sose gondoltam volna, hogy eljön az a nap, amikor a 150-es pulzuson futva szinte repül az idő és a lábaimnak nem kellemetlen az első 30-40 perc! na, hát ezen a héten eljött (de már múlt héten is kicsit).
mi ennek a trükkje? :) az, hogy sikerült az utóbbi edzéseket 8p-es tempón belül venni!
úgy látszik nekem a 8:00 valamiféle választóvonal fizikailag és mentálisan is.
fizikailag a lábaimnak valamiért nem jó 8:00 vagy lassabb, a 7:50 már elfogadható, átmenet, a 7:30 meg már kifejezetten kellemesen esik nekik. persze lassú, de nem kellemetlen, nem fájdalmas.
na a lényeg, a 7:30-asban csak úgy suhanok :))) harapom a friss levegőt (nem koszos pesti levegő!!) és
alig bírom rávenni magam, h megforduljak a barangolásban és hazafelé induljak! és emellé nulla terhelés-érzés végig, ami a 150-es pulzusból következik, rohadt jó érzés, már-már szürreális :)))
ráadásul sokszor jobb mint 7:30-as a tempó, mert elég hepe-hupás a terep. ja, felfelé persze lassabb de vhogy felfelé kevésbé érezni a lassút. :D igaz nem sok olyan emelkedő vagy lejtő van, mint a budai hegyekben, de így is tökjó, sőt... amúgy 1db 3km-es kört találtam, ami sík, és a fene akart azon körözni... ezért most elég sok "MAF Hill" edzést loggoltam be :) bár lehet h 7:30-asban már a körözést is bírnám mentálisan! :)
amúgy már amikor máj. 1-jén 8:02 lett a tempó, tudtam h itt valami készül... pihenőnap után nekem sose jött össze korábban 8:00-hoz közeli... másnap a 7:53 igencsak pozitívan meglepett, a lábaknak is jól esett. aztán jött a betervezett pihenőnap, aztán pihenőnap után robbantottam! :)))
akkor ez most fejlődés vagy csak átmeneti valami, mondjuk a kicsit hűvösebb levegőtől? :) nehéz lenne ezt megmondani. az biztos, hogy nem a terep "könnyebb", vannak régi összehasonlítható edzéseim, meg egyébként is elég konzisztensek az adatok. és érzem is hogy gyorsabb vagyok, érzem az új energiát, jobban fel tudok "futni" az emelkedőkön anélkül, hogy 153 fölé kúszna nagyon a pulzus, nem kell belesétálni szinte, stb... azért érdekes lesz majd otthon pl. a zöldmáli úton a nagy emelkedőn kipróbálni az új erőt! :D
az biztos, h eszem ágában nincs magasabb pulzuson nyomni az alap edzéseket, ha ez ilyen jó is tud lenni! :)) a tempófutások persze más tészta. de az is jó. ;)
na és ha már tempófutások. végül is a múlt héten volt az edzésen lefutott félmaraton, annak a vége (utolsó néhány km) 175-181 között ment, az beillik laktátküszöb alatti "tempófutásnak". és én úgy képzelem, h ez a pulzustartomány számomra nagyon jó fejlesztő hatású (egész pontosan 175-184 között a legjobb nekem, mert 185-től felfelé kezd kellemetlen lenni, még ha elég sokáig is tudok futni 185 felett). lehet, h nem véletlen most a gyorsulás!? persze ezzel még kísérletezni fogok, egyébként is akartam. persze ilyet nem lehet mindennap futni, az is biztos, a túlterhelésbe nem akarok még egyszer öö, belefutni!
meg az is lehet simán, h a sok MAF edzés mostanra kezd látszódni kicsikét... meg még az is lehet, h segített az az elhatározás ami az utóbbi időben jött, h nem hagyom a lábaimat belelustulni a 148bpm alatti nagyonlassú tempóba, hanem tudatosan 150-151 körül "erőltetem". ez sokkal jobban is esett rögtön amúgy.
érdekes kérdés még, hogy az a sok MAF futás mennyire stimuláló, mert ugye igen fontos része a MAF-os dolognak, ami sokaknak talán nem esik le, hogy sok km-t kell beletenni a fejlődéshez, és ha sok ilyet fut az ember, akkor hamarabb belekerül a lábaiba a sok km. ;) nos tartok vhol 300km-en túl, majd kiszámolom pontosan. de ami még ehhez a kérdéshez kapcsolódik személyesen nekem, az, hogy sztem nekem elég jó a teherbírásom így fiatalon nem sok más stressz mellett (nincs család még, stb..), és több terhelést bírok meg több stimuláció is kell a gyorsabb fejlődéshez. csak egy idő után talán túlzás lenne a kezdő ízületeimnek a sok km, erre is figyelni kell nekem. többek között ezért akartam elkezdeni a kicsit tempósabb futásokat (mert: kevesebb km, de mégis -elvileg- fejlesztő hatás), persze nem túl gyakran, csak amíg jót tesz. ahogy nézem a félmaraton pont jó volt, nem volt túl sok (bár a távja pont ellentmond annak, h rövidebb tempósabb futásokat akartam belerakni az edzésekbe...). meg utána a speciális hosszú (2 teljes nap!!) pihenő is jól esett. :D
najó, csak így tovább nekem! :) reméljük h a javulás nemcsak a hideg mellett van :P azért is örülök annyira, mert ennyire jó még tényleg nem voltam alacsony pulzus melletti tempót nézve, februárban sem.
persze tudom h az a 7:30-7:40 nem olyan nagy szám, de egy kezdőnek 65%-os pulzusterhelés alatt (HRR%) és/vagy MAF pulzus alatt ez tök jó!! :) ettől még tudok én 5:00 perces tempót, csak nem elég sokáig. (csak 85-90% terhelés felett, azaz néhány km, aztán vége, félmaratonról egyelőre ne álmodjunk ilyen tempóban.)
más; megjegyzés arról, hogy miért volt nehezebb a 8 perces tempó, mint a 7:30-as: a fizikai problémában benne van az is, hogy 8-as tempóban vagy annál lassabb tempóban másképp rakom a lábaimat valszeg (hegynek felfelé hamarabb előjönne, mivel az lassabb tempó, de síkon is előjönne; ha hagynám), és a vádlira-achillesre extra terhelés jut, és megfájdul a vádli alja az első 10-15p-ben, egész pontosan iszonyatosan tud feszülni. szerencsére már egy ideje rájöttem ennek az ellenszerére, emelgetni kell a sarkat néhány lépésen keresztül, amikor érzem, hogy előjönne a feszülés. 10p után már nem kell emelgetni, addigra bemelegszik valami. azt ne kérdezze senki h miért pont ez segít, csak ráéreztem! :)))
visszatérve a témához, fizikailag alapvetően nem is a vádli a fő gond, hanem globálisan az egész lábamnak nem esik jól, kellemetlen, szinte fájdalmas. 30-40p után full "bemelegszik" (?!) minden, és onnantól nem gond akár a 9p-es tempó se...
na, mentálisan pedig valamiért a 8p tempó mellett az agyam nem kapcsolt le soha úgy, mint régen, csak járt volna tovább, mint mindig... :P ez napközben nem is baj, de futás közben nem hiányzik :D ettől az idő se múlt vmi gyorsan, és azzal múlattam az időt meg kötöttem le az agyam mindig, hogy nézelődtem, mondjuk szerencsére elég gyakran láttam is vmi érdekeset :)
emellé sajnos még mindig sokszor annyira nem volt tennivalója az agyamnak, h elkezdett azon járni az eszem h hogy most jól megyek-e meg ilyenek, ennek köszönhető az a pár 160 feletti pulzus.
mondjuk most is simán nézelődnék erre-arra, meg ilyenek, főleg mert új terepeken megyek; de kicsit mégis más. arra egyelőre nem esküszöm meg, h bírnám a körözést. majd ki lesz próbálva. :)
most lehetne kérdezni h ennyi macera mellett miért folytattam a 8p-es edzéseket... :) hát mert élveztem összességében, főleg 30-40p után :) meg élveztem mindig, hogy nem terhelte le a szervezetem a dolog, ráadásul a lábaim nem voltak soha nehezek, fáradtak, "globálisan" fájósak, hanem "simák" szinte mindig, edzés után meg napközben (pedig még a csillapítás is kiment a régi cipőből a sok betonon futástól és ez nem esett le egy darabig...). sőt, baromi erősnek éreztem őket mindig... mostanában meg főleg!! :P
meg kell jegyezni itt, hogy az ízületekre azért még így is oda kellett figyelni... sok beton+csillapítás cipőben meghalt, pár napig, amíg rá nem jöttem, h mitől jelez be sípcsont és egyebek... aztán rossz stílus miatt sípcsontot majdnem leamortizáltam 4:40-es tempóban... aztán puha rekortán támadta meg a térdem :( de ezen mind túl vagyok már! :) (bár most épp a jobb lábfejem amortizáltam le régi rossz cipőben sok gyaloglás mellett kedden és szerdán... ez nem a futástól, hehe)
szóval ez így most nagyon jó! :D
yessss...! :D
29 hozzászólás
Csak szabadidő kérdése! (rosszindulatú szmájli miért nincs???)
Azon kaptam magam, hogy minden nap sporttáskával mászkálok, s ahol nyílik 40-50 percnyi időablak, ott rögtön elkezdek keresgélni valami jó helyet, hogy futhassak (a héten mindkét edzés így jött össze, sőtt a pénteki addig fogom lefutni míg lecserélik a téligumikat a kocsin. Ma viszont mindenképp elmegyek éjjel futni, mert majd össze futom magam!)
öt óra körözés naponta a parkban
És mit csinálnak ezek a futónők a nap hátralévő részében???
Ehhez előbb el kellene válnom, feladnom a munkámat és elmenni szerzetesnek, bár ott is vannak mindenféle kötelező lelki gyakorlatok ... ehh.
Szabadidő és mentális "állóképesség" :) Előbbi nekem is van, utóbbi nincs :P Egyszerűen megbolondulok a brutál lassú tempótól, ideges leszek tőle, inkább megállok vagy gyalogolok. Sárváron eltotyogtam pár tízperces kört egy srác mögött és valahol jó érzés volt, hogy nulla terhelésnek éreztem, de közben majd a sarkára léptem, annyira idegesített, hogy ilyen lassan megyünk. Egy szó mint száz, örülök, hogy neked bejön ez a módszer, én továbbra is szemöldökráncolva olvaslak, de azért érdekes olvasni :)
Miki, pár óra hatpercesben még nem is olyan vészes, de hetes fölött...ááááá :D
Én ezt elit futókról olvastam, valóban inkább nőkről, a hatperces nekik nem nagyobb terhelés, mint nekem a hét és feles. Ja, más dolguk nyilván nincs, Japánban ebből meg lehet élni. Bár persze itt is meg lehet, ha valaki nőként tud 2:2x-es maratont.
miki: ah, tetszik ez az edzésmódszer ;) amúgy napi 5 óra munka (futás) nem is sok (azaz ha munkaként nézzük, semmi az a 8 órához képest). :)) ja, 2:2x-es maratonhoz azért gondolom gyerekkorban kell elkezdeni az edzést :)
Bozót: 10 perces kilométerek? azt azért inkább ne... max hegyen felfelé :) a 7:30 és a 10:00 között azért fényévnyi különbség van. :)
azt hogy érted h ideges leszel tőle? simán csak mentálisan nem tudod lekötni magad (ez is vehető egyfajta stressznek) vagy pedig tudatosan leszel ideges attól h jaj nem kéne ilyen lassan menni? ez érdekelne!
amúgy én a gyaloglást nem "bírom" mentálisan, annyira nem-stimuláló. :) annál még a 10p-es futótempó is jobb.
és persze a gyors futást imádom, de az nekem sajnos nem a 6 perces, nem az 5 perces hanem a 4 perces. ;) úgyhogy arra még várhatok... :D
Oké, túloztam :P Megnéztem, az 1033méteres körön nyolc perc felettiek voltak, nem tizesek.
Nem az frusztrál a lassúban, hogy Jaj, mit gondol aki lát, hanem a totyogás maga. Gyalogolni imádok, de a városnézős totyogás amit néha családtagokkal el kellett viseljek például idegesít nagyon. Stresszhelyzet, ahogy mondod. Mások vagyunk, és ez így szép :) Én szeretek gyalogolni, de az akkor tisztességes gyalogtempó, nem andalgás. A lassú futás semmivel sem stimulálóbb számomra, de még a gyorsabb se mindig. Épp ezért edzek keveset, mert a környéken céltalan körözgetés ugyanígy zavar. Nehéz megmagyarázni az agyamnak, hogy most bírjon ki egy óra tötymörgést az unalomig ismert útvonalakon azért mert az jó lesz nekem majd később. A hegyeket talán nem tudnám megunni, de sajnos messze vannak :(
Az a röhej, hogy amúgy nem vagyok ennyire pragmatikus.
Bozót, szerintem az, hogy valaki milyen távon jó, elég kevéssé függ az edzésétől. Ha mondjuk te genetikailag és lelkileg képes vagy 24 órás futásra, de úgy edzel, mintha 3000 méterre készülnél, az is teljesen OK lesz. Ha fitt vagy, bármilyen edzés hatására, jól fogsz futni 24-en.
Fordítva, ha fogsz egy született 800 méteres futót, és futtatsz vele heti 100 aerob mérföldet, akár nulla speedwork-kel, attól ő még egy szuper 800 méteres futó lesz és nem maratonista. Gondolj Peter Snell, az egyik leghíresebb Lydiard tanítvány esetére.
Szóval, ha te gyorsan és keveset szeretsz edzeni, semmi baj, a mennyiség és intenzitás szorzata legyen annyi, ami elég, de nem túl sok, és kész. Aztán versenyezz olyan távon, amiben a legeredményesebb vagy, vagy amit a legmotiválóbbnak érzel.
mm, hol volt téma, hogy ki milyen távon jó? erről lemaradtam, nem látom :)
mi volt Snell esetében?
számomra kicsit meglepő gondolat, hogy nem muszáj arra edzeni, amiben a legjobb szeretnél lenni.. legalábbis ha a maximumot ki akarja magából hozni az ember :))
amúgy már gondolkoztam azon, hogy vajon melyik táv a legjobb számomra genetikailag vagy akármi.. de egyelőre nem tudom :))) csak azt tudom biztosra, hogy nem a sprint távok (de ha már sprint távokról van szó, a 300-400m jobban fekszik, mint a 100m).
ti hogyan jöttetek rá (ha rájöttetek)?
Bozót: ezek szerint neked nem kapcsol ki az agyad futás közben (legalábbis megfelelő intenzitás mellett, mert a totyogásnál biztos nem..)? mert nekem amiatt tök mind1, h hol körözök :) ha kicsit magasabb pulzuson megyek, mint a 150bpm, akkor már ez a helyzet nálam :)
a hegyek meg nem lehetnek olyan messze, hogy el ne futhass odáig bemelegítésnek :)))
ja és gyaloglás vs futás... a gyaloglás sose fog úgy lekötni, mint a futás, tökmind1 milyen tempójú gyaloglás :(, untatna egy idő után de a futás speciális valami :D
Miki, teljesen igazad van, egyetértek. Csak Monerd kérdésére válaszoltam :)
Nem érzem "cikinek" vagy bármi másnak, hogy úgy edzek ahogy, csak úgy gondolom, hogy egy kicsit több edzéssel azért lehetnék jobb. Egyértelmű, hogy a hosszú és az extrém hosszú távok fekszenek jobban, Monerd kérdésére ez egyszerűen úgy derült ki, hogy nem tudok gyorsan futni és nem is szeretem a tempóedzéseket, viszont kb edzés nélkül le tudtam kocogni hosszúnak nevezhető távokat.
Az nem igaz, hogy röviden és gyorsan szeretek edzeni, sőt, szívem szerint Tony Krupicka módszerét követném, csak gyakorlati akadályai vannak :)) De az igaz, hogy nem bírnám azt csinálni amit Monerd. Nekem fontos, hogy jól érezzem magam edzés közben is, hiszen alapvetően ezért futok, nem csupán az eredményekért.
Azért már Monerdnek is kb. 30-40 másodperccel gyorsabb az átlaga,köszönhetö a rendszeres és módszeres edzésének.
Monerd, majd lefutsz pár versenyt különböző távokon, és érzed, mi való neked. Az objektíve legjobb eredmény persze nem mindig egyezik meg a legmotiválóbbal.
Nekem pl. eleve nem kéne futnom, több más sporthoz is jobbak lennének az adottságaim, jobb eredményeket is értem el bennük. Ha már futok, akkor semmiképpen sem szabadna hosszabbat félmaratonnál. De a káros szenvedély mindig erősebbnek bizonyul :-)
A Snell sztori hosszú, mire kiolvasod a futás irodalmát, megismered. Lydiard-ot nem lehet megkerülni, ha valakit érdekel a futás módszertana és története.
Zoli, a rendszerességet nem kérdőjelezte egyikünk sem. A módszeren lehet vitatkozni :P De ki vagyok én, hogy azt mondjam, bármilyen rendszeres edzéssel ugyanide lehet jutni? :) Senki. Ezért nem mondom :P
Monerd nemcsak rendszeresen fut ,hanem rátalált a neki mentálisan egyenlőre megfelelő edzésmódszerre-legalábis most úgy érzi -és ez alapján jutott el idáig.Nem a rendszerességet hangsúlyoztam.Te egy jó ultrafutó vagy,jövőre biztosan megfutod Sárváron a 100 mérföldet+x kilómétert.
Monerdnek majd kialakul a versenytávja és arra speciálisan is tud majd edzeni.
Szerintem gyorsan szeretne futni.
Oké ne vitázzunk, mert kezdünk elbeszélni egymás mellett. Bár fenntartom, hogy szerintem az alapoknál a rendszeresség a fő. (nálam például nem voltak/nincsenek alapok. A semmire próbálok várat építeni...de mind1 ) És nem vagyok ultrafutó! Majd, egyszer, talán.
Igen, aki már most 4percesben érzi úgy, hogy fut, az bizonyára nem ultrázni akar majd :) De van rengeteg lehetőség 5km-től a maratonig, vagy akár 5 alatt is bár oda születni kell :)
hú de érdekes diszkusszió alakult ki, amíg nem voltam :))
az én gondolataim a témában: a rendszeres edzés arra jó, h hamarabb lehet fejlődni, de talán a kevésbé rendszeres edzéstől is lehet, csak lassabban. na de ebben nincs tapasztalatom :))
arról h mentálisan megfelel-e ahogyan edzek: amíg nem volt pulzusmérő meg edzésterv, addig az összes fogalmam az edzésről az volt h kimentem és futottam 2-3 darab 800m kört 5p-es tempóban amitől teljesen behaltam és ez elvette a motivációt. azaz nem is ez vette el, hanem az, h 1 hét alatt nem láttam semmi javulást, még mindig ugyanúgy megölt a futás, sőt 3 kör helyett már csak 2-re bírtam rávenni magam, úgyhogy abba is hagytam... aztán eltelt pár év, megtaláltam ezt az oldalt a kezdő tervvel :), utána pedig kipróbáltam 180bpm alatti futást (FONTOS: ez magamtól nem ment volna!!!) és beleszerettem rögtön az egész futásdologba. szóval egyértelműen jobban fenntartja a motivációm, ha könnyebb tempóban edzek.
ebben egy kis ambivalencia valóban van, mert szeretem a tempófutást is, sőt :) (legalábbis amíg nem dögleszt ki!!) ...de ettől még élvezem az egészet :P
(Bozótnak): szóval az nem világos miből lehetne azt gondolni h nem élvezem egyáltalán :) (tényleg érdekelne, miből szűröd le ezt)
pátyalso: vhogy olvasol a gondolataimban? :)) tényleg gyorsan szeretnék futni :))
a 4p az már valóban tűrhető... :P a maraton tuti érdekel, de az annál valamivel hosszabb távok is lehet h majd fognak érdekelni, még ha esetleg nem is fő versenyszámként. de ezt nehéz megmondani, mert 2,5 órásnál hosszabbat még nem futottam. és annak a végén teljesen jól voltam mentálisan (fizikálisan is a térdet leszámítva), ment volna jóval tovább is. mégis, valszeg nem a 24 órás lesz a távom, mert túl embertelennek tűnik alvás nélkül... bár egy nagyon jó kihívásnak tűnik :D
miki: jólvan, már látom, hogy meg kell vennem a lydiard könyveket is... :D
kimaradt.. Bozót, nagyon szerény vagy :) mitől számít ultrafutónak valaki? :) az alapokról, ha jól olvastam a blogodban, már gyerekként is futkároztál, szóval azért van biztos valamennyi.. :) nekem tényleg nincs! :(
Na próbálok értelmesen válaszolni :)
Egyáltalán nem gondolom, hogy nem élvezed. Annyit írtam csak, hogy nekem ez a fajta edzésmunka nem jönne be, mert nem tudnám élvezni. Viszont fontos, hogy élvezzem amit csinálok. Az tök jó, ha neked bevált és élvezed is!
Gyerekként én is azért utáltam a futást, mert azt várták el a suliban, hogy gyorsan fussunk, de én nem bírtam. Utolsóként beérni az iskolakörön meg a 60méteren meg nem nagy motiváció :)
Nem futottam gyerekként, csak ha a tesitanár zargatott. Először kb 14-15 évesen mentem ki az unokatesómmal kocogni, aztán 17-20 évesen rövid BSI eseményekre. Aztán hosszú szünet, nulla futás. De sosem edzettem semmire 2008 előtt.
Az ultrafutóságról beszélgettünk már a futaneten is, mindenki másképp értelmezi. Nem tudnám pontosan meghatározni, de Farkassal értek egyet, hogy némi tapasztalattal a lábakban és a fejben, valamikor a felkészülés során válik ultrafutó az emberből. Az én szótáramban ez nem azt jelenti, hogy valaki lefut egy-két 42,195m feletti távot, de nem tudom megfogalmazni, hogy akkor mit is jelent :)
ahh, igazad van, visszaolvasva látom h félreértettem az élvezésre vonatkozó megjegyzésed :)
annyi különbség van köztünk h gyerekként nem utáltam a futást, sőt mindig vonzott :) csak meghaltam mindig pl. a cooper 2. felében :) abban nyerő voltam, de a 60m nekem is a legrosszabb számom volt :))
na de ha ennyire nincs alap, akkor valszeg abszolút születtél ultrázásra h a lábaid ennyire jól bírják :) ritka kincsnek tűnik...
ultrázásról semmi fogalmam nincs :P de úgy képzelném, h ha bármikor készülés nélkül lenyom az ember 50km-t és még fejben is ott van akkor már ultrafutó, ez nálad sztem megvan, amennyire nézegettem az edzésnaplód :)
Ennyit beszélünk élvezésről, én meg egyedül üldögélek itt az ágyikómban :P :D :D ;-)
Mi sose futottunk coopert :( Volt iskolakör, olyan 1.5km meg 60m, meg néha dombfutás.
Ami a többit illeti, leghatározottabb válasz a nem tudom :) Én még mindig ott tartok, hogy amit én kocorászom arra bárki képes. Persze lehet hogy nem. Azt sem tudom megmondani, mi az a tempó vagy eredmény amivel elégedett lennék, de most furcsa és értelmezhetetlen számomra a nagy dícsérgetés amivel körülvettek, mert nem érzem úgy, hogy rászolgáltam volna.
én is egyedül ülök itt :P
sőt futás se volt ma, mert tervezett pihenőnap volt :)
a 24 órásra nem mindenki lenne így képes 0 készülés nélkül, sztem ezért kapod a dicséreteket. :)
Ha könyvet veszel, a Distance Training for Masters-t javaslom, ez viszonylag összeszedettebb és nem kimondottan élsportolóknak szól.
köszi a tippet, meglesem ezt a distance traininget. lore of running már megvan pár hete! ;) bár azt nehéz egy szuszra végigolvasni... :)
Na, akkor mostantól nem merek több okosságot írni, a Lore of Running birtokában már nem sok újat fogsz hallani :-)
ebayen kiválasztottam a legolcsóbb példányt:) (persze megnéztem h ki árulja, tök normális könyvárus volt)
ja, meg angliai telephelyről rendeltem, mert a szállítás úgy olcsóbb volt :)
de nagyon durva ez a 900 oldal. :P
Még egy indsizkrét kérdés, mennyibe fájt szállítással együtt? Ilyen 10fontokat írnak a szállításra, ez komoly?!
2012-05 hó (1 bejegyzés)
2012-04 hó (1 bejegyzés)
2012-03 hó (1 bejegyzés)
2012-02 hó (1 bejegyzés)
2012-01 hó (1 bejegyzés)
2011-12 hó (1 bejegyzés)
2011-09 hó (1 bejegyzés)
2011-08 hó (1 bejegyzés)
2011-07 hó (1 bejegyzés)
2011-06 hó (1 bejegyzés)
2011-05 hó (2 bejegyzés)
2011-04 hó (2 bejegyzés)
2011-03 hó (1 bejegyzés)
2011-02 hó (4 bejegyzés)
2011-01 hó (3 bejegyzés)
2010-12 hó (2 bejegyzés)
2010-11 hó (3 bejegyzés)
2010-10 hó (2 bejegyzés)
2010-09 hó (2 bejegyzés)
2010-08 hó (7 bejegyzés)
2010-07 hó (2 bejegyzés)
2010-06 hó (6 bejegyzés)
2010-05 hó (6 bejegyzés)
2010-04 hó (7 bejegyzés)
2010-03 hó (3 bejegyzés)
2010-02 hó (8 bejegyzés)
2010-01 hó (3 bejegyzés)
2009-12 hó (5 bejegyzés)
2009-11 hó (5 bejegyzés)
A módszeredről azoknak az elit japán maratonistáknak az edzései jutnak eszembe, akik nagyon sokat futnak nagyon lassan, 300 kilométereket hatpercesben (öt óra körözés naponta a parkban ipoddal), olyan tíznaponta pedig egy hosszú és kemény tempófutást, pl 30 km maratoni ritmusban. Ezzel akár Olimpiát is lehet nyerni, úgyhogy vigyázz :-)