bocs a cím magyartalanságáért, de most így volt kedvem.. :) meg sztem mindenki érti.. :P

szóval, nem kezdődött ez olyan happyn de az lett a végére. :) múlt hétvége után a kedd vhogy kicsit sok volt, 2 körre mentem ki, és a 2. körben már csak szenvedtem mentálisan, és a pulzus is az egekben, csomó 154-155 meg ilyenek... juuuj! nem részletezem, a lényeg hogy valszeg egyrészt túl sok volt a stressz rajtam, másrészt túlságosan agyaltam azon hogy továbbra is jól tudok-e menni ilyen alacsony pulzuson. alapvetően az önértékelés nem volt rendben, egyrészt túlértékeltem magam (mert vhogy úgy képzeltem, hogy a 7:50-es tempó az olyan jó a 8:10-hez képest), másrészt alulértékeltem magam (mert nem voltam benne biztos, hogy tudok alacsony pulzuson menni mindig).

egy kis gondolkodás, mentális gyakorlatozás után ez rendbejött, és a többi, főleg a hét második felében már kb. örömfutásra sikeredett. :)

azért az tény, hogy ha MAF alatt futok, akkor az agyam kevésbé kapcsol ki, jobban észreveszem a környezetet, az idő másképp múlik, azaz néha lassan, néha gyorsan, attól függ mennyire kapcsolt ki az agyam. MAF +5 vagy +10 pulzusnál már kikapcsol rendesen, és az nagyon addiktív és akármeddig mennék. MAF és alatta kicsit jobban kell ügyeskednem, hogy menjen az idő, ha épp nem kapcsolok ki. nálam ugyanis az alapállás (ha nem futok vagy futok de MAF alatt), hogy jár az agyam és ha hülyeségek jutnak eszembe, akkor gáz van... :) ezért nem volt  jó a kedd.

most sem kapcsol ki az agyam elég gyakran, de már nem baj. elvagyok, mégpedig úgy, hogy mindennap más pályát csinálok. :) nem tudom, hogy mennyi idő kell ahhoz, hogy megint tudjak körözős edzéseket csinálni. majd meglátjuk. de teljesen jó így :)))

ja, mielőtt vki azt javasolná, hogy hallgassak mp3-at vagy hangoskönyvet: ez nem opció. helyette elfoglalom magam azzal, hogy nézegetek körbe és hogy élvezem a napsütést meg az előre haladást :). ez lehet másoknak nem új felfedezés - nekem igen. régen egyszerűen elindultam futni, és teljesen mindegy volt, hol mentem, úgy kikapcsolt az agyam. nem nézegettem körbe se, full meditációs állapot.

no de, csütörtökön volt hossssszú futás. MAF alatt az eddigi leghosszabb táv, MAF felett volt már hosszabb is, ami még könnyebben is ment, mint ez - pff.. no de, időben ez a nyerő, mert 2 órán kicsit túl mentem, ilyen nem volt korábban. jó volt 1 órán át, aztán valamivel később vhol a rakparton futva a lábaim kezdték jelezni, hogy jó, ők kibírnak ma 2 órát, de többet tényleg nem szeretnének. pff. kár, mert agyam mélyén lappangott egy olyan gondolat, hogy esetleg legyen 2 és fél óra. :))) de ha nem, hát nem!

aztán sikerült tönkrevágni a hátam (derekamnál és felette) és a fenekemben 1-2 izmot vele. 2 nap alatt tünetmentesek lettek ezek, szóval igazából a tönkrevágni szó túl erős ide. :) csak azért említem meg, mert ilyen panaszaim soha életemben nem voltak előtte. kösz, futás. :P

hadd panaszkodjak még egy kicsit; ma esti futásnál lefelé futáskor (ez volt a bemelegítés, amit fel se írok az összesítésbe amúgy) sikerült túl erősen-gyorsan mennem, és a bal sípcsont beszólt, úgy h nem múlt el a síkon poroszkálva. hát azért aztán sikerült megjavítanom a dolgot (kihúztam a lábam a cipőből és mozgattam kicsit, hogy helyreálljon a rend belül), szóval ez talán nem volt komoly, de nem árt dokumentálni.

vissza a kellemesebb témákhoz: nagyon jó volt a szombati fel-le rohangálás! a 65-ös busz végállomásáig mentem (gondolom innen kezdődik az a híres HHH kör is), ez kemény kb. 3 km 6-7%-os (sacc) emelkedő. persze csak a felét bírtam futni 154-es pulzus alatt. a többi séta... de így is nagyon jó kihívás volt! nagyon bejönnek nekem ezek a hegyre felfutások! ;)
úgy néz ki amúgy, hogy lazább, pár %-os emelkedőket már képes vagyok - egy nagyon lassú tempóban, de - teljesíteni hosszabb ideig is úgy, hogy nem kúszik 153-on túlra a pulzus, ami elég biztató.

és a ma esti volt mindennek a teteje! :D sötétben indultam el, nem bántam, mert elég kellemes meleg volt. érdekes volt, már rég mentem így ilyen későn. de amiért igazán említésre érdemes az az, hogy szinte végig 149 alatt volt a pulzus. azért ez már valami. és a tempó nem volt semmivel se rosszabb, mint máskor! bele se merek gondolni mi lett volna ha 152-n vágtatok... :D
elképzelhető, hogy ez a megtáltosodás az időpont miatt volt. aznap már elég sok mindent csináltam (volt benne egy 1,5 órás laza túra is, és igen, utcai cipőben, mert nem számítottam arra, h ez lesz a program anyumékkal! :D ), máskor meg úgy kezdem a futást, hogy pár órával előtte keltem (jjajjaj, igen). sose voltam egy nagy pacsirta, ezek után logikus a gondolat, hogy este jobb tempót tudok azonos pulzus mellett vagy azonos tempót alacsonyabb mellett. persze ez nem bizonyított tény egyelőre...

amúgy nem érdekes a tempó, ha belegondolok, hogy igazából nem egy nagy szám. ennek felismeréséhez elég, ha másokhoz hasonlítom, olyan emberekhez, akiknek rendkívül jó az aerob állóképessége. tanít ez az embernek egy kis szerénységet :))

ja, 58km jött ki erre a hétre, úgy hogy vmi 53 körül terveztem, de hát istenem, így sikerült meghúzni az útvonalakat. :))) nem fárasztott el, bár a vasárnap egy icipicit igen, mert mozgalmas nap volt.

az 58 több lenne, azaz a bűvös 60 felett, ha beleszámítanám a bemelegítő lefelé futásokat is. de nem akarom ennyire kicentizni a dolgokat :))) majd ha már nemcsak lejtőn megy bemelegítő futás, hanem síkon is, akkor rendesen beírom őket az edzésnaplóba.

összefoglalásul, nagyon beleszoktam ebbe a MAF-ba, lassan talán már nemcsak fizikailag hanem mentálisan is - továbbra is csak azt mondhatom, hogy folytatom!