Hoppá! Egynegyvenkilenc negyvenhat? Micsoda? Ez megőrült?

Meg hát. Olyan jól jött ki a lépés, hogy muszáj volt nyomni. Jól sikerült a felkészülés, és annak ellenére, hogy kicsit gyengének éreztem magam a héten, a mai napon nem volt nyoma a gyengeségnek. Hatalmas köszönet a vendéglátóimnak, nélkülük nem sikerült volna, ez teljesen biztos. Nagyon sokat jelentett, hogy már szombat este fel tudtam menni Pestre és ki tudtam pihenni magam.

A verseny jól indult, jó volt az idő, pozitív volt a hangulatom is, de nem akartam én nagyot futni, gondoltam elindulok aztán menet közben majd adja magát. Az első kilométer 5:20-ra sikerült, és úgy éreztem, hogy ezt talán fogom tudni végig tartani. Ez így is lett, sőt, a végére szerintem kicsit talán gyorsulni is tudtam, mert végül 5:12-es kilik jöttek ki.

A második frissítőnél kérdem a csajt, hogy mi van a pohárban. Aszongya víz. Naná, hogy izotóniás ital volt. Naná, hogy azt öntöttem a fejemre...

Tizenöt körül éreztem kicsit, hogy fogy az energia, de két szem szőlőcukor szépen átlendített. Tulajdonképpen nem sokat frissítettem, leginkább vizet ittem pár kortyo, meg a két szem szőlőcukrot ettem. Az előző esti spagetti még tolta a cuccot :)

Ha továbbra is ilyen jól mennek a dolgok, akkor túlzás nélkül tervezhetek a szeptemberi Nike félmaratonra 1:45 körüli időt.

Köszi Mindenkinek, aki bíztatott!