Volt egy kellemes kis mountainbike-os hétvégém, baromi jó új terepeket fedeztem fel, örültem is neki marhára. Pénteken értünk fel a párommal, cimborámmal meg a barátnőjével Bélapátfalvára. A welcome drink egy Jager volt, mellé egy kellemes barna Staropramen. Meg még kettő. Meg még egy Jager. Ettől teljesen jól éreztük magunkat, kajáltunk egyet, aztán két óra múlva, mikor már csak éppen egy kicsit kapatosnak éreztem magam, gondoltam jó ötlet elmenni bringázni. Nem volt az. Kellemes 35-40-es tampóval tépettem le egy erdészeti úton a Panna-rét irányába, amikor is egy jól sikerült bátor ugrató után sikerült pont egy kibaszott nyavajás keréknyomba tenni az első kereket. Egyből megdobta a bringát, az kirepült oldalra a vízmosásba, én meg szépen tovább repültem. Esküszöm egy pillanatra mintha kimerevedett volna a kép, éreztem, hogy a levegőben vagyok, és annyi jutott csak eszembe, hogy "na ez most fájni fog". Csodásan landoltam a jobb oldalamra, szerencsére nem sziklára, "csak" a murvás dózerútra. Első gondolatom az volt, hogy "basszus a bringa", de annak szerencsére kutya baja lett, a második, meg "basszus a Merida gatya", na azon lett egy kis lyuk, nem vészes. Én annál szebben néztem ki, térdemből, könyökömből, lábszáramból folyt a vér. Egyébként totál olcsón megúsztam, járhattam volna sokkal rosszabbul is. Hiába, ez mindig benne van a pakliban, plána ha előtte olyan marha sz ember, hogy besörözget. Szerencsére csak felületi sebeim lettek, már szépen bevarosodott mindegyik. De amit az asszonytól kaptam :D

A másnap már sokkal jobban alakult, nyomtam egy jó kis túrát, bár a felénél a közeledő felhőket látva úgy döntöttem, hogy marha gyorsan letépek a hegyről. A közeljövő engem igazolt, szép nagy vihar kerekedett, szegény haverom meg a párja jól megjárta, bőrig áztak, a leszálló felhőben eltévedtek, és kb húsz méterre csapott mellettük a villám. Nekem semmi bajom egy kis sárral meg esővel, de villámok között nem túl jó egy fém vázon ücsörögni :)

Vasárnap aztán jól ráfaragtam, mert terveztem reggelre egy Bélapátfalva-Bükkszentkereszt oda-vissza túrát, csak megfeledkeztem a Szilvásvárad maratonról. Erre szombat délután jöttem rá, amikor észrevettem, hogy ki van tűzve a pálya :) Így maradt a szűk környék vasárnapra, de végül nem bántam meg, mert iszonyatosan jó terepre leltem. Erdészeti út, de nagyon jó állapotban, az elején kb négy kili iszonyat kemény mászás, de aztán egy adrenalinnal töltött hullámvasút! Annyira élveztem, hogy mentem három kört, harminc kili lett, totál kidöglöttem, de komolyan mondom, legalább tizenöt évvel fiatalabbnak éreztem magam. Kiskoromban borzaszótan szerettem volna hegyikerékpározni, de alföldi gyerekként ez sajna lehetetlen volt. Most újra élem beteljesületlen gyerekkori álmaim :)

Szerintem jövőre megpróbálom ezt a Szilvásvárad maratont, nagyon szimpatikus verseny.

Ma is tekertem egyet, de még nem tökéletes a bringa beállítása. Egyértelműen nagy nekem ez a váz, de megpróbálok vágni a nyeregcsőből, és akkor már tökéletes lesz. Az ülőpozíció már jó (rövidebbre cseréltem a kormányfejet), de még kb 2-3 centivel fentebb van a nyereg a kelleténél, és nem megy lentebb, koppan.

Nagyon nézegetem az országúti bringákat, de egyszerűen a csillagos eget súrolják az árak. Használtat meg mindig fenntartással... Úgyhogy egyelőre marad ez, bár a kereteit már átléptem, amire mostantól használnám-hosszú tekerésekre-arra már sajna alkalmatlan.

Megpróbáltam ma futni! Negyvenöt perc tekerés után gyorsan átugrottam a futógatyába meg a futócipőbe és usgyi! Kb úgy éreztem, mintha két betonkaró lenne a lábaim helyén, iszonyat merev volt minden izmom, egyszerűen képtelen voltam futni. A talpam is ugyanolyn vacak, még mos is úgy érzem, mintha elvékonyodott volna a talppárnám, és a csont nyomná a vékony izmokat. Hétfőn el fogok menni a háziorvosomhoz és kérek beutalót röngtenre. Senki ne magyarázza be nekem, hogy sima megerőltetés. Szeptember óta szívok vele és már rohadtul el vagyok keseredve. Jó dolog a bringa is, de én minden nap csak a futásra gondolok. Ha mondjuk Egerben élnénk, nem bosszankodnék, feltekernék minden nap a Nagyfennsíkra és élvezném minden percét... De így csak sóvárgok a régi hosszú futások után, mikor szépen ki tudtam törölni minden szart a fejemből, és csak futottam, zenét hallgattam, kikapcsoltam az agyam és jól elfáradtam.

Hátha jövő héten fény derül a probléma lényegére :)

Jó sportolást Mindenkinek!