Bizonyosan a síelés alatt hozzászoktam a mínusz 10 fokhoz, meg a kis jégkristályokhoz, amiket a szél az arcomba vágott. Tegnap úgy éreztem, mintha hirtelen nyár este lenne a Margitszigeten. 11 fok volt, a lengedező szellő simogatta az arcom, sőt, biztos voltam benne, hogy még nyár-szagot is érzek. Ráadásul idei leghosszabb futásomat teljesítettem a maga 13 kilométerével, szóval nagyon jól éreztem magamat.
Nagyon fásultan indultam már útnak az utóbbi hetekben, sem a távot, sem a tempót nem mertem növelni, féltem, nehogy a lábam lássa a kárát. Azt hiszem, végre sikerült eléggé kilazítani meg pihentetni a lábamat, úgy tűnik, a pár hónappal ezelőtti bajaim megszűntek, úgyhogy lassan megpróbálkozom a távolságok növelésével. Kiderül.