Hát megvolt a hegyi feles. Sikerült 2 órán belülre kerülni, sőt, majdnem PB lett. Eddig háromszor voltam ezen a hangulatos, kemény versenyen: 1:58:45, 2:08 és 2:02 körül sikeredett. Most 1:59:02 lett, és az a 18 másodperc azért hozható lett volna, de nem volt fő cél.
Így is sok lett a felfele, a lejtőket pedig az első pár km után nem mertem totálra megnyomni.
A rajt után Nyaff és Steve nyomában loholva vettem fel a -kissé gyors- alaptempót. A rajthelyre visszafordulva már megkóstolt az emelkedő: rögtön lett is vagy 5-10 méter hátrányom Steve-ékkel szemben. Aztán a síkon visszazárkóztam, s az első nagy lejtőnél, kihasználva az egyetlen lehetőséget, hogy majd később is Nyaffék közelében legyek, megnyomtam. Ez viszont nem tetszett annyira a lábamnak, meg a pulzus is emelkedett, hiába próbáltam csak a gravitációra fogni a gyorsulást. :) Szóval kell az erő későbbre is, gondoltam, és tényleg: 8 km-nél jött a hosszú séta, a brutál emelkedőt csak így mertem teljesíteni. A visszafordítós szerpemntinen 14-nél Nyaffék véglegesen utolértek, mission impossible volt felvenni a tempójuk, velük tartani...
Az uccsó 4 km-es hosszú hajrára is jutott emelkedő, már csak a két órán belüliség vezetett. Hiába na, az Europarkok és a havi futott km-átlagok ennyit engednek.
Hétfőre komoly izomlázszerűség lett, keddre már a bal Achilles is bejelzett. Régi kedves ismerős a görög vitéz, de azért eltűrném, ha nem erősködne... Szerdán szintén gyógyító láblógatás incl. 12 órás munkanap, de ma azért matematikailag már meg kellett az Ellent ijeszteni: még bejöhet a 4:3!! :)
A május gyors és rövid versenyeket hoz: kispesti sportnap 800 méter, K&H váltó a "mínusz két perc projekt" csapattal és az edzesonlight feat. Malacka teammel!!! 
Ehhez megfelelő fejben felkészülés kell, messze még a maraton! 