Ezt újra meg kellett próbálni. Feszélyezett, hogy 2008-ban még nem futottam egy nyolcast se! Tehát mit nekem szél? Férjem szerint a szombati viharban úgyis minden ág letört már, ami le akart!

Mindenesetre vittem egy mobilt. Ha fejbevág egy, megtudom, lehet-e ájultan telefonálni. De az erdő egyre szebb.Sokan voltak kint, valami ötpróba volt-hát ezekből nagyon kimaradtam az utóbbi időben. Pallagtól visszafelé három túrázó fújta az orrom alá a füstöt-na, ezt nem fogom soha megérteni. Túl tiszta volt a levegő, vagy mi van?

Később két 10 év körüli kissrác hajrázni kezdett utánam. Na, ezt már mégse! Szépen felpörgettem-20m után feladták.Elég nekem, ha az utcai versenyeken megelőznek, miután a sétálós szakaszaikban vagy négyszer elmentem mellettük! Eszméletlen a kicsiknek ez a belesétálós-sprintelős versenytaktikájuk! De eddig a legtöbben megvertek vele.

Rákezdte a szél, én is gyorsítottam.Aztán ellazultam. Most épp egészséges életmódot élek. Csak nem esik a fejemre semmi. Meg mit árthat az nekem?

Ekkor megjelent a Futóösvények Ura. Világoskék Samsungos póló, kék sort és cipő, hasonló színű szem és szőke haj-és micsoda futómozgás! Elvigyorodott, mert látta, hogy nem tudom levenni a szemem a lábáról... ja, ha valakiben támadnának kétségek: Y kromoszómája volt! Mikor elsuhant mellettem, le kellett ellenőriznem a futótechnikáját hátulról is. Tökéletes volt. (Az is.)

Egész vidoran kocogtam tovább. Bambulásztam: rügyek, csillogóan zöld moha, ibolya, később néhány merész cinke is felbukkant. Néhol kajtató rókák penetráns szaga csapott meg. Fura, de imádom: mindig a tavaszt jelenti, az új életet, kölyköket, fiókákat. Az élet él, és élni akar, annak ellenére, amit mi teszünk ellene, újra és újra.

Rájöttem, én erre vagyok összerakva, a szívem, az ereim, a tüdőm, csak menni, menni, kényelmes, kocogós tempóban, és bambulni közben, nézegetni mindent, ami szép, virágot, madarat, tájat, futó pasit, ami jön.

És így, csak így el tudom viselni az életet, sőt, élvezem is.

Mikor hazaértem, az időm nem lett világrengető, de legalább van miből fejlődni, nem? Olyan optimista lett a hozzáállásom, semmi nem tudná letörni. Ez azért nem futópad, na!