Tegnap ismét túlszárnyaltam önmagam, remélem súlyosabb következmények nélkül :) Nagyon kényelmes tempóban kocogtam le 13.6 km-t egy óra ötvenhárom perc alatt, és kifejezetten jól esett. Ha csak nyolcat futok, akkor elmondhatnám, hogy ez volt az az edzés, amire már régen vártam. Végre nem fájt semmim, lazán, könnyen futottam, élveztem és nagyon jól esett. Csodás idő volt, egy kutya sem akart elfogyasztani, forgalom sem volt vészes, a zöldeket is jól kaptam, nem kellett nagyon megállni sem, szóval klappolt minden. Nyolctól 13.6-ig már azért éreztem, hogy nehezedik a dolog, de így sem volt kellemetlen vagy fájdalmas, de azért oda kellett tennem magam. A pulzusmérő pántját is kezdem megszokni, már annyira nem zavart. A pulzusmérő viszont nagyon kellett, sokat segített, hogy be tudjam osztani az erőmet, nem bánom, hogy megvettem, igazi hasznos edzőtárs.
Ma pihenek, de holnap fontolgatok egy rövid futást, szombaton meg lelötyögöm a szegedi vivicittát sógorommal :) Tulajdonképpen ez lesz életem első ilyen megmozdulása. Nehezen vettem rá magam, de 3.4 kili tán csak menni fog valami normális tempóban, csak nem égek be :) Mindenesetre holnap letesztelem magam ezen a távon, biztos ami biztos.
Egyébként nem fáj semmim, szerintem nem viselt meg annyira a tegnapi futás. Mindenestre holnap lazulunk egyet a fürdőben, egy kis gyógyvíz meg szauna nem árthat, hétfőn meg kimasszíroztatom a lábaimat, egy ezresért megcsinálja a csaj, teljesen megéri, főleg ha ennyit fut az ember ennyi túlsúllyal :)
Jó sportolást Mindenkinek!