35 hozzászólásKicsit offtopic leszek, nem igazán futásról lesz szó. Helyesebben van köze hozzá, mert ami nem hagy aludni, az kihat a futóteljesítményemre is.
Szóval találtam egy hónapja egy álláshirdetést, a L'oreál keresett területi képviselőt Kelet-M.o-ra. Megpályáztam, mert ezt csinálom több éve, ráadásul a konkurenciánál, a Wellánál dolgoztam három évig.
Be is hívtak interjúra, első forduló, Szegedről fel Pestre, szimpatikusak, én is, izgulunk, örülünk itthon, végre egy lehetőség, komoly esély, meg kell ragadni. Új ing vásárlása, stb.
Telefon, behívnak második fordulóra is, szeptember elsejére. Ott 45 percig váratnak, majd a leendő főnök közli, hogy ő nem is biztos, hogy a leendő főnök, és továbbra sem árulnak el semmit a betöltendő pozícióról. Sem azt, hogy melyik divízióhoz keresnek embert, sem azt, hogy pontosan mely megyékben kell majd dolgozni. Gyanús. A hölgy végigásítozza az egész intrjút, hülyeségeket kérdez, annyira nem figyel, hogy van amit kétszer is újra el kell magyaráznom, vagy csak annyira hülye, hogy nem érti. Lesz harmadik forduló is, majd értesítenek.
Egy hétig lesem a telefont, majd tegnap jön egy sablonemail, hogy sajnáljuk de bla bla bla. Agyam bedurran, visszaírok, hogy azok után, hogy kétszer is fölnyomultam (kb 30ezer forintomba került) talán nem egy ilyen emailt kellene az ember képébe tolni, bár a második fordulós kamuinterjú után már vágtam a szitut...
Erre ma HR-es srác felhív és a következő derült ki. Egy gyakornok csaj kapta az állást, belső ember, aki már fél éve (!!) náluk van, meg akarják tartani, pesti ugyan, de bevállalta Kelet-Magyarországot. Remek. Erre megkérdeztem, hogy akkor engem miért kellett kétszer felhülyíteni? Válasz: kíváncsiak voltunk a külső munakerőpiacra. A kíváncsi szemét kurva anyátokat, harmincezer forintomba került, itt izgult értem a család, a barátok, készültem, próbáltam a maximumot adni, annyira szükségünk van a két gyerek mellett a munkára. Erre kiderül, hogy már ez elejétől fogva eszük ágában sem volt fölvenni, az állást meg kellett hirdetni, a törvény kötelezi őket, de elejétől kezdve megvolt az ember.
Ma már mindent meg lehet tenni az emberekkel ebben ez országban? Szart sem aludtam egész éjjel, teljesen belebetegedtem, megaláztak, hülyét csináltak belőlem.
Tegnap dühből futottam, egyéni csúcs tíz kilométeren, 47:55. Nem tudok neki örülni, nem tudok örülni semminek.
Kurt Cobaint tudom idézni:
"And I swear
That I don't have a gun
No I don't have a gun
No I don't have a gun..."
Együttérzek!!!!! Bár én az izguló család voltam, vagyok, de láttam féjemen mit élt át. Bosszantó, dühítő, de talán a legrosszabb a tehetetlenség. Sajnálom! Dühöngd ki magad, vegyél egy nagy levegőt, no jó, lehet többet is, és hajrá ismét! Ilyenek voltak, vannak ,lesznek. Addig, még ezt megtehetik, sőt meg kell tenniük, mert ugye meg kell hirdetni mindent, addig meg is teszik. Páromnak legalább az utiköltségét fizette a munkanélküli hivatal, mert ha hoz valaki igazolást, hogy valóban állásinterjún volt, akkor a mellékelt jegyeknek visszautalják az árát (vonat, busz, BKV). Nekünk így kb rengeteget utaltak. E nélkül nem is tudom....
Sok sikert!!!! A PB pedig PB!!!! Ha örülsz neki, ha nem!!!! Gratulálok!!!!!!!