Hú, de amatőr
Izgalom, dopping itt és ott
Amatőr
| 2009-08-22 15:32:14 |
1 hozzászólás
Majdnem feneketlen mély kútba jutott a maratoni projekt, amikor nyáron egyrészt a turistáskodás, másrészt a Haglund-Achilles kombó elvette a teret és időt a futástól.
De ekkor jött a dopping itt és ott: Nagyatád a maga varázslatával, csodálatos küzdelmeivel, remek sportolókkal, illetve egy valódi dopping, de erről majd a végén...
A triatlon váltóvereny végül nem hozta a maratont, mert a váltótagok mindenképp szerettek volna futni is pár kört, amennyit még bírnak. Így csak azt kértem, hogy azért kb. egy szakasznyi félmaraton maradjon nekem. A nagy meleg és a remek úszás-bringa teljesítmény aztán végül 6 kör futást engedett a társaknak, nekem maradt még 10.
Nagy kedvvel vetettem bele magam a pályán lévő forgatagba, ismerősök és ismeretlenek közé. Szeretem a körözős versenyeket, itt aztán elég hamar visszajutottunk a központba, és mindenhol szurkolók álltak a pálya szélén. Előzetesen valamivel 6 perc/km alatti tempót gondoltam, de az első körök már 5:30 közé sikerültek. Akkor maradjon ez, amíg megy. Minden fordító jó hangulatban telt, a frissíítést igyekeztem erővel megoldani, nehogy elfelejtsem az izót. Dinnyét soha nem próbáltam még futás alatt, ezért nem most kezdtem el kísérletezni vele. A frissítések viszont picit minden körben elvettek az 5:30-as tempóból, ezért pont jól jött, hogy egy megelőzött egyéni triatlonos szólt, hogy iramot váltana velem. Ettől kezdve fokozatosan gyorsulva, érzésre 5 perc/km alá mentünk, több mint egy körön át: ő megkapta az iramváltást, én visszahoztam a frissítéseket.
Azért az utolsó két kör irtó nehéz volt, de végül kerek 5:30-as tempóval ment le a 10 kör.
Nagyatád tehát doppingolt, hazaérve ma meg -mivel nincs idő beszorítani a hosszú futást- megnyomtam a stabil 2 kört, 8 km-t: hihetetlen elmerevedve, agonizálva értem a végére.
Na, de utána irány a zuhany, tusfürdő, sampon: "A sampon koffeint tartalmaz, amely a doppinglistán szerepel. Így hajon keresztül utólag kimutatható!"
Hát, mindent megteszek a sikerért...
A nagy talány, a tervezhetetlen verseny...
Amatőr
| 2009-08-10 20:34:14 |
Nincs hozzászólás!
Szóval itt van az augusztus közepe, itt a nagyatádi triatlon találkozó. Aki volt már ott, az tudja, ez nem egy hétköznapi verseny: itt a szurkolók, egyéni és váltótagok valami nagy-nagy egységet alkotnak, még ha nem ismer mindenki mindenkit.
A hangulat tehát adott lesz, és ebben a forgatagban most valami kisebb versenyrészt is vállaltam: egy nem díjazott váltóban vagyok benne, szigorúan csak a futásra koncentrálva, na persze...
Tulajdonképp bármi lehet: elméletileg 0-tól 42,2 km-ig lehet a táv, ahogy adódik. Most úgy tűnik, hogy kb. 30 km jut rám, mert a váltótagok, akik úsznak-kerékpároznak, még szívesen vállalnak pár kört a futásból. Ha meg nem, akkor maraton!!
Ami azért igencsak fejbenkészülős lenne, mert még nem volt semmilyen 30 km-en felüli táv idén, és az uccsó két hét eleve gyógyfutásokkal telt, vagy kihagyásokkal. Azért ismerem a korlátaim, nem nyírom ki majd magam, támaszkodom a régi emlékeimre, alkalmakra.
No, hát akkor holnap indulunk Nagyatádra, ugye kell az akklimatizálódás a világszínvonalú eredményhez!
Minden résztvevőnek kívánom, hogy terveinek megfelelően sikerüljön a nagy nap! A szurkoló barátoknak, családtagoknak kellemes és izgalmas élményt ígér a verseny...
/Leander pl. szerintem már most levette a kezét rólam, ha maratonra fordulna a dolog szombat délután. /
Nem a tervek szerint
Amatőr
| 2009-08-04 22:29:18 |
4 hozzászólás
Szóval a nagy nyári nekibuzdulások úgy szoktak történni, hogy a július-augusztus dönti el az őszi maraton sosát: ha majdnem 400 km körül lesz a két hónap összesen, akkor nekivágok, ha nem, akkor meg kihagyom.
A számok nem hazudnak: most, 2009 júliusában 144 km lett. Ez kevés, tavaly pl. 217 sikerült ekkor, amit 161-es augusztus, majd 139-es szeptember követett. Ebből lett aztán maraton PB.
Most viszont egyrészt a munkahely nagyon más, mint tavaly, jobban leköt fizikailag, de főleg stresszben-szellemileg, másrészt a pihenést-kikapcsolódást -tán éppen az előbbiek miatt- igyekszem "erőből" teljesíteni, így meg a futás háttérbe szorult pl. a toszkán körúton... Igaz, ott előre látható volt a szervezett, közös útiprogram miatt, hogy 30 ember idegenvezetővel reggel 7-től este 10-ig megy-lát-él és mozog, szóval ott kimaradt egy hét a futásból.
Sebaj, jött a lazább családi-baráti Balaton, ahol aztán oktondi módon mennyiségben túl hamar akartam pótolni a km-eket, amit viszont a jó öreg Haglund-Achilles páros zokon vett, és büntetett...
Ezért újból belibbent jópár kimaradt nap, a pihentetés-gyúgyulás reményében.
Aztán jött Prága, családi felfedező túra, 6 nap, 5 éjszaka, napi sok-sok km gyaloglással (ha sok időm lesz, gmappal rá is megyek az egyik útvonalra, mennyit talpaltunk).
Ha Prága, akkor futás szempontjából vigyázni kell, mert anno 2002-ben, még mohó és kezdő futóként szigorúan edzés nélkül lenyomtam egy márciusi félmaratont itt, baráti társasággal, dafke 2 órán belül, amit 9 hónap Achilles-probléma és kihagyás követett...
Ahogy a toszkán táj és városok is mindig felejthetetlenek, úgy Prága is örök emlék marad, és persze nemcsak ezért a butaságért, hanem a látványért; még ha nagyon is turista jellege lett mindennek az utóbbi évtizedekben. Kíváncsi vagyok, ahogy én láttam Prágát anno 14 évesen szüleimmel és most, úgy majd a gyerekeim (14 és 11 évesek) miként fogják látni Prágát az ő családjukkal majd' 30 év múlva... Mert remélem, folytatódik a hagyomány.
Prágában két futás sikeredett, bár Leander először nem vette túl komolyan, mikor az egész napi program után este nekivágtam az ismeretlennek. De nem vesztem el, bár a második alkalommal kibicsaklott kissé a bokám, pedig erre az utolsó napra terveztük az éjszakai sétát. Így nem lehetett sérültet jelenteni.
Itt az augusztus, és elvileg meg kell fordítani a menetrendet: most kellene sok-sok km-t gyűjteni. De azért ez az időszak már nem a gondtalan nyaralásé, 20-a után fel kell állítani a sulit pl. Az már csak némileg árnyalja a képet, hogy kis esélye még van a nagyatádi triatlon váltó maraton távjának, mármint hogy le kell futnom. De komoly ígéretek vannak kb. 15 km lefutására a váltótagoktól... Szóval kissé zűrös a dolog, de elvileg a szokott őszi BSI maratonra készülök.