Túl vagyok két kezelésen. Fekszünk egymás mellet vagy négyen, függönnyel elválasztva, halkan duruzsol a Zepter Bioptron lámpa a voltarenes talpamat kísérteties sárga fénybe vonva, majd a nagymellű szőke  bombázó nővér csendesen felém hajol... és ekkor szólnak rám hogy ne horkoljak. Jólvanna, balhéztak a kölkök éjjel, nem aludtam semmit. Icu néni megérti. Ő kezel, tök jópofa. Kapok ultrahangot is, rezegnek a sejtjeim egy lavór vízben mint állat. Aztán beleejtem a voltarent és Icu nénit beterítem vízzel, mehet szegény nadrágot cserélni. Szerencsére egy másik helyiségben, már nem mai csirke :)

Futogatok visszafogottan, ezek a hat perc körüli kilik egész jól mennek, de most kb 5-6km a limit, ekkor kezdem érezni a talpam, ilyenkor le kell állnom. Hétfőn majdnem megvolt a gerincröntgen is, ha el nem romlik a röntgengépük... Magyar egészségügy, hadd ne részletezzem. Mindegy, jövő héten kezdem a gyógytornát is-remélem ott nincs gép-majdcsak összeraknak már :)

Próbálok nem keseregni, de őszintén szólva már kezdem érezni a sok kihagyást, mivel kb 5 napja szívok még egy torokgyulladással is, köhögök rohamszerűen, tök vidám. Biztos ez is közrejátszik, de nem érzem magamban úgy az energiát, mint a nike félmaraton előtt.

A tegnapi futás sztorija egy külön bejegyzést érdemel, nem tartozik most ide.

Jó sportolást Mindenkinek!