No, kicsit elvesztem pár napra a Bükkben, de visszatértem az aszfaltra. Sajnos... A szerdai edzés az eddigi csúcsot jelentette, 12km, úgy, hogy belevettem mindkét szegedi hidat, és a tempó is kifejezetten jó volt-hangsúlyozom, hogy önmagamhoz képest. Azután szombaton vendégség, sütihegyek, vasárnap dettó, este futás=katasztrófa. Négy kilométer után görcs, a vendégek későn mentek el, nyolckor jutottam le, bemelegítést megspóroltam, meg is fizettem érte. Ráadásul bekezdtem egy hatperces kilométerrel, mintha üldöztek volna :) Az utolsó kilométert sétálva kellett megtenni, mondhatni hazakullogtam szégyenszemre :) Anyira azért nem viselt meg a dolog, jól tudom, hogy milyen hibákat követtem el és meg is érdemeltem ezt a kelletlen élményt.

Természetesen ez nem szegi kedvem, kicsit meg kell magam fegyelmezni, aztán keden hajrá megint!

Jó futást Mindenkinek!

Nos, ez a tegnapi 10km már nem is hasonlított a hétfőire. Először is, mert nem annak indult, hanem egy laza ötösnek, de valami miatt már az elején észrevettem, hogy gyorsulok, és jól esik :) Gondoltam egye fene, akkor most kicsit gyorsabban futom le, legalább hamarabb otthon leszek, megnézem a síugrás döntőt. Így az öt km 36 perc alatt sikerült, a szokásos 42 helyett, de éreztem, hogy van itt még kakaó, adjuk neki, legyen tíz, legfeljebb a maradékot lesétálom, ha elfogy a kraft. Szerencsére nem fogyott el, pont a kellő pillanatban kaptam a pirosakat, akkor óra állj, pici nyújtás, óvatosan, aztán hajrá tovább. Eleinte bosszantotak ezek a pirosok, de már nem izgat. Sőt, tegnap zenére toltam, egyszerűen nem érdekelt, hogy felveszem-e a zene ritmusát, csak futottam és élveztem, nagyon jól esett, egyszerűen kikapcsolódtam. Annyira felbátorodtam, hogy még a mérlegre is ráálltam: mínusz öt december eleje óta. Ez nem sok, de nem is a fogyás itt a fő cél. Ezt már leírtam párszor. Az majd jön magától, mint mellékhatás :) Szerencsére nálam általában pont olyan gyorsan mennek is a kilók, amilyen gyorsan jönnek. Az én esetem eléggé tipikusnak mondható, tizenöt év versenyszerű úszás után a szegény barom fejem ugyanúgy zabál tovább, mintha még mindig elégetne napi két edzésen két-háromezer kalóriát :)

Ténylegesen ez volt az első alkalom, hogy kifejezetten élveztem, bár a hátsó combhajlítók mindig fájnak, de ezt betudom a súlyfeleslegnek, mégiscsak egy tizessel többet kell cipelniük szegény lábaimnak. Plusz a futócucc, ami dzsekivel, meleg fölsővel cicanadrággal együtt két kiló húsz deka. Lemértem! Alig várom, hogy megszabaduljak ezektől a cuccoktól, hiszen tegnap a kesztyű levétele után már jobban éreztem magam. Hülyeségnek hangzik, hiszen csak pár gramm, de az érzés szempontjából nekem sokat számít. Bár még mindig úgy gondolom, hogy legyen inkább mínusz tíz, mint plusz 30...

Jó futást mindenkinek!

Ma aztán betartottam a "fuss ameddig jól esik" tanácsot és nem csak azért, mert tényleg esett rendesen, előbb eső aztán hó, henam azért is, mert az utolsó 5-600 métert gyalog tettem meg haza :) Egyszerűen nem esett már jól, éreztem, hogy ma ennyi volt és nem erőltettem. Holnap pihi, aztán holnaputánra még ennél is kevesebbet tervezek, és majd vasárnap megyek neki egy újabb hosszabb futásnak (mármint önmagamhoz képest...)

Nagyon örülök, hogy megtaláltam ezt az oldalt, nem csak azért, mert marha jól tudom vezetni az edzésnaplóm, hanem mert rátaláltam ezekre a hihetetlenül segítőkész, rendes emberekre, akik bíztatnak és tanácsokat adnak. Végre egy oldal, ahol nem a politika, meg az anyázás a téma, hanem olyanokat olvasok, hogy "egészségedre, ezaz, ügyes vagy, szép teljesítmény"-gondolok itt nem csak a saját, de az összes többi blogra, edzésre.

Már ezért is megérte elkezdeni futni! Érdekes, hogy ha egy este úgy érzem, hogy nincs kedvem lemenni futni, lustaságból persze, akkor mindig megfordul a fejemben, hogy ezt nem tehetem meg, mert akkor nem lesz bejegyzés a naplómban, és akkor majd mit szólnak a többiek? :))

Tulajdonképpen az velem a legnagyobb baj, hogy igazából semmit szem szeretek egyedül csinálni, szeretem megosztani az élmény másokkal is. Talán ezért is barlangászom olyan régóta, mert az igazi csapatmunka. A futás ezért néha unalmassá válik, de próbálok nem erre koncentrálni, hanem inkább arra figyelek, hogy futás közben kiszellőzzön a fejem, csak a futásra figyelek, semmi másra. Most pihenek, már amennyit tudok, éjszakás vagyok az ikrekkel, az anyjuk meg a nagyanyjuk alszik :)

Jó futást Mindenkinek!

Sikerült! Lefutottam tíz kilométert, és még jól is esett. Ami meglepett, hogy a második öt még gyorsabbra sikerült, mint az első. Érdekes futás volt, végig voltak aprócska problémáim, fogalmazzunk úgy, hogy nem szívesen futottam volna magam után :))

Nagyon komoly sikerélmény ez nekem, alig két hónapja futok és míg az elején az öt kilométer is elérhetetlen messzeségben látszott, most íme, lefutottam egy tizest. Persze baromi lassan, kényelmesen, de megcsináltam, és ami a lényeg, egy óra huszonegy percet futottam egyben, ami számomra már egészen döbbenetes. Eleinte akkor kivoltam teljesen, amikor 6 percet kellet egyben futni, most meg kb fél óra után kezdek bemelegedni. Nagyon bizakodó vagyok, annak ellenére, hogy két hónap alatt egy-két kilónál többet nem adtam le, de marhára nem érdekel, egyszerűen nem foglalkozom vele. Kit érdekel a súly, ha le tudok futni tíz kilométert? :)

Mostantól a cél az, hogy minden alkalommal tíz legyen, hetente négyszer. Nagyon kíváncsi vagyok, mi maradt bennem a hét hátralévő részére. Izomlázat, fájdalmat nem érzek. Egyelőre...

Jó futást mindenkinek!

Ma nekimegyek, megpróbálok életemben először 10km-t lefutni. Nincs sok értelme, mert nem távra megyek, inkább időben futok többet, de most valahogy befészkelte a fejembe magát a gondolat, főleg a múlt hét előtti 9.4km után. A múlt héten nagyon keveset futottam, de így éreztem jól, ha többet futok, most biztosan fájna valamim. Majd meglátjuk, nyolckor indulok :)

Ez a mai katasztrófa volt. Tiszta latyak minden, az első 100 méteren tele volt a cipőm jeges hólével. Nem volt túl kellemes. Kb másfél kilométernél akarta kibontani a cipőfűzőmet Luszi az agresszív tacskólány, a gazdája végül csak visszarángatta. Mindenesetre jobb volt, mint múltkor a gatyát igen kényes helyen szagolgató rottweiler, bár én egy csivavától is képes vagyok megijedni, ha elmerülök gondolataimban :)

Magtudtam ma azt is, hogy egy köcsög vagyok, amiért nem köszönöm meg, hogy nem gázol halálra az oktáviás agysebész a zebrán, ahol neki ráadásul jobbra kanyarodni tilos... Nem fejtem ki bővebben, szerintem mindenki ismeri társadalmunk eme gépjárművel és/vagy harcikutyával péniszét meghosszabítani kívánó sajnos egyre szélesebb rétegét.

Ez az 5km kb 7-8cal ért fel, annyira elfáradtam a latyaktaposásban. Gyakorlatilag magas térdemelés volt szinte végig. Még jó, hogy nem nézett hülyének senki :)

Szerencsére kezdek kigyógyulni a "mindenki engem néz és rajtam röhög" betegségből (bár előző mondatom ezt némiképp cáfolni látszik)  Eleinte ugyanis meg voltam győződve, hogy mindenki hülyének néz, hogy itt futkorászom... Lehet, hogy ebben benne van az is, hogy régebben sokat viccelőttem a futókkal,  hogy micsoda hülyeség itt futkározni, meg hogy hova fut a szerencsétlen, ibkább álljon be focizni, annak van értelme, meg ilyesmi :)

Más. Egy nagyon érdekes dogot figyeltem meg futás közben. fut velem szemben egy srác, rendes futócipő, passzos gatya, futósapi, szóval hozzám hasonló, fajtánkbéli, látszik rajta, hogy rendszeres futó. No meg persze a stílusán is látszott, nálam kissé könnyedebben mozgott. Ami meglepett az nem a mozgása volt. Mikor mellém ért felemelte a kezét, intett és hangosan azt mondta: Helló! Köszönt! Hihetetlen! Két dolog jutott eszembe rögtön. Egy, hogy na milyen klassz, tartozom valahova, egy láthatatlan kis kötelék köztem és egy teljesen ismeretlen ember között, hiszen összeköt minket a közös hobbi. A másik, hogy csak megérte megvenni a futócuccokat, lám, igazi futónak néztek :) 

Mindent összevetve ez a mai most annyira nem esett jól, de sebaj, majd holnap jobb lesz! Kicsit feltolódtak ezen a héten az edzések, ketten voltunk a feleségemmel az ikrekkel, se anyám, se anyósom, egyszerűen nem tudtam leszabadulni kedden meg csütörtökön. Sajnos a bal vádlim érzi is ezt a túlterhelést, fáj tegnap is, ma is. Érdekes, hogy csak a bal... Mint ahogy az is érdekes, hogy túlnyomó részt a bal lábam lett vizes, a jobb szinte teljesen száraz maradt. holnap azért szeretnék kicsit többet futni, de ha ilyen rosszak lesznek a járdák holnap is, akkor maradok az 5km-nél.

Jó futást mindenkinek!

No, eltelt ez a pár futás nélkül töltött nap, ma már megyek, kíváncsi vagyok mennyi sikerül :) Azért nem mondanám, hogy múlt csütörötök óta kizárólag lustálkodtam volna, a szombat-vasárnapi két barlangtúra elég jó kis igénybevétel volt. Pontosabban a vasárnapi Béke-barlang, a Vass Imrében elsétálgattunk kényelmesen, de a Békében a nyakig érő hét fokos víz ütemes haladásra késztetett mindenkit. Sajnos végig menni nem tudtunk, az utolsó 15 métert egy lezárt szifon miatt nem tudtuk megtenni, de visszafele így is volt mit menni a totál vizes cuccban, megtelt gumicsizmában, kb 20 kilósnak éreztem minden végtagom :) Utána még kb másfél km gyalog a majdnem térdig érő hóban az autóig, azután a jól megérdemelt forró zuhany a szálláson. Azt hiszem 10 évre előre kiforrózuhanyoztam magam :)

Sajnos ez a hétvége is gyorsan eltelt, vissza a monotonitásba, de legalább újra futhatok, és ez mindenképpen jó, mert nyárra komoly barlangos terveink vannak, addig meg kell szerezni az állóképességet. No meg persze az sem mindegy, hogy 102 vagy esetleg 85 kilóval terhelem-e a kötelet :) Amit a múlt héten meg előtte leadtam kilókat, azok a hétvégén szépen vissza is jöttek (pacalpörkölt, sör és társai), de remélem gyorsan távoznak újra. Legközelebb majd tudomásul veszem, hogy a barlangászós hétvége nem egyenlő zabálás meg sörözés... Majd bort iszom, az nem hízlal annyira :)