Ahogyan gyűlnek a kilométerek, úgy ritkulnak a blogbejegyzések.
Az "új élet" projekt bizony áldozatokkal jár.
Holnap az 1000-et átlépem, de hova jutottam?
Talán azért is vártam a bloggal, mert kellett a bizonyosságérzés, a fehéren-feketén felmutatható teljesítmény, a folytonosság. Hiszen fellángolások vannak az ember életében, de azok ahogy jönnek, úgy el is múlnak. Egy-két jól megfutott, sportos hét? Ugyan már! Egy-két hónap? Na, az már valami, de az sem a rendszeresség csalhatatlan bizonyítéka.
Jelenleg kerek 5 hónapnál járok, ami a rendszeres, tervezett, ellenőrzött futást illeti. Január vége óta jön heti penzumban Gabitól a táv/iram meghatározás, a feladatos vagy sima futások menete, mely edzésterv persze önmagában is új impulzus, jobban mondva terhelés nekem, de így, hogy a heti visszajelzéseim alapján lehetőség van az esetleges korrekciókra is, szóval így még inkább teljes a kép.
Megnyugtató dolog, hogy az ember tud mihez igazodni, és persze megbízik a másikban.
Milyen változásokat lehet érezni vagy konkrétan tapasztalni az eddig "fejbenfutó" szezonokhoz képest?
A km-ek száma megnőtt természetesen, a versenyek futott tempó gyorsult. Nincs kihagyott, ellébecolt nap (na jó, egy darabig a hétfő-kedd futás/pihenés kombót eléggé szabadon variáltam, ahogy esik, úgy puffan alapon). Ha a munka, egyéb elfoglaltság miatt szükséges, akkor olyan időpontot is találok a futásra, amely eddig egyáltalán nem lett volna magától értetődő...
Szeretném megőrizni persze az egésznek az örömérzését, azt a hangulatot, amely nem a kötelezőségről, magam vagy mások által elvárt teljesítményről, csoportnyomásról szól. Nem válhat mechanikussá, netán észre nem vett fanatizmussá a sport, a futás. A számmisztika persze segít a célok elérésében: vidám dolog 2014 km/év jellegű csoportokban lenni, hozzátesz a motivációhoz, színesíti a folyamatot, de nem ez a fő cél.
Hát akkor mi is a cél? "Hol lakik a boldogság mostanában?"
Aki tudja a választ, ne habozzon, éljen annak megfelelő szellemiségben.