Nekivágtam az úszásnak, de minden nap nagyon idegesen jövök haza... Ez a szegedi uszoda sportolásra alkalmatlan. Katsztrófa. Megvettem a bérletet 12.500Ft-ért, ami nem kevés pénz, és ezt kapom érte:
Az uszodában minden nap tömegnyomor, az iskolák nem bérelnek sávokat, hanem lejönnek testnevelés órán és a közönség sávokat használják. Egyszerűen nem lehet úszni a vízből fejüket kiemelve evickélő, egymás mellett hatan úszva csevegő kedves gyerekektől. Még hétfőn-kedden pl ki volt jelölve lassú és gyors sáv, csak azt nem tudom minek, hiszen mindenki leszarta nagy ívben, száz éves nénik a gyors pályán, az úszómester meg telefonál vagy a havrejaival pofázik. Meg fogom próbálni visszakérni a pénzem, de nem sok esélyt látok rá. Ma is fél órát tudtam úszni, aztán piszkosul felhúztam magam és hazajöttem.
Hajnalban tuti nem megyek ki, az éjszakai úszás meg nekem már túl későn van, a gyerekek miatt le szoktunk feküdni tízkor, mert ők általában öt-fél hat körül kelnek.
Pedig jó lenne ez, nem olyan unalmas, mint gondoltam, és érzem, hogy jót tesz a talpamnak, a derekamnak is. Nagyon szeretnék már futni, borzasztóan hiányzik.
Jó sportolást Mindenkinek!
Na akkor mondom, aztán meg lehet sértődni, ha esetleg túl nyílt.
1. Nekem, ha valami nem tetszik, kinyitom a számat. Nem idegbeteg módjára, hanem nyugodtan. Elmondom a problémámat úgy, hogy az a másik fejébe is belekússzon. Néma gyereknek az anyja picsáját - szokta mondogatni egyik példaképem. Még ha vulgáris is, az igazság benne van.
2. Ha ezek a körülmények és nem tudsz rajta változtatni, akkor ezekhez a körüményekhez kell az életviteledet igazítani. És ha kell felkelsz reggel és elmész akkor úszni. Ha azt mondod, hogy segít a talpadnak és ez segít, hogy újra elkezdhetsz futni, akkor nincs is ennél jobb motiváció a korai ébresztőre.
Jobbulást és kitartást kívánok!