23 hozzászólásNem szorosan sport de azért megírom, mert szeretném, ha minél többen olvasnának az esetről.
Zalán fiamnak ki kellett venni a manduláját. Októberben múlt három éves, orr és garatmanduláját is el kelett távolítani. Január 22-én kedden délután műtötték a szegedi gyermekklinikán, másnap reggel nyolckor telefonált a feleségem, hogy menjek értük, mert már a folyosón állnak, kirakták őket, mert jön a következő turnus. Ez annak ellenére történt, hogy előző este még azt mondták neki, hogy holnap egész nap folyadékpótló infúziót fog kapni a gyerek.
No mindegy, hazajöttünk, de szóltak, hogy ha nem iszik eleget, akkor vissza kell menni. Este fél nyolckor már újra a kórházban voltunk, mert nem tudtuk rávenni, hogy igyon. Felvették, de már a B részlegre. Itt is kapta a folyadékpótló infúziót, egészen csütörtök este fél tízig, amikor a váltás előtt a délutános nővér véletlenül rossz infúziót tett fel, és a gyerek 40%-os cukoroldatot kapott öt órán keresztül.
Kb nyolcszor hányt egymás után, az ügyeletes orvos aludt, ki sem jött, csak üzent, hogy adjanak neki hányáscsillapítót. Mivel még ezután is hányt, az éjszakás nővérnek eszébe jutott, hogy megnézi a vércukrot. Megszúrta, megmérte, majd közölte: "atyaég". Feleségem persze majdnem ott esett össze, kérdezte, hogy mi a baj. A nővér közölte, hogy semmi, néha összevissza mérnek ezek a műszerek, de anyuka nyugodjon meg, ma már nem is jön, ezzel kiment és lekapcsolta villanyt. Nem vette észre, hogy a feleségem utána szaladt, ésa nővérszobában érte utól, ahol meghallotta, hogy mit mond a telefonba az orvosnak.
Engem hajnali háromkor hívott a feleségem, azonnal húztam be a kórházba. A gyerek ekkor már életveszélyes állapotban volt, mentővel vittük át a kilinika A részlegének intenzív osztályára. Ott ellátták, majd közölték, hogy akut életveszélyes hiperglikémiás állapotban van, diabéteszes kómába eshet, agykárosodást szenvedhet, vagy még a legrosszabb is bekövetkezhet...
Nem maradhattunk bent nála, egyedül kellett hagynunk szegényt, lekötözve az ágyhoz, miközben hangosan kiabált az édesanyja után. Hazamentünk, zombik módjára járkáltunk két és fél órát, aztán rohantunk vissza fél nyolcra, a látogatási idő kezdetére. Pont ott találtuk a doktornőt, aki elmondta, hogy sikerült a normálisra visszaállítani a vércukrát és maradandó károsodás nélkül megúszta a "tévedést". Hatalmas megkönnyebülés volt, el sem lehet szavakkal mesélni.
Ami ezután jött, az viszont kis híján kihozta belőlem az állatot. A doktornő ugyanis megjelent két infúziós palackkal és megmutatta, hogy "Nézze csak apuka, milyen egyforma ez a két palack, sajnos rossz a rendszer, nagyon könnyű összetéveszteni".
Őszintén szólva nagyon szerettem volna megütni, de természetesen nem tettem, csak annyit mondtam, hogy valóban egyforma két palack, de innen látom, hogy teljesen más van ráírva, és javítson ki ha tévedek, de gondolom nem írástudatlan nővéreket alkamaznak... Sőt, ha ennyire tudják, hogy könnyen összetéveszthető, akkor nem kellene kétszer is leellenőrizni, mielőtt elindítom az infúziót?
Javítsatok ki, ha tévedek, de szerintem erre nincs mentség. Ilyen hibát nem lehet elkövetni. Majdnem a gyerek életébe került. A feleségemet is kishíján elveszítettem amikor az ikrek születtek, mert nála meg nem vették észre a toxémiát és végül HELLP szindrómával került az intenzív osztáylra.
Zalkó már teljesen jól van hál' Istennek, ha szépen iszogat, akkot talán hétfőn már haza is jöhet. Szegénykém úgy néz ki, mint egy tűpárna, mindkét vénája, kézfeje, csuklója, az összes ujjbegye teljesen összeszurkálva. Ezek a sebek gyorsan be fognak gyógyulni, de a leleki sebek nem is tudom... Ül az ágyon a szerencsétlen, és ha már nyílik az ajtó zokogni kezd, ha meg fehér köpenyt lát, elfogja a rettegés.
Természetesen nem fogjuk annyiban hagyni a dolgot, már fölvettem a kapcsolatot a kórház betegjogi képviselőjével. Megkérdezte, mit akarunk elérni, pénzt szeretnénk, kártérítést? Egy fillért sem szeretnénk tőlük, azt költsék a beteg gyerkekere, mi csak azt szeretnénk, hogy indítsanak egy belső vizsgálatot, és tárják fel a rendszer hiányosságait, hogy ez soha többet ne fordulhasson elő más gyermekével. Bele sem merünk gondolni, hogy mi lett volna, ha Zalkó hat hónapos szobatársához lép előbb a nővér, és neki köti fel...
Hűű, ez kemény!
Jobbulást a kicsinek, Nektek pedig hajrá a harchoz!! Az a baj, hogy sokan örülnek, ha túlvannak egy ilyenen, és vissza se néznek, úgy meg valóban nem javul a rendszer.
[Amikor tavaly ősszel Apukám volt kórházban, akkor vele is történt hasonló, bár ott nem cuccokat cseréltek össze, hanem gyakorlatilag "buliztak" az ápolók a műtéti őrzőben éjszaka, amikor pedig a frissen műtött betegek ezt sérelmezték, akkor úgy végezte az egyik nővér a beavatkozásokat, hogy minél fájdalmasabb és megalázóbb legyen. Én akkor sem értettem, miért hagytákl ezt annyiban, én biztosan küzdöttem volna, hogy az a nővér többé ne kaphasson munkát. És ezekben az a rossz, hogy én nem gondolom, hogy az egészségügyben mindenki dilettáns vagy rossz szándékú és flegma lenne, de aki meg az, az elcseszi a többiek megítélést is. Dettó ez megy a közoktatásban is.]