Végre leírhatom, hogy alakul szépen a lábam. A tegnapi iramjátékos edzés elég jól sikerült, szinte nem is fájt a talpam, remek iramot diktáltam, és még vigyáztam is magamra. Folytatom tovább, szépen fokozatosan növelve a távot és a tempót is, és egyre optimistább vagyok az edzéstervemmel kapcsolatban. Még az is lehet, hogy meg tudom csinálni.
Kezdem visszanyerni a kedvem is, eléggé nyomasztó érzés volt mostanában muszájból futni. Régen voltam így ezzel, amikor még utáltam az egészet, csak azért csináltam, mert fogyni és erősödni szerettem volna. Mindig voltak hátráltató tényezők, de egyik sem olyan, amin ne lehetett volna önerőből változtatni. Mert fogyni lehet, az állóképesség is remekül fejleszthető, de a sérülés genyó dolog, ott nem nagyon lehet mit tenni, bosszant, akadályoz, és kiábrándít. Futni meg csak kellett, ismerem magam, ha hosszabb időre leállok, belelustulok és lehet, hogy már nem lett volna erőm újra nekifogni.
Jó sportolást Mindenkinek!
Nálam a legújabb, hogy ha 2 napig nem jutok el futni, feszültté és ingerlékennyé válok.
Hülyeség, mi? :)
Fog az menni tesó! Kitartás!