Bal vádli és alatta baromira fáj, vádli alatti rész megdagadva, sátnikálás, kenegetés, de optimizmus, gyorsan helyre fog ez jönni, aztán folytatom a maratoni felkészülést. Nem is árt egy kis pihenő. Végre kinéz egy jó munkahely is, bár nem akarom elkapkodni, szóval egy kiss rosszra talán egy kis jó is jön a végén.
De azért b****ameg, megint hülye voltam... Sosem jön meg az eszem, mindig hirtelen emelem a kiliket, evidens volt, hogy megint az lesz a vége. Ha egy kicsit is jól megy, mindjárt elkezdem feszegetni a határokat. Egész egyszerűen türelmetlen vagyok, most megint itt a bünti, hátha ezúttal tanulok belőle. Nem kizárt :)
Egyébként ez meg már a 103. blogbejegyzésem, a századiknak felhajtást akartam csinálni, de már a 102-nél kaptam észbe :)
Mostanság mindenki sérül, rokkan... valami van a levegőben.
Mellesmeg a kilométerek emelésénél engem is rendszeresen elkap a gépszíj, aztán meg szenvedek... Gyógyulj!