Ma nagy levegőt veszek és túlteszem magam a pillanatnyi "unom a futást" helyzeten. Kicsit mélyponton a lelkesedésem, de majd szépen ráveszem magam és nem lesz gond. Tegnap menni kellett volna, de éreztem, hogy nem lenne jó, a vasárnapi futás elég gáz volt, fájtak a térdeim még tegnap is. Úgy várom már azt az edzést, amikor futok 50-60 percen keresztül úgy, hogy minden pillanatát élvezem, nem fáj semmim... Odébb lesz ez még. Pedig állóképességgel bírnám, szinte nem is fáradok ki túlságosan, egyszerűen a lábaim nem bírják. Lehet, hogy beiktatok lépcsőzős edzéseket, erősödjenek kicsit a futóművek.
A táplákozással is vannak gondjaim, nagyjából tudom, hogy mit ehetek, de a mennyiséget nem mindig sikerül belőni. Nem akarok túl keveset sem enni-mert utálok mindenféle fogyókúrát, na meg persze kell az energia a sportoláshoz-ugyanakkor túl sokat sem, nyilvánvaló okok miatt...
No majd megírom mire jutottam, sikerül-e átlendülni ezen a kis holtponton. Egyszerűen nem értem, hogy miért van az, hogy egyik nap gond nélkül lefutok tí-tizenkét kilométert, aztán pihenek egy napot, majd a következő napon az öttel úgy megszenvedek, hogy hagynám az egészet a fenébe, pedig semmiféle fáradtsgot, izomlázat nem érzek mikor nekifogok. Azután kb 2-3 kilométernél a sípcsontom melletti izmok bekeményednek mint a beton, és onnantól katasztrófa. Remélem az edzettségi szint növekedésével múlnak majd ezek a problémák is, és csak az örömteli sportolás marad, mint pl egy jó túránál, ahol azért ott a fáradság, de kellemesen.
Jó futást mindenkinek, magamnak meg kitartás :)
Érdemes gondolkodni az okokon. Persze lehet egyszerűen tavaszi fáradtság, túlterhelés, de lehet vitamin vagy ásványianyag hiány, a sípcsont melletti fájdalom (ha rákeresnél shin splints) problémás cipő, stílus és anatómia alapon is előfordulhat, no meg sérülés is lehet... Ez utóbbira (persze az okok keresésén túl) remek dolog egy féllityis palack víz megfagyasztva és azzal átgyúrni (közben harapj rá valamire, hogy ne zavard az ordítással a családot :)