Hú, de amatőr
Számcsere itt, számcsere ott
Amatőr
| 2011-03-30 19:13:38 |
3 hozzászólás
Az elmúlt évek már sok tapasztalattal elláttak a futás (nemfutás) terén, így kristályosodott ki pl. a fejbenfutás mibenléte és nélkülözhetetlensége...
Az edzések innovatív megközelítése pedig új elemekkel gazdagította a felkészülésemet: az exponenciális és a számcserés edzésterv sikeres félmaratont, illetve maratonokat hozott, na persze ezek eleve elrettentő példák, semmint követendő metódusok. A számcsere tavasszal szokásos: általában a Vivicitta utáni első félmaratont (boldogult emlékű Normafa hegyi feleseket...) jelenti, amikor valahogy nem jönnek össze a hosszú futások, és így a 12 km-es futást követi a 21-es.
Ma kipróbáltam a számcserés módszerem a versenynevezésnél, és úgy tűnik, működik! A 12 km-es Vivi rajtszámomat 21-es félmaratoni indulásra cseréltem. Egy füst alatt még a május 1-jei Samsung terepfélmaratonra is beneveztem.
Így mulat egy magyar futó!
Matematika: szorozni 10-zel
Amatőr
| 2011-03-12 20:29:41 |
6 hozzászólás
Ma ez szerepel az edzésnaplóban:
Mintha csak duatlon lenne: az ergométer után irány egy telepkör. Az első métereken elhatároztam, hogy totál megnyomom.
Hát, érdekes a helyzet: 4 km-en ennyi sebesség megy, semmi több.
4 hónap múlva több mint 10-szer ennyi távon kellene tartani kb. ezt az iramot... :)
Szóval 4 km-en tiszta erőből 5:28-as tempó megy. Július végén vár a 4 órán belüli maraton.
A megoldás adott: a távot szorozni 10-zel! A maradék 2 km meg a célegyenes csak összejön.
Amatőr
| 2011-03-01 22:14:41 |
8 hozzászólás
2011 eddigi 60 napja 71 edzést hozott, 50 óra időtartammal.
Hű, de szép, gondolhatnám, ilyen sem volt még 2001 óta, amikor anno elkezdtem futni. Nos, hát most sem váltam ultrafutóvá, mivel 50 edzés szobabringa és kondi során jött össze, s a 21 futás mindössze 162 km-t jelent. Valaki igazán szólhatna, hogy egy komoly versenymaratonra futással illik készülni!
Februárban azért már átlag heti 25 km sikeredett, ha ezt tovább emelem, szédítő távlatokkal kell szembenéznem: túledzettség meg ilyesmi veszedelmek, brrr...
Külön köszönet skam sporttársnak, aki privát versenyünk révén kvázi akkor is motivál és mozgásra ösztönöz, amikor leginkább a fotelban üldögélve nosztalgiáznék vagy fejbenfutnék...