5 perc az életemért......

Ez a reggel sem volt más ébredés szempontjából, mint a többi. Nagyon nehezen vettem, hogy a telefonom éppen nem egy szerelmes sms miatt sípol, hanem madárcsicsergést játszik...miközben már az eszmélésem pillanatában tudtam, hogy ez télen nem több mint illúzió.... abból pedig mostanában jut elég.

Tekintetem végigsiklott magamon, majd a ködbe burkolózott sötét tájon. Nem akaródzott elindulni Budapest felé.

Na ez az állapot a forró zuhany alatt sem múlt el, hiába minden csel... jött a smink, a virágillat.... Nem tudtam, mi vár rám... csak valahogy éreztem, nem jó ilyenekor az utakra tévedni.

Elindultam, lépésben, mert olyan köd volt hogy a kocsi orráig nem láttam.
Közben lassan felébredt az agyam is... elkezdtem listázni.... mindent bepakoltam e...amig nem késő ....


Edzőcuccok, váltó cipő, edzéstervek, cd k, note book, töltő.... hopp nincs nálam a számlatömböm...Hazarohantam érte....

Na ennek az 5 perces kitérőnek köszönhetem, hogy most itt ülök a gép előtt, és nem egy cellában előzetesben....vagy a temetőben....


Mert pont akkor, amikor nekem kellett volna átvezetnem ezen a kis falun, nos egy néni fekete ruhában, fekete sapkában át akart haladni a főúton. Elütötték..

A ködben semmit nem lehetett látni... Sem Ő a kocsit, sem a kocsi Őt.

SZÖRNYETHALT....

Én sem vettem volna észre....

Kiszálltam,hiszen egészségügyben dolgoztam, nem mehetek és nem is mennék el senki mellett.
A betonon Ő... és vér, testdarabok mindenfelé.... Stabil oldalfekvésbe tették... nem kellett volna...
Én állapítottam meg a halál beálltát.

Pár perc múlva tovább indultam... de az eset olyan szinten megérintettt, hogy nem is emlékszem arra, hogyan keveredtem az M0 ra... Csak mentem, mint egy egy beprogramozott gép....

A rádióra eszméltem, és arra, hogy az M0 án áll a sor.

Az M0 pár perce két kamion összeütközött, az ütközés során leszakadt vezetőfülke a szembelévő sávra zuhant, ott 60 métert csúszott, majd egy teherautóval frontálisan ütközött - mondta a bemondó....


5 perc....5 perc az életemért... Ha nem megyek vissza a számlatömbért... vagy itt, vagy ott meghalhattam volna....

Este , amikor hazafelé mentem , lassitottam a kisfaluban.... ahol a néni meghalt.

Már nem volt köd.... A Duna felől téli illatot hozott a szél.... és fellobbant egy gyertya... .... és még egy....és a harmadik...

Egyet Neked.... kedves ismeretlen néni.... egyet a családomért, egyet pedig az Őrangyalomnak gyújtottam... az útszélén .... ahol még mindig véres az út.....