(igen, most sikerült vmi értelmes címet kitalálni! :D )
szóval, eljött végre az a nap, amitől pár hónapja még féltem, amíg el nem magyarázták, h hogy is van ez a záróbusszal, mert csak az első 8km számít, utána már mind1 :)
szokás szerint pár órát sikerült aludni, a többi csak sötétben fekvés, de ez mondjuk most nem a versenyizgalomtól volt, csak még mindig nem szoktam hozzá a korán fekvéshez.
aztán a nap már futással kezdődött :), mert egyik hülye busz sem volt hajlandó úgy jönni, hogy ne kelljen csomót várni a következő buszra. ezért 10-15 percet spóroltam azon, hogy később indultam, és simán lekocogtam 3 buszmegállót :)) na, már itt megizzadtam totál de nagyon kellemes volt, olyan 5:40-en belüli tempóval - ezt csak azért említem, mert itt már láttam, hogy megérte 2 teljes napot rápihenni, a lábaim olyan pihentek voltak, mintha soha életemben nem használtam volna őket futásra (jó értelemben!) :)
azt már lusta voltam kitalálni, hogyan oldjam meg az oda- és visszajutást, ezért a BSI buszával mentem oda-vissza, egyrészt nem akartam eltévedni, és nagyon tetszett, hogy szép kényelmesen a tetőről visz vissza. ez be is jött, tényleg majdnem megérte a pénzt (csak azért nem teljesen, mert nekem a volánbusz sokkal de sokkal olcsóbb lenne.)
a rajt előtt előkészítettem: sapka, 0,5l-es palack (csak félig tele, h ne legyen nehéz), BSI-s szivacs :) úgyhogy már nem féltem annyira a melegtől. később kiderült h nem is a melegtől kellett volna félnem. hanem csak a napsütéstől... még keringtem kicsit (séta), ez volt a bemelegítés, ez van, nekem ez még nem megy tökéletesen. :) de láttam embereket, akik futottak fel-le, és nézték a pulzusmérőt közben :)) tehát nemcsak én vagyok olyan őrült h bemelegítő lassabb futáshoz kell nekem a pulzusmérő, ha helyesen akarom végrehajtani :P
amikor elindultunk, akkor vhogy nagyon rossz volt, h próbáltam a saját tempómban menni, mert persze mindenki gyorsabban ment. bár nyilván, amikor hátranéztem, akkor tök sokan voltak még mögöttem, szép nagy emberfolyam. ez csak azért fura, mert máskor nem zavart ez h elfutnak az elején ennyien!
mindenesetre, mivel a pulzusom versenyen az elején használhatatlan - és utána is csak részlegesen használható, pl. arra, hogy egyenletesen tartsam az adott pillanathoz tartozó erőfeszítést, erre nagyon jó volt ma is -, megpróbáltam olyan szubjektív erőfeszítést beleadni, amit a félmaraton elején tettem. mert ugye azóta kitaláltam h az olyan 15K-s versenyhez jó kezdésnek, ez a 11,6km meg 15-nek felel meg időben.
persze nem jól számoltam már megint. belőttem ugyan az effortot erre a 15K-sra (még a pulzus is stimmelt, amennyire értelmezni tudtam), de hamar rá kellett jönnöm, hogy a hegynek futás azért ennél bonyolultabban működik :) párszáz méter után be akart állni a jobb vádlim fele meg minden szar. azon gondolkoztam hogy még ilyen szarul verseny nem indult... vagyis de, eszembe jutott rögtön, hogy a vivicitta is szarul esett az 1. km-en, amikor erre gondoltam, rögtön meg is nyugodtam :))
kis combemelgetés meg bemelegedés után mágikus módon összeszedte magát a lábam meg én is jobban lettem, valszeg lassítottam is icipicit, de ez passz. és a vádlim utána az EGÉSZ versenyen nem panaszkodott, a végső durva hegymenetben sem! az achillesek is elvoltak!
a lényeg, a 2. km-ben már kezdtem jól lenni. pedig a 2km-nél láttam pár embert, akik már ekkor belegyalogoltak!!! úgy 4-5 km-től már jópáran.
rájöttem egy kis idő után megint, hogy itt most a taktikázás sokat fog segíteni: sok frissítés, vízlocsolás magamra, de ez még hagyján, ami igazán segített a szörnyű tűző nap ellen, az az volt, hogy ha árnyékot láttam az út szélén, odafutottam és ott futottam tovább, az összes árnyékot igyekeztem kihasználni a 2-3. km után. ha napon kellett futni több percig, akkor kezdtem meghalni közérzetügyileg, de 10-20mp árnyékban futás után mindig feltámadtam, aztán 1 perc napon futás és rossz lett megint, és így tovább.
az már nem is érdekelt, hogy esetleg így a hosszabb kanyarokat vettem be néha. nekem megérte az árnyékért!!
taktikázás még az, hogy vajon mi éri meg, futni-gyalogolni vagy simán csak futni. most nem a meredek 3,6km-ről beszélek, ez még az első 8km! mert, ahogy írtam, már ott is láttam csomó embert aki futott-gyalogolt. egy lány mindig lehagyott amikor futott (elég gyorsan), aztán mindig visszaelőztem amikor gyalogolt, sajnos fogalmam sincs, hogy ki hagyta le végül a másikat végleg, mert nem figyeltem és aztán már nem láttam többet. de persze ha feltesszük, h ő hagyott le engem, akkor sem bizonyíték ez a módszer hatékonyságára, mert lehet h simán edzettebb volt nálam :P
mindegy, én egyszer sem gyalogoltam bele, nem is éreztem vágyat rá, megtaláltam a saját ritmusom, futottam felfelé egy lassúcska steady state állapotban, és utálok tempót váltani, ilyen értelemben a belegyaloglás is tempóváltás lett volna. persze a frissítőknél megálltam vagy extralassan gyalogoltam h gyorsan megigyam a vizet - így is rengeteg idő eltűnt ott mindig, ilyen 45mp-ek minden alkalommal. eh, meleg+nap, hidegebb időben nem is frissítenék ilyen távon, max. 1x...
az azért biztos, hogy nagyon igaza volt annak, aki azt írta, h az első 5km-t kell túlélni :) bár utána se lett annyival könnyebb a következő 3km, oké, volt 1-2 laposabb sőt lejtős szakasz abban a 3km-ben, de amúgy nem volt katarzis, pedig azt vártam, hehe...
5km-nél 37:49-et láttam az órámon, no eredetileg 37p-et szerettem volna, de az csak egy nagyjából hasra ütéssel nyert szám volt, amikor néhány nappal ezelőtt agyaltam időstratégián. egész jól belőttem azért, na :) csak valamiért a köv. 3km-re sokkal jobb tempót képzeltem, de nem baj...
aztán elérkeztünk a 8 km-hez, ekkor volt 59:14. pár perccel jobbat képzeltem, de rájöttem h az a 3km nem is volt olyan lapos! meg a 8. km-ben direkt lazítottam, erőgyűjtés céljából :)).
a fura amúgy az volt, hogy a pulzus beállt 192-re 2km után, de közérzet szempontjából nagyon kellemes volt, legalábbis ha árnyékban futhattam; napon se volt olyan rossz, ha épp meglocsoltam magam vízzel. (itt jegyzem meg, a szivacs nem volt vmi hatékony sajna! de a sapka abszolút kellett!) oké, szóval relatíve kellemes volt a 192-es pulzus, tehát még nyugodtan nyomhattam volna erősebben, viszont a lábaim nem tudták volna gyorsabban szerintem. gyengék ezek a combfeszítők még, na. fejlesztettem már rajtuk (régi edzésidőkkel összehasonlítás alapján), de még nem eleget. szóval néha hiába éreztem úgy, hogy ez nem 15K effort, mert nem volt elég anaerob, nem tudtam volna sokkal jobbat, legalábbis úgy éreztem, h akkor elsavasodna a lábam vagy csak simán nem bírná tovább.
azért nem volt ez olyan nagyon aerob mód se, mert néha kevés volt az orron át levegő. de ilyenkor inkább lassítottam, mert egy másik a helyszínen kitalált taktikám az volt, hogy majd a 8km-nél ahol a 10% meredek kezdődik, fogom úgy nyomni, hogy már ki kell nyitni több levegőért a számat. ez nekem edzésen 195 körüli pulzusnak felel meg. azért a lélegzésre alapoztam ezt, mert a verseny alatti pulzust ilyen általános erőbeosztásra kevésbé tudom használni, mert annyira más, mint edzésen, különösen mert most még abban se voltam biztos, hogy a szokásos 10bpm körül volt-e a különbség. mert kellemesebb volt a 192, mint pl. félmaratoni vagy vivicittás 192. (fura, de mind a három versenyt egész hasonló pulzussal nyomtam le eddig!!)
ki kell megint hangsúlyoznom, hogy közérzetre gondolok a kellemességnél. a lábaimnak nem volt mindig kellemes, sőt, más versenyeken az izomzat szinte sose volt szűk keresztmetszet, máskor mindig vissza kellett fogni a lábaim, de itt nagyon nyomni kellett szegényeknek az első 50m-től kezdve. hát igen, hegymenet más...
nade, eljutott a mezőny a 8. km-es tábláig. valahol itt volt egy kanyar, ahol azonnal indult is a 10%-os meredek (addig 3 és 8 között váltakozott, a 4-6 volt a legtipikusabb), és előttem két lány íziben elkezdett gyalogolni... azonban én itt kapcsoltam rá úgy igazán! (lehagytam őket rögtön persze.) magam is megdöbbentem, hogy mennyire könnyen esik ezen a 10%-os részen felfutni. aztán rájöttem, hogy valszeg az számított nagyon sokat, hogy innentől az út 99%-án lehetett árnyékban haladni! néha át kellett futni a másik oldalra az árnyékhoz, és olyan szinte sose volt, hogy ne lett volna árnyék egyik oldalon se! az utolsó frissítőnél vhol 11km-nél pl. már nem is voltam szomjas, nem nagyon álltam meg, csak megszokásból locsoltam magam kicsit, de az is tök felesleges volt. :)
vicces, de úgy 3-4 km környékén még azt gondoltam, hogy a fene egye meg, tuti bele kell gyalogolnom az utolsó 3,6km-en, mert nem fogom bírni. mert kételkedtem abban, hogy a lábaim még eléggé egyben lesznek a folyamatos futáshoz... ja és 5-6 km-nél egyszer volt egy kanyar, ahol látszott előttünk a hegytető (a torony) és baromi messzinek és baromi magasnak tűnt, hát akkor is elvesztettem minden reményt.
jó persze, tudtam, hogy múlt héten 1x felfutottam mátraházától a tetőig, de azok a lábak pihentek voltak, nem mentek 8km-t felfelé előtte (csak 1-et bemelegítésnek)... ráadásul az a félóra (nem egész 32 perc) kicsit lassan telt, nem volt nagyon könnyű a dolog akkor 1 héttel korábban. akkor viszont csak a fele volt árnyékban, valszeg mert nem kerestem direkt az árnyékot, út egyik oldalán mentem mindig...
tényleg nem tudom 100%-ra, hogy az árnyék volt-e, vagy az, hogy a lábaim már ismerték az utat, vagy a central governor engedett többet, vagy találtam egy jó futóstílust a meredekre, vagy valami más, de egyszerűen csodálatosan ment az az utolsó 3,6km! még nem értem el a 9. km-hez, amikor már nem volt kérdés, hogy a fene fog itt belegyalogolni, sőt, kitűztem célomnak, hogy minden gyaloglót, akit látok, leelőzök! ezt az elhatározást be is tartottam végig :) a futókat nem nagyon tudtam előzni, bár olyan is volt néha. de a gyaloglókat mindig otthagytam a francba! :)) azokat is otthagytam, akik szemmel láthatóan tempósan próbáltak gyalogolni!
taktikai szempontból ez még nem jelenti azt, hogy gyorsabban tettem meg a távot futva, mint ahogy gyalogolva tudtam volna. én relatíve jól tudok tempósan gyalogolni, hegynek fel sem vagyok rossz benne, és amikor teszteltem a tetőn a parkolóban előző héten, akkor gyalog 2mp-cel gyorsabb voltam kb. 70m-en, mint futva... és kevesebb levegőre is volt szükség hozzá. tehát lehet h nyerhettem volna 2 percet összidőben, na de a feeling! nekem az fontosabb volt!
nem tudom leírni micsoda eufóriával "rohantam" felfelé!!! valahogy találtam magamnak egy stílust, amivel picit még gyorsabban is mentem, mint múlt héten. ez a stílus nem tudom mi volt, de tuti nem ezt használtam korábban. és annyira bejött, hogy amikor épp laposodott az emelkedő, az zavart, mert változtatni kellett rajta átmenetileg :)
és az sem aggasztott, hogy esetleg túl gyors és megbosszulja magát ez később, nem érdekelt semmi, csak hogy fussak előre, élvezzem és mellesleg lehagyjak minden gyaloglót. nem érdekelt az se, hogy esetleg a lábam megfájdul akármitől. tele voltam endorfinnal de nagyon :)
az időérzékem is teljesen megváltozott, végül is addig sem telt lassan az idő, de innentől kezdve csak úgy repültek a percek az idő nagy részében (1-2x azért sikerült szenvedni pár mp-re), ami múlt héten örökkévalóságnak tűnt, az most 5 percnek érződött, pedig mindkét esetben 31 és 32 perc között lett a részidő a 8km-től a célig :) azaz 31:22 most, 31:55 múlt héten. :P bár a 31:22-ben volt kb 40-45mp frissítés a 8,5km-nél, ahol csak lassan gyalogoltam, nemtom az hány mp mínusz összesen.
ja, az előbb a rohanás szó idézőjelben volt, mert azért ez még mindig csak 8:20-8:40-8:50 tempó volt :)) de persze hegynek fel az gyorsabbnak érződik, gyorsabbnak is néz ki, mint síkon. ezzel szemben a gyaloglás ugyanazon a meredeken hasonló tempóban szubjektíven gyorsabbnak érződik, mint a futás, ez eléggé becsapós. (ez is a parkolós teszten derült ki.)
aztán eljutottunk a parkolóig, na innentől mindent beleadtam, kellett is, mert itt a végén ez sztem az egyik legdurvább meredek. meglepett aztán, hogy a kanyarnál a rövidebb úton kellett a célig menni, ezt eddig nem tudtam, azt hittem, az aszfaltos hosszabb részen kell. pontosabban... rövidebb, de szarabb (nagyon kavicsos, nem aszfalt) terep :)
eddig 193-195 között volt a pulzus, 195 8-9 km-nél, utána picit visszaesett. a parkolótól amikor belehúztam, érzésre már kezdtem a vo2maxot közelíteni, bár csak 196-197 volt a pulzus, de ezt is élveztem, és a célegyenesben (duuurva meredek) tuti elértem a vo2maxot mert simán lihegtem, amikor megpróbáltam "sprintelni" felfelé. a cél előtt 5-10m-rel vissza is ütött, mert elég rossz érzés lett, de hát onnantól már befutottam simán :D 1:30 valamennyit mutatott a célban az izé, sztem az bruttó idő volt, az én órám szerint 1:30:36 lett.
(ja, az fura, hogy csak 201-ig ment a pulzus. naa, miért?)
utána még fura állapotban voltam érzelmileg, mert simán elsírtam volna magam mindenen, még azon is h egy öreg bácsi vhol 1:50-nél befutott, mert arra gondoltam, hogy ő legalább tud futni, míg van aki nemhogy futni nem, de ... :(. még egy jó darabig ebben a fura állapotban voltam. de azt kell mondjam, hogy eddig ez volt a kedvenc versenyem. ez valami speciális számomra. és még egy fontos dolog az, hogy kellett az a 8km is előtte, hogy ilyen jó legyen a vége. és nem, ez nem mazochizmus! tényleg jól esett!! :)
én biztos visszajövök jövőre és minden évben. és addig is futok sok-sok hegyit.
ja, a lábam nem fájt, se achilles, se vádli, semmi, ez király hír. sőt, bp-en még képes voltam pár km-t kocogni két csomaggal 32 fokban napon, mert gyorsabb volt a metró+villamosnál. :D futással indult a nap, azzal is lett vége! :D
Szép volt! Kicsit be kell melegíteni, akkor könnyebb az eleje. Ilyen rövid távon biztosan nem érdemes gyalogolni. Pár napig vigyázz a lábadra.