1 hozzászólásMajdnem feneketlen mély kútba jutott a maratoni projekt, amikor nyáron egyrészt a turistáskodás, másrészt a Haglund-Achilles kombó elvette a teret és időt a futástól.
De ekkor jött a dopping itt és ott: Nagyatád a maga varázslatával, csodálatos küzdelmeivel, remek sportolókkal, illetve egy valódi dopping, de erről majd a végén... 
A triatlon váltóvereny végül nem hozta a maratont, mert a váltótagok mindenképp szerettek volna futni is pár kört, amennyit még bírnak. Így csak azt kértem, hogy azért kb. egy szakasznyi félmaraton maradjon nekem. A nagy meleg és a remek úszás-bringa teljesítmény aztán végül 6 kör futást engedett a társaknak, nekem maradt még 10.
Nagy kedvvel vetettem bele magam a pályán lévő forgatagba, ismerősök és ismeretlenek közé. Szeretem a körözős versenyeket, itt aztán elég hamar visszajutottunk a központba, és mindenhol szurkolók álltak a pálya szélén. Előzetesen valamivel 6 perc/km alatti tempót gondoltam, de az első körök már 5:30 közé sikerültek. Akkor maradjon ez, amíg megy. Minden fordító jó hangulatban telt, a frissíítést igyekeztem erővel megoldani, nehogy elfelejtsem az izót. Dinnyét soha nem próbáltam még futás alatt, ezért nem most kezdtem el kísérletezni vele. A frissítések viszont picit minden körben elvettek az 5:30-as tempóból, ezért pont jól jött, hogy egy megelőzött egyéni triatlonos szólt, hogy iramot váltana velem. Ettől kezdve fokozatosan gyorsulva, érzésre 5 perc/km alá mentünk, több mint egy körön át: ő megkapta az iramváltást, én visszahoztam a frissítéseket. 
Azért az utolsó két kör irtó nehéz volt, de végül kerek 5:30-as tempóval ment le a 10 kör.
Nagyatád tehát doppingolt, hazaérve ma meg -mivel nincs idő beszorítani a hosszú futást- megnyomtam a stabil 2 kört, 8 km-t: hihetetlen elmerevedve, agonizálva értem a végére.
Na, de utána irány a zuhany, tusfürdő, sampon: "A sampon koffeint tartalmaz, amely a doppinglistán szerepel. Így hajon keresztül utólag kimutatható!"
Hát, mindent megteszek a sikerért...
