hát megint kezdhetem elölről. fogalmam nincs, hol ütött be a krach, mert a bokám az mindig erős volt. de azért ötleteim vannak :)
mondjuk lehet hogy kicsit eltúloztam a pihenést, valszeg már a múlt héten is ok lett volna a futás, viszont más dolgom akadt kivételesen.
a mai az jó volt, de alakíthatom át a terveket megint... persze attól is függ minden, hogy mennyi idő alatt jön vissza a formám... azzal már elégedett lennék, ha nyár végéig megvan a tavalyi legjobb formám, és akkor onnan talán továbbléphetek. elég türelmetlen típus vagyok alapból, úgyhogy ez nehéz, az akadályok miatti állandó újratervezés. :P
ami még zavar, az az hogy a kékesen szerettem volna egy jó kis PB-t, már simán a tavalyi legjobb formámból szép PB-t lehetne kihozni, de nem tudom hogy maradt-e rá elég idő... majd meglátom. de ha bármennyivel is jobb a formám a tavaly nyárhoz képest, akkor megpróbálok küzdeni egy kis PB-ért a kékesen. gondoltam arra is, hogy el se megyek, de 1) már beneveztem 2) egyik kedvenc versenyem, tényleg nagyon szeretem. szóval legrosszabb esetben tempóedzés lesz belőle, kb. mint a vivicitta :) már várom ám, akármilyen forma is lesz =))
a türelmetlenségről és a tervezésről még, hogy ez hogy működik nálam a futásban: mindig van egy általános elképzelésem, hogy a közeljövőben milyen cél van kitűzve, meg hogy az egész év végéig milyen célt szeretnék elérni, és persze a háttérben mindig ott motiválnak a végső célok is :)) nem baj, hogy távoliak... a lényeg, hogy realisztikusnak tűnik az összes célom, ha nem így lenne, elbizonytalanodnék. ha menet közben távolabb kerülök tőlük átmenetileg, akkor a végső célokra szoktam emlékeztetni magam, hogy tovább motiváljam magam.
szóval, kaparom magam össze megint a romjaimból, na de hajrá nekem! :)
Kitartást a kapirgáláshoz, ez az egy pozitívuma van annak, ha az ember romokban van, hogy minden lépéssel feljebb kerül:)...
De félre a tréfával, a fejedben nagyon egyben vannak a dolgok, menni fog az egyéb testrészeidben is. Hajrá!