Bepótolom lemaradásom és végre bloghoz jutok. A múlt hét érdekesen zajlott, szerdán meglátogattuk szüleimet Szolnok megyei kisvárosukban (na jó, falu inkább de városi rangban) és életemben először edzettem ott is egyet. Borzasztó volt, zuhogó eső, szél, katasztrofális útviszonyok, járda koromsötét, kövesút tiszta kátyú, járdán félpercenként infarktus a kerítésnek rontó dögöktől... Csütörtök és szombat este ezért előkerült az alsó konyhából a szobakerékpár-szerű edzőgép, inkább sífutógépnek nevezném, ha már neveznem kell valahogy.
Szombatra pedig érdekes terveim voltak, gyalogló sógorom meghívott edzeni, egy tízest tervezett, ő gyalogol, én futok, bár ő kb ötperces kilométereket tol, szerintem nem bírtam volna :) Szerencsére nem került sor a befürdésre, annyira rossz idő volt, hogy végül hagytuk a fenébe. Persze a hétvégé anyámnál inkább az evésről, mintsem az edzésről szól, sikerült is párszor jól bekajálni. Na jó, minden nap. Süti, túró rudi, házi füstölt májas, házi szalámi, stb stb. El is határoztam, hogy márciusban kicsit szigorítok, többet kell edzenem, a február valahogy nem jött össze úgy, ahogy szerettem volna.
Tegnap azért bizonyítottam kicsit magamnak, hogy tudok futni is, ha akarok. Kíváncsi vagyok, ma hogyan muzsikál a futómű, még éjjel is éreztem, hogy eléggé leterheltem a lábam. Most már nem ártana fogyni is pár kilót, jól esne a lábaimnak, ha 5-6 kilóval kevesebbett kellene cipelniük.
Tegnap csodálatos futóidő volt, meg is szaporodtak a futók a ligetben, főleg a csajok, ami egyáltalán nem baj :)
Jó futást mindenkinek!
Sly írd már meg légyszi, hogy melyik ligetben szoktál futni