Tegnap ismét túlszárnyaltam önmagam, remélem súlyosabb következmények nélkül :) Nagyon kényelmes tempóban kocogtam le 13.6 km-t egy óra ötvenhárom perc alatt, és kifejezetten jól esett. Ha csak nyolcat futok, akkor elmondhatnám, hogy ez volt az az edzés, amire már régen vártam. Végre nem fájt semmim, lazán, könnyen futottam, élveztem és nagyon jól esett. Csodás idő volt, egy kutya sem akart elfogyasztani, forgalom sem volt vészes, a zöldeket is jól kaptam, nem kellett nagyon megállni sem, szóval klappolt minden. Nyolctól 13.6-ig már azért éreztem, hogy nehezedik a dolog, de így sem volt kellemetlen vagy fájdalmas, de azért oda kellett tennem magam. A pulzusmérő pántját is kezdem megszokni, már annyira nem zavart. A pulzusmérő viszont nagyon kellett, sokat segített, hogy be tudjam osztani az erőmet, nem bánom, hogy megvettem, igazi hasznos edzőtárs.

Ma pihenek, de holnap fontolgatok egy rövid futást, szombaton meg lelötyögöm a szegedi vivicittát sógorommal :) Tulajdonképpen ez lesz életem első ilyen megmozdulása. Nehezen vettem rá magam, de 3.4 kili tán csak menni fog valami normális tempóban, csak nem égek be :) Mindenesetre holnap letesztelem magam ezen a távon, biztos ami biztos.

Egyébként nem fáj semmim, szerintem nem viselt meg annyira a tegnapi futás. Mindenestre holnap lazulunk egyet a fürdőben, egy kis gyógyvíz meg szauna nem árthat, hétfőn meg kimasszíroztatom a lábaimat, egy ezresért megcsinálja a csaj, teljesen megéri, főleg ha ennyit fut az ember ennyi túlsúllyal :)

Jó sportolást Mindenkinek!

Ma kipróbáltam a pulzusmérőt! Remek kis kütyü, szerintem nem ingadozik túl sokat a mérési eredmény. De. Az a rohadt pánt, az k&@#-ra idegesítő :) Ha meghúzom szorít, ha nem szorít leesik... Na mindegy majdcsak megszokom valahogy.

Az eredmény viszont érdekes, gyakorlatilag pontosan a megfelelő zónában futottam, pedig nem sokszor néztem a kijelzőt, gondoltam ez tesztnek jó lesz. A max 161 volt, az átlag 142, a kalkulátor szerint ez 69%, tehát nekem pont a célzóna a zsírégetéshez. A futás viszont most nem esett annyira jól, szerintem még nem pihentem rá eléggé a hétvégére, ráadásul tegnap is önmagamhoz képest sokat futottam. Azt hiszem még mindig türelmetlen vagyok, túl gyorsan növeltem az adagot és most már nem akaródzik lentebb adni. Pedig lehet, hogy muszáj lesz, eléggé fájnak a lábaim... Apropó lábak, a combjaim egyszerűen összementek, kb fele akkorák, mint voltak :) Egészen érdekes változásokon mentem át (remélem ezt még nem írtam). Nem olyan széles már a mellkesom és a hátam, valamint a vállaimból is fogytam. Mondjuk nem ártott, a kettlebell kicsit túlszélesített :) A poén az egészben az, hogy kilóra mindössze hatot sikerült három hónap alatt leadni, de nem is baj, a gyors fogyást általában ugyanolyan gyors visszahízás is követi. Drasztikus fogyókúrára pedig továbbra sem vagyok hajlandó, mert baromság. Csak visszafogom magam ha lehet, megeszem mindent továbbra is, de kevesebbet és este már igyekszem hanyagolni a kaját. Bár futás után tizenöt perccel vagyok a legéhesebb. Ez szomorú dolog.

Egyébként most először futottam fényes nappal, és rájöttem, hogy este futni sokkal jobb, és nem a "megbámulnak meg kiröhögnek" baromság miatt (az már elmúlt) hanem a túlzott forgalom és a rengeteg ember miatt. A sok gyökér meg minek is rakna pórázt meg szájkosarat a borjú nagyságú fenevadjára? "Mehetsz nyugodtan, nem bánt" Ja. Ezt mondták haveromnak is a szomszéd kuvaszáról aztán majdnem leszedte az arcát...

Szóval jobb a békesség meg a nyugalom, futok inkább nyolc körül, akkor kevesebb állat van az utcákon. Mindenféle értelemben.

Jó sportolást Mindenkinek!

Vége a hétnek, kicsit másképp alakult a tervezettnél, de nagyon jó volt ez így is. Szerdán beteljesült egy régi vágyam, vettem egy szuper bicajt, indultunk is délután a Bükkbe, pihenni egy pár napot. Aznapra így sajna nem jutott a sportból, de másnap már délelőtt nekivágtam.

Először szépen felfutottam Bélapátfalván a Gyári tótól az Apátságig, majd a falun keresztül vissza, ez 7km volt, nagyon jól esett és őszintén szólva nagyon büszke is voltam magamra, mert nem hittem, hogy ezt meg tudom csinálni. Délután már nem bírtam tovább, ki kellett próbálni a bicajt, bár még elég nagy sár volt, de nem érdekelt, áttekertem Szilvásváradra a Szalajka forrásig, aztán vissza Bélapátfalvára, majd még a környéken tekerésztem kicsit. Totál kidöglöttem, aznap éjjel úgy aludtam, mint akit agyoncsaptak :) Most néztem meg Garmin Map Source-szal, hogy kb 25km-t tekertem aznap. Nem gondoltam volna, hogy ennyi volt. Nem tudom kitalálni, hogy hol lehet megnézni ezen az útvonaltervezőn, hogy mennyi a megtervezett útvonalon a szintkülönbség, így azt sajna nem tudom beírni, de volt rendesen.

Péntek-szombat-vasárnap már nem is futottam, az önfeledt bringázásé volt a főszerep, a távok meg az idők csak ilyen kb értékek, a km nagyjából stimmel, az időtartam annyira nem, még sokszor meg kell állnom, hihetetlen helyeken tekertem föl, iszonyatosan fárasztó volt. Ma délelőtt föltekertem a Bélkőre, marha jó volt, három pihenővel megoldottam, aztán leszálguldottam, majdnem elütöttem egy vaddisznót, szemből fújt a szél, nem érezte a szagomat, aztán gondolom megijedt a drótszamáron vigyorgó bukósisakos idiótától és hirtelen kiugrott elém, rendesen rá kellett fékeznem.

Szóval a háromnapos pihenésből egy háromnapos edzőtábor lett, egyszerűen nem tudtam betelni az erdőben futás-bicajozás szépségével. Sehol egy ember, sehol egy autó, csak a gyönyörű kilátás, a csodásan friss levegő és a madárdal. A futást most hanyagoltam (köszönhetően egyébként a kevésbé szimpatikus környékbeli kutyatársadalomnak, valszeg ritkán látnak futó embert, nagyon nem tetszettem nekik) de azt hiszem sokkal keményebb volt ez, mint ha Szegeden futottam volna a szokásos nyolcakat. Egyszerűen más dimenzió. Borzalmasan fárasztó, de fantasztikus dolog, főleg ha sikerül teljesíteni a kitűzött célokat.

Ma pihi van, tegnap kicsit sok volt a sör meg a pacalpörkölt, de holnaptól újra indul a futóüzem :) Valahol sajnálom, hogy nem tudtam futással megtölteni a naplóm ezen a héten, nem szaporodtak a lefutott kilométerek, nem is lesz meg a 160 hónap végére, de azt hiszem, így is rendesen odatettem magam, és legfőképpen baromi jól éreztem magam. Biztos vagyok benne, hogy ha nem futnék ennyit hétköznapokon, akkor hiába a szuper bringa, csak szenvedés lett volna belőle. Azt hiszem elkezdődött az, amiről ez a blog szól: az elvesztett állóképesség kezd szépen lassan, de biztosan visszatérni.

Most nem szabad megállni!

Jó sportolást Mindenkinek!

Végre kezdem érezni. Tegnap nagyon jót futottam. Az elején nagyon lassan, komótosan, aztán fokozatosan növeltem a tempót. Az utolsó két km egész jól sikerült, nagyon nagy boldogsággal tölött el, hogy 7km után így tudok még futni, ennyi maradt bennem. Februárban összesen 82km jött össze, most 78-nál tartok. Megfordult a fejemben, hogy nem túlzás-e, nem vagyok-e türelmetlen, de amíg nem fáj (annyira), és jól esik, addig tolom neki, ha érzem, hogy sok, akkor visszaveszek vagy pihenek. Nincs olyan, hogy kötelező futás, legalábbis mindent elkövetek, hogy jókedvből csináljam és ne muszájból.

Ez nagy fejlődés, hiszen muszájból kezdtem el, nem szerettem, sőt, kifejezetten utáltam futni, mindig is csapatjátékos voltam, talán ezért nem tudtam tovább csinálni az úszást sem. Pozitív jelek viszont már kőkeményen jelentkeznek. A magas vérnyomásom (150-160) két hónap alatt teljesen beállt a normális értékre, és végre elindultak a kilók is mínuszba. Centikben már látható volt a fogyás, most már kilókban is szerencsére. Ez sok pluszt ad, de annyira nem akarok foglalkozni vele, nem akarom, hogy két hónap múlva hátradőljek elégedetten, hogy oké, lefogytunk amennyire akartunk, most akár zabálhatunk meg pihenhetünk is pár napot, és majd jövő héten folytatjuk. Aztán meg majd holnap lemegyek futni. Vagy inkább holnap. De holnap már tuti :) Sajnos jártam már így, nem akarom megismételni, nagyon utálnám magam érte.

A végső cél még mindig legalább egy félmaraton lefutása, de ez még eléggé a távolba vész. Egyelőre úgy érzem, hogy 10-12km a plafon, és nem tudom, hogyan kellene növelni a távot. Ha növelem, és teszem azt legyűrök tizenötöt, akkor abból már biztosan nem lesz heti negyven körül, mert arra tuti rá kell pihenni két-három napot.

Majd látom, nem erőltetem. Már nagyon várom a mai futást, ilyet se nagyon mondtam még. Holnap elmegyünk az Anna fürdőbe egy kis lazulásra, tudom ajánlani minden szegedinek, 900Ft az éjszakai belépő, kilenctől éjfélig, és az összes élménymedence plusz szaunahasználat benne van. Hatalmasakat tudunk dögleni.

Szerdától vasárnapig fent leszünk a Bükkben, ránk fér egy kis pihi, kicsináltak az ikrek az elmúlt két hónapban. Gépközelben nem leszek, de vár rám pár igen komoly edzés, komoly szintkülönbséggel. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy fog menni ilyen terepen a futás.

Jó sportolást mindenkinek!

Sly

Ma nagy levegőt veszek és túlteszem magam a pillanatnyi "unom a futást" helyzeten. Kicsit mélyponton a lelkesedésem, de majd szépen ráveszem magam és nem lesz gond. Tegnap menni kellett volna, de éreztem, hogy nem lenne jó, a vasárnapi futás elég gáz volt, fájtak a térdeim még tegnap is. Úgy várom már azt az edzést, amikor futok 50-60 percen keresztül úgy, hogy minden pillanatát élvezem, nem fáj semmim... Odébb lesz ez még. Pedig állóképességgel bírnám, szinte nem is fáradok ki túlságosan, egyszerűen a lábaim nem bírják. Lehet, hogy beiktatok lépcsőzős edzéseket, erősödjenek kicsit a futóművek.

A táplákozással is vannak gondjaim, nagyjából tudom, hogy mit ehetek, de a mennyiséget nem mindig sikerül belőni. Nem akarok túl keveset sem enni-mert utálok mindenféle fogyókúrát, na meg persze kell az energia a sportoláshoz-ugyanakkor túl sokat sem, nyilvánvaló okok miatt...

No majd megírom mire jutottam, sikerül-e átlendülni ezen a kis holtponton. Egyszerűen nem értem, hogy miért van az, hogy egyik nap gond nélkül lefutok tí-tizenkét kilométert, aztán pihenek egy napot, majd a következő napon az öttel úgy megszenvedek, hogy hagynám az egészet a fenébe, pedig semmiféle fáradtsgot, izomlázat nem érzek mikor nekifogok. Azután kb 2-3 kilométernél a sípcsontom melletti izmok bekeményednek mint a beton, és onnantól katasztrófa. Remélem az edzettségi szint növekedésével múlnak majd ezek a problémák is, és csak az örömteli sportolás marad, mint pl egy jó túránál, ahol azért ott a fáradság, de kellemesen.

Jó futást mindenkinek, magamnak meg kitartás :)

Úgy néz ki sikerül megvalósítani a betervezett dolgokat, meglesz a heti 40km öt edzésen. Kicsit érzem is a lábamban, de szerencsére nem igazolódtak be félelmeim, egyelőre túlterheltségnek semmi nyoma, talán a jobb térdemben érzem kicsit az eddigi edzéseket.

Már nagyon várom, hogy eltűnjenek a további fölös kilók, de már észrevehetően sokat alakult a testalkatom. Vékonyabbak lettek a lábaim, keskenyedett a vállam, a mellkasom, sok kinőtt ingem újra jó lett. Hiába, a futás más, mint a kettlebell. Azt három hónapig nyomtam, iszonyatosan megerősített, és nagyon élveztem, de sajna nem szálkásított, inkább izmot épített, ami nekem nem volt igazán jó. Március közepétől, április elejétől számolom, hogy elindulnak le a maradék kilók, ez kb hetet-nyolcat jelent, annyira azért nem akarok gebe lenni. Nem vagyok türelmetlen, tolom neki lelkesen :)

Mára ennyi, nyűgösek az ikrek, lesz velük dolog ma is, pedig ma "pihenek". Legalábbis nem futok.

Bepótolom lemaradásom és végre bloghoz jutok. A múlt hét érdekesen zajlott, szerdán meglátogattuk szüleimet Szolnok megyei kisvárosukban (na jó, falu inkább de városi rangban) és életemben először edzettem ott is egyet. Borzasztó volt, zuhogó eső, szél, katasztrofális útviszonyok, járda koromsötét, kövesút tiszta kátyú, járdán félpercenként infarktus a kerítésnek rontó dögöktől... Csütörtök és szombat este ezért előkerült az alsó konyhából a szobakerékpár-szerű edzőgép, inkább sífutógépnek nevezném, ha már neveznem kell valahogy.

Szombatra pedig érdekes terveim voltak, gyalogló sógorom meghívott edzeni, egy tízest tervezett, ő gyalogol, én futok, bár ő kb ötperces kilométereket tol, szerintem nem bírtam volna :) Szerencsére nem került sor a befürdésre, annyira rossz idő volt, hogy végül hagytuk a fenébe. Persze a hétvégé anyámnál inkább az evésről, mintsem az edzésről szól, sikerült is párszor jól bekajálni. Na jó, minden nap. Süti, túró rudi, házi füstölt májas, házi szalámi, stb stb. El is határoztam, hogy márciusban kicsit szigorítok, többet kell edzenem, a február valahogy nem jött össze úgy, ahogy szerettem volna.

Tegnap azért bizonyítottam kicsit magamnak, hogy tudok futni is, ha akarok. Kíváncsi vagyok, ma hogyan muzsikál a futómű, még éjjel is éreztem, hogy eléggé leterheltem a lábam. Most már nem ártana fogyni is pár kilót, jól esne a lábaimnak, ha 5-6 kilóval kevesebbett kellene cipelniük.

Tegnap csodálatos futóidő volt, meg is szaporodtak a futók a ligetben, főleg a csajok, ami egyáltalán nem baj :)

Jó futást mindenkinek!