Legutóbbi bejegyzésemben vázoltam a terveim, az élet viszont jó szokásához híven gyorsan át is írta azokat, legalábbis egy részüket.
Biztos az, ami mögöttem van, az pedig egy nagyon szép téli Magas Tátra túra a Rysyre, azaz a Tengerszem-csúcsra. Jól sikerült, bár a szervezés nem volt a csúcson, de a táj és a kaland kárpótolt minket. Brutális időben volt részünk, helyenként 90-100 km/h széllökésekkel. Kemény volt, én még nem tapasztaltam soha életemben olyan erejű szelet, ami eltolja a 85 kilómat. Vicces volt, de helyenként ijesztő is. Az utolsó kitett szakaszon elég sokan döntöttek úgy, hogy nem vállalják be, és inkább a menedékház biztonságában, meleg teát kortyolgatva várják be a bevállalósabb részét a bandának. Érdekes, hogy én a másik társaságban voltam, kifejezetten utálom a kitett részeket, de úgy látszik lassan teljesen eltűnik a mélységiszony, amivel éveken át olyan sokat küszködtem és olyan sok szép élménytől fosztott meg.
Március másodikán hétfőn értem haza Szlovákiából, de nem sokáig örülhettem az élményeimnek, mert szerdára már levert a lábamról az influenza. Én nem szoktam ilyen beteg lenni, de ez most kiütött :) Fölkelni is alig bírtam, olyan izomgyengeséggel járt. Szerencsére egy hét alatt kijöttem belőle, hétvégén túráztam egy jót a Mátrában, most meg úgy érzem, hogy mást sem szeretnék, csak edzeni.
A tervek közül a júliusi magashegyi túra a Monte Rosára sajnos nem fog összejönni a munka miatt, de sebaj, majd jövőre bepótolom.
A triatlon... Ezzel megint hadilábon állok. Kinéztem magamnak klassz versenyeket, de egyelőre úgy néz ki, hogy nem fogok tudni elmenni egyikre sem. Májusban lesz egy Orfűn, az nagyon szimpatikus, de én ennyit nem tudok kiadni nevezési díjra... Ha most nevezek, akkor 22.000Ft, plusz utazás, plusz szállás, ez így már nagyon sok. Remélem jövőre már ki tudom rá szorítani, de ez az első éve a vállalkozásnak, totál bizonytalan még minden, nem látom át és persze mindig jobb félni, mint megijedni. A bringás edzéseket ennek ellenére nem fogom hanyagolni, de ahogy magamat imserem, úszás nem lesz túl sok idén sem... Abból valahogy egy életre elegem lett amíg versenyszerűen űztem (kb 14 év volt).
Teljesítménytúrák. Na itt van a nagy dilemma. Olcsó nevezés, viszont nagy tömeg, én meg általában egyedül, vagy nagyon kis társaságban szeretem csak élvezni az erdőt, a hegyeket. A megoldás: saját szervezésű teljesítménytúrák. Kitűző meg oklevél nem lesz, viszont megette a fene, ha valaki ezért csinálja. A Mátrabércre regisztráltam, de erősen gondolkodom, hogy hagyom a fenébe, és mondjuk rá egy hétre egyedül megcsinálom. Az útvonal a fejemben van, a frissítést is meg lehet oldani simán egy Camelbak-kel, tavaly is így csináltam, szinte alig vettem igénybe a hivatalos frissítést.
Spar maraton. Menjek, ne menjek? Csak hiányzik még a falról egy érem, amibe bele van gravírozva egy négy órán belüli időeredmény. Csak el kéne menni. Októberig van idő szépen felépíteni. Még nem döntöttem el.
A lelkesedésem visszatért, vettem tavaszi motivációnak egy szép új futósapit a Decathlonban, mert minden tavasszal venni kell valami apróságot. Egyelőre óvatosan kezdek, visszatérek a régi módszerhez, lassan futok többet, inkább bele-belesétálgatva, amíg meg nem erősödöm rendesen, azután majd jöhetnek az iramjtékos edzések is. Minden egy óránál hosszabb edzéshez viszek magammal izotóniás italt és valami kis energiaszeletet, erre nem fogom sajnálni a lóvét, ezt eldöntöttem. Sőt, ésszel, de bevásároltam vitaminból és táplálékkiegészítőből is.
Kaja vasakarattal beszabályozva, egyelőre bírom, bár egész nap éhes vagyok, de muszáj kibírnom ezt a pár hetet, amíg meg nem szokja a szervezetem, hogy nincs zabálás, csak megfelelő kielégítése az energiaszükségleteknek. Hiába, 6-7 kilótól meg kell szabadulni, az pedig nem fog egykettőre sikerülni. A lényeg, hogy nem szabad türemetlennek lennem, normálisan kajálni, lelkesen edzeni, aztán a fogyás bekövetkezik majd, mint melléktermék :)
Már csak azért imádkozom a magam ateista módján, hogy ne legyen betegség, vagy sérülés, ami jelentősen hátráltatna. Persze tenni is kell ezért, megfelelő terheléssel és immunerősítéssel. Ezen nem fog múlni, úgy érzem, van már annyi tapasztalatom, hogy nem fogja a lelkesedés átvenni az irányítást a józan ész felett.
Jó sportolást Mindenkinek!
Orfű drága...ami 10 ezernél több az sok...évente 1 max 2 ilyen...+a járulékos...
egész életvidámnak tűnsz...nem lesz ez így jó...kis pesszimizmust kéremszépen :-))
egy jótanács...térjél meg...abbó bajod nem lehet... :-)
Hajrá!