Mivel a viszonyok lehetővé tették, direkt a lehető legtöbbféle terepen próbálgattam, hogyan is viselkedik a "Sárkarom". Nos:
-Hóban úgy tapad, mintha odaragasztanák. A 3-8 cm-es ideális, annál nagyobbnál már belemegy. Mondjuk ez rövidebb távon (=max. 1 1/2 óra) nem zavaró, de utána jegelheti a lábfejet.
-Vékony havon (ami alatt jég van) becsapós, de ezzel szinte minden cipő így van. A befagyott tócsa + 1 centis hótakaró kombinációnál óvatos duhaj voltam.
-Nagyobb sziklákon jól tapad, még hóesésben is. Direkt végeztem néhány sziklamászást is, nagyon jól viselkedik a Mudclaw! Végül is a futófelületet abból az anyagból gyártották, amit a sziklamászó cipőkhöz használnak. Így mondhatom azt is, hogy hazaérkezett :-)
-Kisebb köveken (max. ökölnyi) sem csúszkál, és a talpa valahogy úgy van megszerkesztve, hogy hiába léptem a kisebb kövekre, nem nyomták-törték a talpamat. Ilyen szempontból egyáltalán nem zavaró ilyen kőmezőn áthaladni! Akaratlanul elszenvedtem néhány bokabicsaklító akciót is - azaz csak szenvedtem volna, mert a Mudclaw ebben is újat tud: a kőről oldalirányú lefordulásnál a cipőtalp csavarodik egy kicsit, majd az egész rugalmasan ellensúlyoz. Bárhogyan is "próbáltam", egyszer sem volt a klasszikus "kiment a bokám" érzés. Jó, hát túl durván és direktben nem próbáltam, ezért még további kutatások (félrelépések!) szükségesek a végleges következtetésekhez.
Új tapasztalat az is, hogy maga a cipő "ránő" a lábamra. Eddigi futócipőimnél általános tapasztalat volt, hogy még a megfelelően bekötött lábbelikben is elmozdult a sarkam, azaz fel-alá csúszkált. Ez sem a cipőnek, sem a lábnak nem jó. A Mudclaw-nak ez a jó tulajdonsága főleg a lendületes lejtőfutásoknál jön ki, ahol kisodródás nélkül lehet kanyarodni. Persze, észben kell tartanom, mikor melyik cipőm van a lábamon, mert a mai futásnál pont emiatt az emlék miatt csúsztam el az aszfaltfutó cipőmben, amikor hirtelen fordultam kis ívben egy kutya után. De ez egy másik történet már...