Muszáj írnom a tegnapiról. Nagyon jól sikerült, hatalmas önbizalomnövelő futás volt. Nem is akartam ennyit futni, csak hatot, ami egy ligetkör, plusz a híd oda-vissza, de ahogy átértem a hídom, éreztem, hogy most nagyon jól megy. Nincs túl meleg, friss vagyok, van energia, úgyhogy eldöntöttem, hogy inkább a tizes körre megyek. Azután azt is felülbíráltam és végül tizenkettő lett belőle. Régen futottam ennyit, ráadásul 6.09-es tempóval, ami ahhoz képest, hogy mostanában alig futottam, nagyon jónak mondható. Ez még tavaly sem számított volna rossz körnek.
A talpam is majdnem teljesen jó volt, kicsit éreztem, de nem volt zavaró, szerintem lassan teljesen helyrejön. Egyébként is teljesen más felfogásban futok. Rajtam van a pulzusmérő, de nem nézem futás közben, csak a kiértékelésnél érdekelnek az adatok, különben futok, ahogy jól esik. Ha kicsit fáradok lassítok, aztán megint belehúzok. Nagyon jól éreztem magam végig, és nagyon jól esett.
Újra megcsillant a reménysugár a maraton felé, de először akkor is boldog leszek, ha szeptemberben újra ott lehetek a Nike félmaratonon. De nem akarom majd két órán belül futni, erre megesküszöm magamnak. Majd szépen lekocogom. Jövőre viszont
Jó sportolást Mindenkinek!
:-)
Azért most már tessék megmaradni ezen az ösvényen számítva arra, hogy nem fog minden mindig simán menni. Hajrá!