2009.12.17. csütörtök
Ma vettem át a cipőt, egy Inov 8 Mudclaw 272-t, a 2010-es modellt. Izgalmas dolog valami újat megismerni, és lehetőleg minél teljesebb képet festeni róla. Remélem, érthetően fogalmazom meg tapasztalataimat, s ezek alapján kirajzolódik egy olyan kép erről a típusról, mely személyes élményeim mellett szolgál annyi objektív információval, amennyi segíthet nektek a cipőválasztásban!
Ha kérdésed van a témával kapcsolatban, tedd fel bátran, s ha tudok, válaszolok rá.
Az első benyomások
Ennél a cipőnél mindenhol a súlycsökkentésre törekedtek (mellesleg ez egészen jól sikerült is, tényleg könnyű a cipő). Kérdés, hogy ezzel mennyire áldozták fel a láb védelmét és a cipő időtállóságát. Végül is, ez versenycipő, mondhatni „alkalmi” darab, ahol nem az edzések során kell bizonyítani, hanem éles körülmények között a maximumot nyújtani.
Első ránézésre, ami szembe tűnt nekem, az a talp. Nagyon erős bütykök tarkítják, teljes hosszban (a sarok alatt is), megfelelő állásban és sűrűségben - a sár, kő stb. nem ragad bele. Eddigi terepfutó cipőimnél a talpból ennyire nem álltak ki a részek. A megszokottnál vékonyabb a talpkiképzés. Megfelelően, sőt, elsőre talán túlságosan is hajlékonynak tűnik az egész cipő. Az ember attól tart, hogy ez és a talp vékonysága hátrány lesz terepen, minden kis kiálló tárgyat megérez a talpán.
A talpbetét kivehető, a lábujjak alatti része lyuggatott, ezzel szeretnék biztosítani a jobb szellőzést.
A felsőrész is minimálisra van tervezve: a lábujjakat körbefutó erősített rész védi, ezen kívül máshol csak a csupasz anyag van, semmi ráadás, kivéve a fűzőlyukaknál, melyeket húzásirányban ráragasztott műanyag erősít. A hagyományos cipőktől eltérően a fűzőlyukak sora nem a lábhát közepén fut végig, hanem vonala befelé fordul a cipőn, ezáltal csökkentve a terhelést a lábhát inairól.
A fűző felépítése is eltér az általam eddig használt terepfutó cipőknél találhatóktól: nagyjából fele olyan vastag és kerek keresztmetszetű. Ennek ellenére nem csúszik, nem kötődik ki könnyen, mert a gyártásnál kis „rücsköket” építettek bele. Megnyúlása szinte nincs is. A fűzési mód is sajátos, a felső két szem segítségével képzett hurkokkal a lábhát inainak terhelése, valamint a sarok elmozdulása a cipőben csökkenthető.
Maga az egész cipő mellőz mindenféle hivalkodó külsőséget – ezáltal rendkívül funkcionálisnak tűnik. Kinézetre, összbenyomásra egy erőteljes, ugyanakkor minimális anyagfelhasználással készült „ragadozóval” van dolgunk. Végül is, ez egy versenycipő. Kíváncsi vagyok a tartósságát / szakadásállóságát illetően, de a futások során majd ezek is kiderülnek.