először is egy kis összefoglaló hogy mi történt az októberi 10km után. utána ugye kimaradt néhány nap a szerencsétlen elesés miatt, aztán edzővel már nem folytattuk az eredeti gyorsítóedzéses tervet. lassan belekezdtünk az alapozásba, addig is futottam a saját szakállamra, ami azt jelentette, hogy a pulzust azért figyeltem, mert ha nem, akkor nagyon gyorsan túlfutottam magam, egyszerűen hajtanak azok a fránya lábak mindig :)) aztán elkezdtem az alapozós futásokat is, amik tempóalapúak, illetve lehet igazítani a tempót terepfüggően, de a pulzus nem kell konstans legyen, tehát nem baj ha emelkedik pár ütést 1 óra alatt... - erről majd még írok bővebben -, és még nem 100%-on hajtva ezt az alapozós edzéstervet. szóval, elég változatos hónap, nem annyira strukturált edzésterv, intervall semmi, de tempózás és hegyezés akadt :) a végefelé a lassú futásokkal kiegészítve. a félmaratonhoz így jutottam el.

kemény 2-2,5 óra alvás (éjfél utántól hajnali 2:30-ig, utána egyszerűen nem ment), aztán 6 előtt kelés, vonatozás, hánykolódás, de szerencsére elég frissnek éreztem magam a verseny alatt. szóval biztos vagyok benne, hogy ez nem befolyásolt semmit :)
aztán verseny előtt néhány perccel a szokásos minimálbemelegítés, ahol igen könnyedén mentek a lábaim, meg is lepődtem, hogy az 5:1x-es tempóra felgyorsítás után is ilyen könnyű? utána sajnos elég sokáig kellett ácsorogni, lehet így már elfelejtődött a bemelegítés... a rajtnál még indulás előtt ittam vizet 0,5l palackból, mert 14km előtt nem akartam frissíteni a futás közben. előtte meg pár órával utoljára ittam. szerintem tök jó trükk ez, így nem kell vécére menni a legrosszabb pillanatokban... :) ja és reggeliztem is, sőt két adagban kajáltam :) szóval ilyen szempontból szépen felkészültem. nem is voltam éhes a verseny közben, nem mintha máskor az lennék. :)

még amin tűnődtem, hogy vajon milyen futónadrágot vegyek fel, mert ilyen hidegben még nem igazán versenyeztem (két nadrágot is vittem, hogy majd a helyszínen eldöntöm...). átöltözés előtt nézegettem a többi embert, mindenki hosszúban volt, így el is vetettem azt az ötletet, hogy a térdig érő nadrágot vegyem fel... paranoidnak éreztem magam, mert féltem hogy ha azt veszem, akkor az izmoknak nem lesz jó a hideg, de valójában nem tudtam h számít-e az ilyesmi, azt sem tudom honnan jött az aggodalom (olvastam vhol vkinél régen erről?). szóval mivel mindenkin hosszú volt, én is azt vettem fel. ez viszont meglehetősen vékony gatya, és nem testhezálló. 10-15 fokban kocogásokhoz remekül megfelelt eddig. ja, emellé egy rövidujjú póló és felszerelés kész, össze is szorítottam a fogam amikor a kabátból kibújtam a ruhatárnál! :)) de hamar bemelegítettem aztán. ja, sapka volt a fejemen amíg a rajt nem indult, az sokat segített addig, utána pedig a kezemben vittem végig.

volt aztán tempótervem/stratégiám is. az 1:50-2:00 zóna legelejére álltam be, úgy számolgattam korábbi tapasztalatok alapján, hogy 1:54-en belül hozható mindenképp, 1:52 totál reális, 1:50 kicsit nehéz, 1:50-en belüliben nem igazán reménykedtem :) így a terv az lett, hogy 5:15 körüli km-eket tartok és az volt a feltételezésem, hogy az utolsó pár km-en elérem így a 194-195-ös pulzust, ami az ahol nálam a szenvedés kezdődik és azt még kibírom néhány km-en át, ha muszáj. szóval el voltam tökélve hogy fejben jól ott leszek és tartom azt a kemény 5:15 körüli tempót. én keménynek éreztem félmaratoni tempónak a korábbi futások alapján. és még arra akartam figyelni, hogy a 17-es km-tábla előtt ne érjem el a 194-es pulzust. csak ennyi volt az egész pulzustervem, mert korábbi versenyeken úgyis rögtön felment 190-re a pulzus rajt után hamar, adrenalin stb. miatt, és nem tudtam a pulzust használni erőbeosztásra annyira...
szóval látható hogy igazán felkészültem, talán a minimálbemelegítés kivételével :)) de nem akartam túl sokat se melegíteni, az értékes glikogénkészletekkel való spórolás miatt :P

na tehát ellőtték a rajtot, indulás, és hu, sokkal jobban kellett kerülgetni az embereket, mint a coca-colán! a coca-colán nem zavart, de itt kicsit idegesített, hogy emiatt esetleg 5:20-on kívül lenne az első km. szerencsére aztán nem :)) 5:17 lett az első km. figyeltem h el ne fussam, az örökös sípcsonti izom vs elégtelen bemelegítés nyavalya miatt. a pulzus 177-en stabilizálódott, és meglepődve láttam hogy ezúttal nem rohan fel a 190-esekbe :) tisztára úgy viselkedett a pulzus, mintha edzésen lettem volna!! úgyhogy utána használtam is erőbeosztáshoz, egész pontosan arra, hogy nyugodtan gyorsítsak, mert a pulzus stabil maradt, engedte a gyorsabb tempót... bizony tök élveztem ezt a lehetőséget! :)

nyugis kocogás előre, na még mindig meglepően sok az ember, sőt végig ez volt, nem volt eddig még ilyen élményem vhogy :) a lábaim nem voltak olyan könnyedek mint a minibemelegítéskor, de nem volt igazán gond. 2 km után jött az első probléma, a jobb sípcsonti izom tapadásánál beszólt, jaj-jaj. pedig a tempó még mindig 5:15 körül csak. szerencsére hamar láttam, hogy elég stabil az állapota, és ebből tudtam hogy 4-5km után el fog múlni. de azért nem esett jól a közepes erősségű fájdalom a jobb lábammal megtett minden lépésnél. 1x meg is álltam a 3. km-ben 1-2 mp-re, hogy megigazítsam a cipő nyelvét (amúgy rohadtul nem ez a baja, ez csak placebó :)) ). aztán az 5. km-ben rájöttem hogy elmúlt! :)) na ekkor már a balaton mellett kocogtunk a kövezett strandon és nagyon kellemesen éreztem magam. felismertem pár helyet a strandon ahol kisgyerekként nyaraltam és szedegettem a kagylókat és csigákat :))) hú ki gondolta volna, hogy majd egyszer itt futok :P szóval elvoltam! igazából ekkor még nem esett le, hogy hogy lehet az, hogy ennyire kellemes ez az 5:15 körüli tempó. a pulzus lassan felkúszott kb. 181-re, ez tehát így teljesen OK volt.

csak az nem volt oké, hogy a jobb lábfejem kezdett érzéketlenné válni talán 3-4km után, kihűlt volna a szellős cipőben???, ilyen se volt még!! és néha olyan érzéketlenné vált, mintha görcsölni akarna, de végül is nem görcsölni akart vagy legalábbis megúsztam a görcsöt. de vhogy emlékeztetett arra az állapotra. aztán a bal lábfejem is szórakozott. ez azt jelentette, hogy egyre inkább fájt mindkét talpam, égett mint amikor nagyon kihűl, és a boltozat teteje is sajgott, oldalt, szintén mindkét lábon. és emellé néha egyes izmaim mintha valami extra terhelés alatt álltak volna, ez egy megfoghatatlan érzés volt, nem nehéz lábakról volt szó, de nem lehet ezt megfogalmazni sajnos. gondolkoztam hátha a talajfogáskor adódó ütközési erőket érzem az izmokban és hogy a cipőből ment ki a csillapítás, de az nem lehet, mert akkor a vádli panaszkodna főleg, márpedig a vádli volt az egyetlen, ami végig a versenyen meg se mukkant, tök jól volt... ja meg az ízületekben (térd, achilles) sem volt fájdalom. azért aggódtam kicsit h lehet nem a futócipőben kellett volna kiutazni a versenyre és kigyalogolni benne a rajthoz, hátha akkor ment szét a csillapítás, ha egyáltalán szétment... jó, mondom magamnak, nem foglalkozom ezzel... majd lesz vmi :) aztán nem figyeltem erre egy darabig...

aztán elértünk a rohadt füves részre 5,8km után :) azt írták korábban fórumon, hogy földút, nem fű, de igazából az a micsoda, ami ott volt, azt csak igen erős jóindulattal lehet rendes földútnak nevezni... szóval füvön bukdácsolás, remek, a lábam addig egész jól volt, a fentieket leszámítva, de ettől átmenetileg kiakadt, vhogy nehezebb lett a lábam, nem esett neki jól ez a bukdácsolás, a bal achilles majdnem meghúzódott. a tempó lement 5:20-ra, a pulzus meg fel 185-re, és nem gondolkodtam el ekkor még, hogy ez azt jelenti, hogy az 5:20-as tempó füvön nem az 5:15-ös aszfaltos tempóval ekvivalens, sőt! :)) tehát észrevétlenül növeltem az erőfeszítést, de órán általában 183-184-es pulzust láttam, amit okénak találtam ezen a ponton, bár nem néztem rá sűrűn, így elhiszem h igazából 185-ös átlag.

utána vissza aszfaltra és a pulzust tartottam 183-184 (azaz 185, pff) körül. aztán egyszercsak feltűnt hogy az ehhez tartozó tempó lement 5:00-ra :)) ekkor már túl voltam a baromi éles fordítón és a hosszú egyeneseken mentünk. itt kell megjegyeznem, hogy a tempó még 5:10-esekben volt, amikor a 8. km-hez még nem értem el, amikor a lábam elkezdett jelezni, hogy hát neki vmi nem OK. mintha nehezek lennének a lábaim, de hát mitől?? ilyen tempót a múltkor is nyomtam 10km-en át és semmi ilyen gáz nem volt! aztán begyorsulás az 5:00-ra és elmúlt a probléma átmenetileg. aztán a pulzus is megindult 186-188 közelébe. gyors fejszámolás, 9 km-nél 186-os pulzus az teljesen oké, nem fogom elfutni a 17. km előtt ettől még. aztán elértünk az első kör végére, és a sok szurkolótól megihletve sikerült 4:44-re begyorsítani átmenetileg :))) azt észrevettem és óvatosságból visszafogtam magam. de így is maradtak az 5:00 körüli kilométerek, 188-as pulzuson... oké, 188 féltávnál, az még tökéletes. egyelőre nem foglalkoztam azzal hogy mi a fenéért megy az 5p-es tempó ilyen jól?! :)

ja, 54:47 lett a féltáv, és azon gondolkoztam hogy hát azért ezt nem szívesen nyomom le még egyszer 54-ben, de egye fene, meglátjuk. talán az ijesztett meg hogy az 54:47 bizony 1:50-en belüli időt jósolt :))) tehát, az 5p tempó tök jól ment, de azért itt átmenetileg győzött a lustaság és azt mondtam magamnak jó lesz vmi 59p-es második kör a legrosszabb esetben. hát persze... :))

aztán 11km után begyorsulás 4:55-re, de relatíve hamar abbahagytam, mert kb. 500m ilyen tempó után egyszercsak totál rájött a frász a lábaimra. a combfeszítők kívül oldalt és a combhajlítók hátul olyan kemények lettek, úgy "összehúzódtak", mint még soha életemben. főleg nem a combhajlítóim... eddig azt se tudtam hogy vannak combhajlítóim :P ettől még tudtam a tempót nyomni velük, de iszonyatosan fájt. úgy éreztem minden lépésnél, hogy ez az utolsó lépés, mielőtt összeomlanak teljesen. és akkor ez még csak 11 és fél km?! szóval a pulzus is felkúszott 190-re, és úgy döntöttem, hogy a pulzust ráérek 190-re felengedni 13km-nél :) imádkoztam a lábaimnak hogy lassuljanak már vissza 189-es pulzusra. tudom ez vicces: fájtak erősen, olyan érzés volt, mintha mindjárt bemondanák az unalmast az izmaim, de ugyanakkor nehéz volt rávenni a lábaimat hogy lassítsanak! egyszerűen ha megtalálták a ritmust, akkor nem szívesen lassítanak... általában sokkal szívesebben gyorsítanak mint lassítanak :P mind1 aztán sikerült 189-cel folytatni 5p-es tempóban. :)

aztán jött a 13. km, addigra a jobb lábam vhogy "kilazult", a bal lábam még nagyon merev volt de az is javulgatott. sikerült is nyomni 4:55-ös tempókat, ami totál szürreálisra sikeredett, mert a pulzus bizony nem akarta a 189-190-et elhagyni :) 14 km után eldöntöttem hogy most már fel kell nyomni a pulzust 191-192-re, nem baj ha ez tempógyorsítást jelent, de a lábaim nem akarták az igazat, megint fájni akartak.
közben elkúsztam a frissítés mellett, megpróbáltam lassítás nélkül inni pohárból, de kb. 3 kortynyit sikerült mielőtt feladtam és eldobtam a félig tele poharat :))) legalább a számat megnedvesítettem és nem vesztettem időt. úgyse voltam szomjas ebben a hidegben, nem is igazán izzadtam, sőt.

aztán jött a fű megint, vhogy elbukdácsoltam megint, ezt a részt utálom, ez van...sztem úgy 20mp-et lassított 1 km-en át, még jó h az egész füves rész max. 1km... de ez 2x... a füvet elhagyva megint rájött a lábaimra a mizéria, és most már végleg feladtam, hogy valaha felnyomom a pulzust az anaerob küszöbig, vagy 194-195-ig. 4:50-5:00 közötti tempót tartottam, de többre nem voltam képes, pedig a keringési rendszerem annyira unatkozott! totál kellemes volt a szívnek-mellkasnak-tüdőnek, tisztára nem versenyszerű érzés, semmi kellemetlenség... nyilván nem maffetone-os kocogás de azért kellemes! de nem lehetett jobban nyomni, mert a lábaim hihetetlenül fájdalmassá váltak, és ez nem múlt már el, konkrétan ezek (mind2 lábon): combfeszítő és combfeszítő ín tapadása, combhajlító, talp, lábfej teteje(boltozat)... és a lábfejeim úgy megfagytak, hogy nem nagyon éreztem őket, tehát majdnem olyan, mint a zsibbadás, na persze azon kívül hogy igenis fájtak itt-ott és megint görccsel akartak ijesztgetni főleg a talpam szélén, de persze nem lett belőle semmi :)

szóval, minden lépés külön kín volt, és legszívesebben leálltam volna. innentől (18km) már számoltam a km-eket, meg a százmétereket :) és baromira befordultam, csak arra koncentráltam, hogy túléljem a fájdalmat a következő lépésen és a következő lépésen... a 18-as és 19-es tábla egész hamar eljött, a 20-as se volt vészes, de a 21-es vhogy örökkévalóság volt ezekkel a lábakkal. valszeg azért, mert rávettem őket hogy egy kis extra fájdalom árán nyomjanak 4:42-es átlagtempót :)) az utolsó 100m-en gondolkoztam hogy tudok-e sprintelni, eldöntöttem hogy az utolsó 20m-en megpróbálom, aztán mire észbe kaptam, már csak 10m volt, de azt a 10m-t korrektül megsprinteltem!! a pulzus nem ment 191-en túlra ekkor sem.

viszont azt alig bírtam elhinni, hogy ennyit gyorsultam a 2. körben, vmi 52:40 lett, és az egész idő meg 1:47:27, majd elájultam az örömtől, abszolút hihetetlen, nem gondoltam hogy 1:50 alatt, vagy ha mégis akkor max pár mp-cel :)) ami pedig még  hihetetlenebb, az, hogy valszeg az 1:45 is ment volna, tehát vhol 5:00 körüli átlaggal, ha az elején nem megyek ilyen lassan! de tényleg nem számítottam arra, hogy ennyivel erősebb leszek ma. tuti hogy fejlődtem újabban. és pl. tegnap a 3km-es átmozgató futáskánál 4:50-es tempótól 400m alatt felrohant a pulzus 190-re.... ma meg... hihetetlen egyenletes pulzus, semmi pulzusemelkedés egy idő után, egyértelmű hogy ez az 5p tempó most már bőven az anaerob küszöb alatt van! tök jó!! :D

tkp. nem bánom ám h nem jött össze az 1:45, mert egyrészt álmomban se gondoltam volna, másrészt így legalább baromi kellemes volt végig egy bizonyos értelemben, azaz semmi holtpontom nem volt a keringési rendszert/tüdőt/aerob rendszert tekintve! :) fő a lustaság!! :) 
ja, két okból nem jött össze 1:45, egyrészt a lassú kezdés másrészt ezt máskor talán nagyrészt be tudtam volna hozni szenvedések árán a 2. körben, de a lábaim ezt ma nem engedték.

azóta is rejtély(?) hogy mi történt velük. a futás után alig bírtam kigyalogolni a vonathoz, mert minilépésekkel tudtam csak haladni, izé, vánszorogni, nem fájt semmi kivéve a lábfejeimet, mert azok nagyon hidegek voltak még mindig, de egyes izmaim egyszerűen nem "mozogtak" rendesen, és érdekes módon a vádlimba (vhol alul) is random beleszúrt valami 1-1mp-re pár percenként, pedig futás közben nem... :) aztán vártam a vonatra egy padon kint a hidegben. elég sokáig ültem de a lábaim állapota nem változott. ugyanolyan furák voltak még mindig. aztán a vonaton kellemes meleg volt, és félóra után már a régi volt mindkét lábam. amikor leszálltam a vonatról bp-en, semmi nem fájt sehol, izomláz se volt, és végre a normális nagy léptekkel, lendületesen tudtam gyalogolni! szóval, most úgy gondolom h nem lehet a cipőben elégtelen csillapítás az ok, meg az se, h rossz napjuk volt, hanem a 7 celsius fokos hideg (+ némi szél) ártott meg nekik a vékony nadrágban versenytempóban. lehet nem jól gondolom de eddig ez a legjobb ötletem... mind1, most már nem fáj semmi, nem is érzem, hogy 21km-t futottam, és ez a lényeg! :))