nos, valamennyire már kialakult a fejemben, hogy hogyan fogok edzeni a köv. pár hónapban. végül is semmi egetrengető, úgy gondoltam, a könnyű futások MAF alatt, meg egy kicsit gyorsabb 21km a napokban, hogy lássam milyen érzés annyit futni (bár gondolom, nem sokkal több, mint a 16km, most ezzel nagy baromságot mondtam? :)) ); de ez utóbbi miatt elkezdtem most aggódni... le is írom mindjárt, hogy miért.
most hétfőn akartam futni egy gyorsat, úgy gondoltam azt menet közben eldöntöm, hogy meddig megyek :) de bármi cooper és 5km között. vagy ha tovább is megy, akkor tovább... bár ennek volt a legkisebb esélye, igaz ez erősen tempófüggő is :)
bevallom amikor napközben arra gondoltam, hogy este fogok futni egy jó gyorsat, akkor máris ment volna fel a pulzusom. ;) pont mint a vivicittán meg a 300m sprint előtt a múltkor... de amikor ténylegesen elkezdtem kikocogni a pályára, és aztán amikor elindultam gyors tempóban, akkor teljesen normális volt (az idő 99%-ában), úgy látszik kezdek helyrejönni mentálisan, azaz az agyam kezd rájönni, hogy a gyors futás (vagy a verseny, pl. vivicitta) nem feltétlen jelenti azt h itt most sprintre kell felkészítenie a szervezetem :P mert azt elismerem, hogy sprint előtt jól jött ez a "felkészülés". legalábbis nem befolyásolt a sprintelgetés közben. de egy hosszabb táv azért mégiscsak más, oda nem a magas pulzus meg nem a magas adrenalin kell... nahát erről ennyit most. :)
tehát ez az akadály leküzdve, aztán a következő akadály: keringési rendszer. meglepő módon ezt is könnyedén vettem, persze túl gyorsan sikerült bekezdeni, de nagyon jól tolerálta a pulzus (hja, részben a kevés bemelegítés miatt is), meg az általános közérzet is elég jól. ez utóbbi csak még jobb lett 1km megtétele után (rendes bemelegedés de mégsem teljesen, lásd továbbiakat..).
az első 200m volt 50mp (tempó 4:10 körül, és ez picit "felfelé" "lejtett"). hoppá, azt látva akkor azért visszavettem picit :)) és így az első 800m 3:44 alatt lett (tempó: 4:40, a "lassítástól" számítva 4:50 körül) és nem esett rosszul se. semmi haldoklás egyáltalán! na, akkor, örülünk, végre tudok egy kis ideig majdnem igazán futni is, mielőtt a keringés kidöglene teljesen; de ez az öröm nem tartott sokáig, mert lassacskán elkezdett a sípcsontnál elöl mindkét lábamon beszólni valami (izom, csont, ki tudja). először nem aggódtam, mert már januárban is volt olyan, hogy gyorsabb futás elején jelzett egy idő után enyhén, ami elmúlt a teljes bemelegedés után. meg a vivicittán is ez volt, meg a vivicitta előtti tesztfutáson is. ennél több "gyorsabb" futásom csak tavaly novemberben full kezdőként volt kettő (abból az egyik szintén 5 perces, csak néhány perc után már haldokoltam keringésügyileg és közérzetileg és le is álltam emiatt 1600m után, bár még rátoltam utána 800-at) na, és novemberben semmi gond nem volt a sípcsonttal a gyors tempóban pedig akkoriban EGYÁLTALÁN nem csináltam bemelegítést (mert azt se tudtam, mi fán terem).. nos, ezt a különbséget már korábban is furának tartottam. de gondoltam, végül is nem számít, ha elmúlik 5-10p után.
csak az volt a baj, hogy 5 perc után nemhogy elmúlt volna, hanem inkább erősödött. először mintha lett volna esély az elmulasztására, ennek reményében megpróbáltam lelassítani kicsit, 4:40-ről 4:57-re a 2. körben (pedig amúgy bírtam volna gyorsabban menni), de aztán mégis erősebb lett a fájdalom, amibe biztosan belejátszott az is, hogy meghúztam pár tíz métert itt-ott (értsd, picit gyorsabb tempó), de a lényeg, hogy 2000m után kezdtem úgy érezni, hogy itt elég volt ebből. 2100 után meg is álltam, gyorsan lábak ki cipőből, fel padra, és haldokoltam, de nem a fáradtságtól, mert picit sem voltam fáradt, hanem a sípcsonti fájdalom lett jóval erősebb megállás után. 2-3 perc után elmúlt, akkor kocogtam volna még, de 1km után kezdtem érezni, hogy nem kéne ezt erőltetni. nem fájt, de elkezdtem érezni. utána a hazaséta közben is éreztem, ezért kipróbáltam lábujjhegyen sétálást, úgy nem éreztem, nem fájt :) 200m után regenerálódott, és tudtam normálisan is sétálni utána egészen hazáig.
most OK, de remélem, holnap nem lesz semmi gond... mert ha igen, kútba esik a heti terv a 21km-rel ;O
na még elemzem kicsit, hogy ha később szükség lesz az infóra, megtaláljam (vagy ha vkinek van ötlete ebből): úgy tűnik, ez a probléma gyorsabb tempóban kezdéskor jön elő néhány perc után, és elmúlik, amint bemelegedett(?), 5-10p után. rendes lassúfutásos bemelegítés nem segített rajta a múltkori tesztfutáskor. de eddig nem is fájt ennyire, csak éreztem. ma nem melegítettem annyit, csak kikocogtam a pályára, de az nem olyan nagy táv :) tehát ez lehet tényező. azonban ami biztos, az, hogy a lassúfutás nem elég bemelegítés, mert az sem segített korábban.
cipő lehetne még, mert novemberben még a phoenix 3-asban futottam, ami tök jó flexibilis volt meg minden (emiatt választottam anno). az összes többi gyorsabbat az adidasban és a phoenix 4-ben futottam, egyik se vmi hajlékony cipő, de amúgy ez nem tudom mennyiben számít. még megvan a phoenix 3-as, de előbb inkább egy hosszú bemelegítéssel kéne talán kísérletezni, mert a cipőben a csillapítás eléggé haldoklik. újat ebből a típusból meg már nem lehet kapni a 40,5-ös méretemben sehol (legalábbis saucony bolt, spuri bolt), kifutó modell :(
aztán lehetne még sérülés is, hátha túl sokat futottam, még ha lassú is volt a tempó :P és pl. ez meggyengíthette ott a lábam. majd ezt is figyelem. azért remélem nem csonthártyagyulladás meg nem fáradásos törés, jujj ezekre még gondolni is rossz!
hát most ennyi, pedig milyen jó lett volna még pár km-t futni abban a 4:40-es tempóban :(( miért kell ennek ilyen bonyolultnak lennie...?
ajjaj
2 hozzászólás
miki: köszi, ez nagyon logikusan hangzik, valamikor leérkezés után fájt minden lépésnél.
valóban nem figyeltem, hogyan érkezik le a lábam, mert inkább azzal voltam elfoglalva, hogy milyen jó menni :D
szóval valóban elképzelhető, hogy a lassúzás óta (amit december óta csinálgatok) másképp teszem le a lábam, mint tavaly, amikor még nem fájt. meg az is elképzelhető, hogy a másféle cipőhöz alkalmazkodva megyek másképp.
ezt tetézi, hogy gyenge is a sípcsonti izmom, gyors gyaloglás is csak egy darabig ment régen mindig, mielőtt megfájdult volna ott (és olyankor abbahagytam - nem edzés volt, csak utcán "belesiettem" ha kedvem volt hozzá).
majd valamikor kísérletezek a gyors futással megint, és kipróbálom ezt.
jah, zombi mozgás: sebaj, ha cserébe nem fáj :DD
2012-05 hó (1 bejegyzés)
2012-04 hó (1 bejegyzés)
2012-03 hó (1 bejegyzés)
2012-02 hó (1 bejegyzés)
2012-01 hó (1 bejegyzés)
2011-12 hó (1 bejegyzés)
2011-09 hó (1 bejegyzés)
2011-08 hó (1 bejegyzés)
2011-07 hó (1 bejegyzés)
2011-06 hó (1 bejegyzés)
2011-05 hó (2 bejegyzés)
2011-04 hó (2 bejegyzés)
2011-03 hó (1 bejegyzés)
2011-02 hó (4 bejegyzés)
2011-01 hó (3 bejegyzés)
2010-12 hó (2 bejegyzés)
2010-11 hó (3 bejegyzés)
2010-10 hó (2 bejegyzés)
2010-09 hó (2 bejegyzés)
2010-08 hó (7 bejegyzés)
2010-07 hó (2 bejegyzés)
2010-06 hó (6 bejegyzés)
2010-05 hó (6 bejegyzés)
2010-04 hó (7 bejegyzés)
2010-03 hó (3 bejegyzés)
2010-02 hó (8 bejegyzés)
2010-01 hó (3 bejegyzés)
2009-12 hó (5 bejegyzés)
2009-11 hó (5 bejegyzés)
Kicsit gondold végig a láb működését. Mikor is van szerepe a sípcsont melletti izomnak? Ez ugye emeli a lábfejet, vagyis, mikor ránehezkedsz a sarokra, akkor ez tartja a súlyodat. Erős tempónál pedig hatalmas ütéseket kap. A lábat finoman le kell helyezni a talajra, nem ráugrani.
Lehet, sőt helyes úgy futni, hogy ezt az izmot szinte teljesen kiiktatod, ez tulajdonképpen gyaloglóizom. A kulcs az egyenes, nem előrehajló testtartás és futás közben relaxáció, különösen vállban és térdtől lefelé. Pl. elképzelheted, hogy egy zsinóron vagy felfüggesztve a fejed tetejénél fogva, és mindened teljesen relaxált, semmilyen tudatos izommunkát nem végzel. A futótechnikai agyalás a másik hiábavaló káros szenvedélyem. Kaptam is pár megjegyzést a hétvégén a zombi mozgásomra :-)