Ma megvettem az első Nike cipőmet. Women's Air Structure Triax 9-et. Bár minden tanács azt mondja, hogy verseny előtt már egy hónappal szerezzük be az új cipőt, kénytelen vagyok csak 3 napot adni magamnak a bejáratásra. A régi cipőmet ugyanis elszaggattam. Na nem mintha nem lehetne még futni benne, de azért egy B-Bp váltóra mégse egy lyukas cipővel induljon az ember. Futottam már félmaratont vadi új Nike cipőben Nike Bowerman cipőteszt során, és nem törte föl a lábam. Igaz ez felépítésében is egy újfajta cipő, mint amit eddig hordtam. Megállapítást nyert, hogy pronáló lábam van, ezért kell nagy stabilitású cipő. Hamarosan elválik jól választottam-e.

Hát igen, bevállaltam a váltó tagságot a szupermaratonon. Ez lesz az első alkalom. Túlélésre játszom. Szerencsére a csapat többi tagja is. Le tudom futni a távokat azzal nem lesz gond, csak a sebbességem nem lesz túl nagy. Lassan de biztosan. Kár, hogy a kiskutyám nem jöhet velem, egész jól húz már.

Információm az nem sok van a versenyről. Legnagyobb gondom, hogy mit egyek majd, meg hogyan frissítek stb. Nővérem szerint ezen a versenyen mindig hideg, vacak idő van. Ez nem szokott zavarni, mert tájfutó versenyeken eléggé megedződtem már. Rossz idő miatt még soha nem halasztottak el versenyt. Futottam már jégesőben, havazásban, tavaszi hóolvadás miatti vízborította erdőben. Csak mély hóban nem csinálnak versenyt, mert az nem tájékozódás hanem nyomkövetés volna. Családom meg egyenesen hibbantnak vél hosszútávú futásért való próbálkozásaim miatt. De hát kell valami extrém az életben.