, hogy a célnak nem igazán megfelelő... Szakadó eső, dörgés, villámlás, ha lett volna rajtam pulzusmérő, párszor ki is akadt volna, asszem. :D Érdekes állapotban értünk az első pontra, a Muzsla-nyeregbe. Nem kellett volna nekem 2szer mondani, hogy hagyjuk, menjünk haza… de szerencsére ez fel sem merült, úgyhogy mentünk is tovább a 2. pontra, a Havasra. Menet közben ki kellett vennem az egyik kontaktlencsémet, mert a gyulladt szemem nagyon nem bírta már. Ha nem lett volna elég kemény a menet így is, még nehezítettem egy kicsit. :) Az eső szerencsére elállt közben. Ismerős úton haladtunk Fajzatpusztáig, ahol nagyon finom sütivel vártak. A Káva-csúcson számot írtunk, Disznós-kútnál pedig a pecsét mellé banánt, vizet és csokit is kaptunk. Mátrakeresztesre egészen érdekes úton, a Világos-hegyen át jutottunk... 2 hete, amikor lefelé ereszkedtünk itt nagy nehezen, fel lettünk homályosítva, hogy a 60on majd ugyanitt lesz felfelé... tartottunk is tőle, de minek?! :)) Meglepően hamar, különösebb megerőltetés nélkül abszolváltuk a 260m szintet 1.4km-en. Fent aztán örültünk a kilátásnak (elképesztő volt egyébként, de nem csak itt, végig a túrán.. a felhők körbeölelték a csúcsokat..gyönyörű volt), majd megintcsak ismerős úton mentünk Mátrakeresztesre. Itt azért leültünk kis időre, és meg is ebédeltünk, nagyon jó volt az ellátás. A kiküldött cuccunkból csak az iso port használtuk, illetve magamhoz vettem az energiagélt is, fölöslegesen. Időben nagyon jók voltunk, úgyhogy nyugisan folytattuk a menetelést Fallóskútig, ahol számot kellett volna felírnunk. A lapon egy nagy 40es volt. Na, ezen felbuzdulva az első negyvenesek elkezdték ide írni a nevüket, számukat. Majd a 60asok is nyitottak maguknak egy oldalt, így szép kis névsor kerekedett. Az itinerekbe meg persze nem került szám. Egy bolond százat csinál.. :D (Naná, hogy mi is így tettünk..) Ágasvárra fel jó szuszogtatós volt, de nem pihenhettünk meg a turistaháznál, mert a csúcson vártak minket. Pár hónapja, amikor poros volt, oda-vissza nézelődéssel együtt megjártuk 25 perc alatt, most a csúszós sárban csak felfelé kellett ennyi idő.. A kilátás persze kárpótolt. Lefelé (nagyon fájt már a térdem) nagy meglepetésemre tzh leszólított, hogy én vagyok-e én. Én voltam. :) Gyors bemutatkozás után utolértem Sanyit a turistaházban, ahol a frissítőnket intézte. Pár perc pihi közben legurítottunk egy citromos Gössert (nagyon jó ötlet volt), magunkhoz vettünk egy üveg kólát, és megint Keresztest céloztuk meg, ahol ismét megetettek minket, kevertünk még isot, magamhoz vettem a lámpát, és készültünk a kaptatóra. Huh, hát nem emlékszem, hogy Hidegkútra tavaly is ennyit kellett volna mászni. Szerencsére a látvány erre is lenyűgöző volt, viszont már kezdtem fáradni, meg ahogy sötétedett, egyre jobban zavart, hogy a jobb szemem nem üzemelt. Meglett azért a pont, ahol tankoltunk még finom friss forrásvizet. Megcsodáltuk a tavalyi áldozatok emlékére fellógatott csontot :P aztán indultunk, hogy leküzdjük az utolsónak hitt akadályt. Nyikom. 1.6km 335m szinttel. Rosszabbul hangzott, mint amilyen valójában volt, vagy csak bennem volt már a „mindjárt vége”-érzés, nem tudom. Mindenesetre nagy öröm, és a vártnál kisebb fáradság volt feljutni. Persze a csúcson esni kezdett megint, és ez már végig is kísért minket.
Innentől túl sok hozzáfűznivalóm nincsen… Szívtunk a köves, majd kő nélküli, agyagos-nyálkás-sáros lefelén. 120kilósra dagadt cipőimben megfájdultak a lábfejeim, nagyon sokat csúszkáltam, előkerült a biciklis szókincsem is elég gyakran sajnos… Akartunk futni, hogy behozzuk 14 óra alá, de lehetetlen volt a felázott talajon.
Pásztóra érve aztán már minden szép és jó volt, persze az eső is elállt. Nem láttam magamat, de valszeg elég nagyon vigyorral léptem be a suliba. Megcsináltuk!!! Nagyon-nagyon jó érzés volt. Az időnkkel is maximálisan elégedettek voltunk. A helyben kínált vacsinál pedig csak a fenti mosdó és melegvíz okozta öröm volt nagyobb.. :D
Gyönyörű oklevél, rajta a kedvenc Arany-idézetem.:) És az eddigi legszebb kitűző. Sőt, jelvény!
Bedobtunk még egy kávét, és indultunk haza; útközben még rögtönzött kreszoktatásban is részesültem. :) Így aztán ébren tudtam maradni.
A mérleg:
- 14.17-es idő
- fogyasztás: kb. 1-1.5 liter víz, 2 deci iso, fél sör, fél kóla, 2 szelet vajas-hagymás és 1 lekváros kenyér, pár szem keksz, fél banán, 2 szelet csoki, némi süti. Megkezdtük a gélt is, de valami rettenetes volt, így aztán hanyagoltuk inkább.
- 3szori elázás, ebből egyszer (rögtön az elején) bőrig
- 2 patakba lépés, de szerencsére úgyis mindegy volt.. :)
- lenyűgöző látvány szinte végig
- profi szervezés: ellátás, szalagozás, itiner, jófej pontőrök
- egy pár vállalhatatlanul koszos cipő és zokni
- felázott lábfejek
- sok-sok élmény:)
Megérte!!
Ha valakinek nem sikerülne elképzelni...: