Kezd távoli emlékké változni -tán nemesedni- a futás, hogy a maratonról ne is beszéljünk...
Tavaly ilyenkor, így év elején január első két hete közel 70 kilométerrel, 9 futással ajándékozott meg, sőt, még 4 alkalommal ergométeres tekerés is volt, 85 virtuális km-t rakva az edzésnaplóba. Hiszen akkor magas hőfokon égtem: hajtott a tavaszi bécsi maraton szép érme, amely jubileumi kiadás révén még Swarovski kristállyal is büszkélkedhetett, szép Munkásőr-dizájnnal megálmodva. Tehát a január -hihetetlen energiákat mozgósítva - végül 13 futással erős 100 km lett. Sosem volt még ilyen évkezdetem, amióta csak futok.
Aztán végül Bécs elszállt, de a viszonylagos komolyabb téli alapozás (értsd jan-febr. 185 km) ellensúlyozta a márciusi betlit, amely visszaesés a bécsi projekt elmaradásával, illetve Achilles harcos és Haglund barátja aknamunkájával is magyarázható.
Április viszont felélesztett, mivel jöttek a sztenderd BSI-versenyek: Vivicitta, hegyi félmaraton. Ez így mindenestül 15 alkalom/142 km jóváírást jelentett, és újból kezdtem futónak érezni magam. Májusban ilyen lendülettel zajlott tehát az élet, valami überbrutál hónap sikeredett: 19 futás/178 km, benne a szeretett Wekerle-futás tizedmaratonja és a jó öreg kispesti KAC-sportnap 100, 400 és 800 méteres versenyei -és érmei .
Az éves terv a tavaszi külföldi maraton híján immár a jól bejáratott őszi Plus maraton PB-re koncentrálódott. Veszélyt jelentett viszont a június: az mindig -az egyik- csúcspontja a melónak, így itt lefelé haladt a hullámvasút: 62 km sikeredett. Igaz, ebben benne volt a mindig szenzációs maratonváltó, a FB Team Kivi és az edzesonline csapattal! Szóval sebaj, hisz jön a nyár, benne másfél hónap lehetőséggel, ahol előttem a tér, a teljes nap, lehet futni reggel (na nem, reggel sosem, akkor aludni és reggelizni kell!) délben-délután, nemcsak este 10-kor, és nemcsak a klasszikus Europark oda-visszákat... Szép helyek, pihenés, meleg: 16 alkalom/217 km lett július, 15/162 augusztus. Csakhogy a karosszéria nem ilyen terhelésre lett tervezve: Achilles újból bejelzett, dagadt. A NIKE gyors tempónak lőttek, amire még a szokatlan meleg is rátett, így biztonsági futással teljesítettem 1:58:42-vel. Ez a tempó viszont már lassú a maraton PB-hez viszonyítva, oda biztos 5:30 kell... Sajnos az Achilles néha még bejelzett, a szeptember a munka jellegénél fogva csúcsra járatott melózást hozott, a heti futások száma háromban maximalizálódott. A maraton hetében -rápihenés ürügyével- egy 8 km-es szenvedés jött össze 5:30-as tempóban. Épp elég volt az a nyögvenyelős dupla Europark a mentális felpörgéshez, hiszen a PB-hez ugyanez a tempó dukált.
A maratonhoz hozzátartoznak a bevált lelki doppingok: Leander kedvessége, mely szerint "felisút-leisút", ha..., a vállalkozás reménytelenségének elemzése, vad számolások, egyenletrendszerek felállítása a lefutott km-ekkel, tempókkal, a tervezett verseny-részidőkkel stb. stb. Végül is a maraton napjáig picivel több, mint 1000 km jött össze, éves átlag heti 27 km. Természetesen hittem magamban, a fejbenfutás erejében . Végül sikerült a PB, 5:28-5:32-5:30-as tempóval végigmenve, 3:52-vel.
És utána a nagy csend.
Közben lakáseladás-lakásvásárlásra adtuk fejünket, több különprojekt is futott meló szintjén, szóval nem unatkoztunk a családdal. Egy kis fellángolás ugyan volt még októberben, aztán meg a decemberi évzárás hozott össze egy-két futást, de ma épp semmilyen célt nem látok magam előtt.
Merthogy nemrég Mira blogjában került elő az amúgy örökzöld téma: cél-út kapcsolata. "Nem a cél a fontos, hanem a hozzá vezető út." Hát, ez nem az én életem szemlélete. Jobban mondva az út mellett a cél is mindig fontos: kell az induláskor, kell a felkészülés-munka-edzés során, és fontos elérni is. Nem boldogít önmagában a tudat, hogy ha nem is sikerül a cél, mégis mennyi szépség, mennyi öröm és teljesítmény volt az út alatt, amíg egyáltalán odaértem a cél kapujába. Mert át is szeretném lépni a küszöböt... -hogy bővítsem az egy blogbejegyzésre eső közhelyek számát.
Itt van tehát 2009. Amióta futok, volt már pár szezon, volt 5 őszi Kaisers/Plus maraton, kialakultak a sémák, ismerem a hónapok lüktetését, a test visszajelzéseit. Futottam havi átlag 50 km-ből maratont, meg havi 100-ból. Eljátszottam az exponenciális edzéstervvel, no és el ne felejtsük a számcserés felkészülést. Sokat jelent(ett) az első lépésektől a FUTObolondok topic társasága, amelyhez csatlakozott sepi és pen nagyszerű oldala, az edzesonline társasága.
Nem váltam sosem ultrafutóvá, nem vált minden értelemben kötelező elemmé életemben a futás. Viszont tudom, hogy jó dolog.
Kíváncsian nézek 2009 elé, de nem látok még semmit.