Éppen illene írnom egy jó kis blogot a 2. marathonimról.Csak nem nagyon megy.Tíz nappal előtte elkapott valami toroknyavalya,ezért két hét futásmentesség után álltam rajthoz.Ha nem jönnek fel a picúrok,lehet,fel is adom.De a gyerekek előtt nem lehet...

És milyen témán tanulják az elbeszélést nyelvtanból?A marathoni futás története.

Hiába futottam előtte két hónap alatt 3x29kilit,több 20-ast,meg a Nike-t.Úgy tűnik,az utolsó két hetet nem szabad megspórolni.Szintúgy a Ca és Mg feltöltést sem.A 24-30km közt végig görcshatáron futottam.Az elsőnél a 35-36km közt sétáltam bele.Most a 30-tól többszöris.Persze,a pofaszél a rakparton kegyetlenül megfogott.Úgy sajnáltam a Rubik-kocka jelmezest,ő 1m² felületen kapta!

Az volt a vacak,hogy kb. a 25.km-től az egész combom besavasodott.Alig bírtam emelni.Fura volt érezni,hogy a tüdőm,a keringésem prímán repítene jobban is,de a lábam...egyébként sejtettem,hogy így lesz,mindhárom előzetes hosszúnál ez történt,kb.ugyanekkor.Csak ott 4-5kili volt még hátra,itt 17.Nem mindegy!

Jó lenne kitolni valahogy,bár most pár évig nem fogok ekkorákat futni.Nagyon hosszú a rákészülés,és nem érzem az eredményét,hisz negyedórával lassabb voltam,mint két éve.Ez kicsit kedvemet szegte.

Tudom,ilyenkor fogadkozni illenék,meg ilyesmi.De én azt érzem,körülményeimhez képest-munka,gyerekek- rendesen készültem,ennél többet a projektbe feccölni nem vagyok képes.Annak meg,hogy ennyi meló után beérjen a záróbusz,nincs értelme.Akkor inkább a félmaratoni,egyéb rövidebb távok,meg a teljesítménytúrák jöhetnek.Amúgyis erdőben,hegyekben imádok futni,a városban csak a versenyek,szurkolók miatt.Meg az online-os tali miatt.Sajna,lemaradtam,de a rajt előtt még a családomat keresgéltem a Pecsánál,mert elfelejtettem ezrest vinni a chipre.Elfogadták ugyan az órámat zálognak,de azzal meg futni akartam...

Nagyon örültem,hogy Mjoci rámköszönt-akkor még perfekt volt a térde-sajna,másokat nem láttam.Tiáékkal futottam egy sebességet az elején,de a Margitszigeten lassabb lettem,onnantól csak integettünk egymásnak ha szembejöttek.

Szerencsére a családi szurkolóbázis tökéletesen működött.

Hétfő reggel fura vonathoz-futást mutattam be.Talán a vánszorgás szó jobb szinoníma volt rá.Beérve a suliba besántikáltam az igazgatóiba. Főnökék lelkesen gratuláltak,és le nem írhatom széles jókedvüket,amikor...elkértem a lift kulcsát,amit lábműtött,járókeretes kollégáknak és diákoknak szoktak kiadni!

Aznap tehát az egészséges életmód leglelkesebb apostola liften közlekedett a fszt. és az 1. emelet között!

A keddi nap reggelén az állomás mellett egy tündéri kismacskát kezdtünk etetgetni.Az eredmény:tetanusz a fenekembe,és túl vagyok a 3.veszettség elleni oltáson.Még kettő van.A macskarajongók megnyugtatására:a dorombművész sértetlenül elszelelt.Állítólag valaki felszedte,úgy elbűvölte.Engem is.

Férjem szerdán csak egyet kért:ma már ne történjen velem semmi!

A Rajkai.Nagyon örültem,hogy Tia eljött.Sok ismerős tette tiszteletét ezen a mára valóban patinássá vált rendezvényen.Sajnos,a főszponzor szerződése lejárt,így hajszál híjja,hogy meg tudták rendezni.Azért maradt bennem keserű szájíz.A kategóriánkban egyszerre értünk be Tiával,egy hölgy előzött meg minket.Azonban Tia még csak chipes versenyen indult eddig,nem tudta,miért adják oda neki a rajtcédulát.Gondosan be is zárta a csomagtartóba.Én meg észre se vettem,hogy nincs rajta.Bezzeg a versenybírók!

Könyöröghettünk és istenkedhettünk ott,hogy de igenis végigfutotta-egyébként a három kör alatt végig pipálták ki a számainkat!Az eredményhirdetésnél derült ki,hogy minden igérgetés ellenére,az egész listából kihagyták.

Éljen a bürokrácia!Végül kapott egy ezüstérmet,de az adminisztrációt nem írták felül,hiszen rend a lelke mindennek.Ja!Rajt előtt nem x-elték le a cédulákat,ilyen erővel bárki beléphetett volna az első kör közepén,lehet,fel se tűnik.

Ennek ellenére nagyon örülök,hogy megrendezték a versenyt,élveztem a futást,bár most jelzi a térdem,hogy kímélni kéne egy kicsit.Azt hiszem,neki is állok egy térdkímélő dolgozatjavításnak!