Nem csak futós blog
Slybacsi
| 2010-07-23 22:04:45 |
7 hozzászólás
Ezt ma nagyon nem bírtam. 8.23-as tempó 144-es átlag pulzussal, egészen hihetetlen. Vagy a pulzusmérőnek volt baja, vagy nekem, de inkább nekem, a polar órák ennyit nem tévednek... Csatorna-gáton futottam, 32 fokban, rendesen fülledt is volt, fejben sem tudtam rendesen ott lenni, folyton átléptem a 150-es határt, idegesített, hogy riaszt egyfolytában az óra, pedig totál kényelmes tempót nyomtam, rohadt lassan, egyszer-kétszer még bele is sétáltam, de ez ma nagyon nem akart összejöni normálisan. Ráadásul elkövettem azt az óriási hibát, hogy nem a passzos futógatyámban mentem, így nagyon durván kidörzsölődtek a combjaim. Ezt már szombat reggel írom hozzá, gyakorlatilag aludni alig bírtam, úgy fájt egész éjjel, most meg menni alig bírok. Piszkosul el is fáradtam. De legalább a kalóriák égtek szépen :)
Nem baj, néha ilyen is kell... Ma kiáztatom a futóműveket a strandon, aztán holnap jöhet a 15km. Ha használ a bepanthen...
Jó sportolást Midenkinek!
Slybacsi
| 2010-07-20 06:46:40 |
1 hozzászólás
Túl vagyok a felkészülés első hetén, és nagyjából elégedett vagyok, mert sikerült különösebb problémák nélkül végig csinálni. Kicsit visszanéztem az elmúlt pár hónapot grafikonok formájában és nem szép a látvány, különösen edzésszámok tekintetében nem. Persze voltak gondok, torokfájás, térdfájás, stb, de akkor is. Sokkal többett kellett volna edzenem, szóval van mit pótolni. Amiben látványos a növekedés, az az átlag edzéstáv, abban egyértelműen látszik a fejlődés. A tempóban, sebességben még nem annyira, mondjuk ez nem is volt cél eddig sem, és most sem az. Esetleg jövőre. Azért nem kellene elfelejtenem, hogy miért is kezdtem ezt az egészet. Nem azért, hogy bármilyen versenyen akárhanyadik legyek, hanem az egészségem, az állóképességem miatt.
Ma új hét kezdődik (nálam kedden), szerencsére izomláz és fájdalmak nélkül vágok neki, optimistán :)
Jó sportolást Mindenkinek!
ui:575212k,,ü221221ui52, 2 2 o120, k2uhzu9o nmmjjjj
ezt Kamilla lányom követte el. kilenc hónapos és imád blogot írni :))
Slybacsi
| 2010-07-16 21:01:23 |
2 hozzászólás
Nem ez a mai volt életem legkellemesebb hat kilométere. Helyesebben baromi jó volt, csak másképp ;) Iszonyat meleg volt, az aszfalt csak úgy okádta az arcomba a hőséget, a lábam meg meg akart gyulladni, már azt figyeltem, hagyok-e magam után olvadt cipőtalpnyomokat... Egy edzés maradt a héten, ez 13km lesz vasárnap. Eddig remekül megy, de a jövő hétre nagyon kíváncsi leszek, mert akkor már Sarolta néni szépen emeli a terhelést kedves kis edzéstervében :)
Épp azt számolgattam, hogy 739 kilométernél tartok idén (lassan a Horvát tengerparton járok), és ha szépen meg tudom csinálni amit beterveztem, akkor a Nike félmaraton előtt, még augusztusban meg lesz az ezer. No azt már viszont meg kell majd ünnepelni!
Jó sportolást Mindenkinek!
Slybacsi
| 2010-07-15 07:27:28 |
14 hozzászólás
Elkezdtem a felkészülést a szeptemberi nike félmaratonra. Egy adott edzéstrevet követek, a netről néztem ki magamnak, most nem mondom, hogy innen, mert nem innen, áruló lettem :) Igazából nem is akarom 100%-ban követni, alakítottam is rajta, augusztustól már megpróbálok heti öt edzést lenyomni, vasárnaponként egy-egy hosszabb futással, havonta egyszer akarok csinálni egy öt kilométeres tesztfutást, a célzónám felső értékén, hogy lássam fejlődöm-e...
Július végére még egy félmaratont is beterveztem, nem akarom versenyszerűen megnyomni, csak valahogy végigküzdeni, vagy a gáton vagy Hódmezővásárhely felé a kerékpárúton, vagy itt bent Szegeden. A szegedi köröknek annyi előnye van, hogy öt kilométerenként van egy ártézi kút :)
Közben a kaját is próbálom visszavenni amennyire csak lehet, nem tartom lehetetlennek a hátralévő 5-6kg leadását szeptemberig. A futásmentes napokon jó lenne szobabicajozni, de még mindig nem sikerül rávennem magam a szobában sportolásra...
Ez sem lesz könnyeb, mint hegyi félmaraton, ezt kell elhitetnem magammal és szem előtt tartanom, megpróbálni szigorúan betartani az edzéstervet és akkor nem lesz leégés :)
Jó sportolást Mindenkinek!
Slybacsi
| 2010-07-08 07:28:04 |
26 hozzászólás
Feltettem a félmaraton után magamnak a kérdést: innentől akkor hogyan tovább? Hogyen kellene edzeni, hogy elérjem a végső célt, a maratont? Fussak hosszúakat néha belesétálva, de folyamatosan növelve a távot? Például tizenötöket futhatnék hetente négyszer, ha mondjuk harminc percet futok, aztán öt percet sétálok. De lehet, hogy ez hülyeség. Annyira tanácstalan vagyok megint :)
Tegnap egy jó kis tizest futottam a gáton, az új surranóban, amit még múlt héten szerdán megvettem (Asics Gel Trabuco 12WR) de nem mertem a versenyen felhúzni, így az aszfaltcipőben csúszkáltam az erdőben. Nem rossz egyébként, de nagyon oda kell fgyelnem a fűzésre, mert ha a lábfejnél szorosra veszem, akkor fáj benne a talpam. Picit a sarkam is csúszkál benne, de csak minimálisan, úgyhogy jó lesz ez, majd tolom benne a gáton meg persze a Bükkben alkalomadtán. Kicsit vicces eredményt hozott a Nyúlcipőboltban a foot disc. Nevezetesen a bal lábam eléggé befelé dől, tehát támasztani kell rendesen, a jobbos meg tulajdonképpen neutrális. Ez egy csodálatos kézilabdás bokasérülés következménye, és emiatt szinte lehetetlen tökéletes cipőt találni a lábamra...
Tehát egyelőre a tervek úgy néznek ki, hogy a héten még futok pár lazát, tíz alatt, csak az érzés kedvéért, azután elkezdek felkészülni a Nike félmaratonra (09.05) és aztán még az év vége felé (november ikszedike) lesz Siófokon is egy félmaraton, szerintem arra is benevezek.
Nagyon megköszönném, ha valakinek lenne egy-két jótanácsa a hogyan továbbal kapcsolatban. Kicsit összevisszának éreztem a felkészülésemet a hegyi félmaratonra, jó lenne most tudatosan, profibban rámenni a nike fálmaratonra. Szeretném hét perces kilikkel lenyomni, vagy talán kicsit gyorsabban is. Végül is, ha a hegyen ment 2.40, akkor Pesten menni kellene 2.20 alatt. Szerintem.
Jó sportolást Mindenkinek!
Slybacsi
| 2010-07-05 20:58:21 |
16 hozzászólás
Egy nagy mosoly, akkora, mint az egész arcom. Sikerült! Megcsináltam, lenyomtam a félmaratont! Mung cimbora óriási segítségével még egy nagy hajrát is kivágtam a végén. Ezért megérte küzdeni, megérte nem föladni, még akkor sem, mikor már végképp elegem volt, mert nem mentek le a kilók, fájtak a térdek, az izmok. A verseny közben és azóta sem volt semmi ilyesmi, egyszer sem éreztem, hogy föladnám, sőt, élveztem szinte minden percét, nagyszerű élmény volt!
Külön megemlíteném, hogy a futás élménye mellett nagyszerű dolog volt végre megismerni MungDaal kollegát és nagyon kedves, szimpatikus családját!
A versenyről pár szót. Az elején megijedtem, mert nagyon nem sikerült visszafognom magam, mentem kicsit a mezőnnyel, így 5km-en negyven helyett harminc percet mutatott az óra... Kb másfél kilinél lenyeltem egy legyet vagy valami hasonló rohadt dögöt, azt hittem elhányom magam, se lenyelni, se kiköhögni nem tudtam, megakadt a torkomon, szerintem az öt kilis frissítőnél ment csak le... Aztán jöttek az emelkedők... Brutális volt, nagyon felszaladt a pulzusom, annyira, hogy már inkább nem is néztem rá, 180 fölött volt szinte végig a kaptatókon, és a lejtőkön sem tudtam 170 alá vinni. Szerencsére még itt is segítettek teljesen ismeretlen emberek, bíztattak, bátorítottak, nem hagyták, hogy megálljak :) Azt hiszem, mindent kiadtam magamból, komoly tapasztalat volt, sok dolgot már másképp fogok csinálni jövőre, ez egészen biztos. Szerencsére nem fizettem tanulópénzt, minden rendben volt, de ilyen mértékű fizikai kimerültséget, szinte megsemmisülést, még sosem éreztem. Mintha egy hatalmas pióca kiszívott volna belőlem minden energiát, minden életet, iszonyatos volt :) Ez nem hasonlítható semmihez, amit eddig sportoltam, ez nagyon kemény. 2ó.38perc alatt sikerült, ha Mung jól figyelt, mert én nem tudtam már erre figyelni, az órát meg persze elfelejtettem lenyomni :)
Azt hiszem, nagyon jelentős dolog ez az életemben, mert innentől úgy gondolom, hogy megszállott lettem, egyszerűen nem tudok másra gondolni, csak a futásra, hogy mikor mehetek le megint, mikor mehetek újra a hegyek közé futni, nézegetem a terepcipőm és már most indulnék, de még egyelőre visszafogom magam, pihenek kicsit. A szeptemberi Nike félmaratonra ma délelőtt beneveztem :) Innentől nincs megállás, még ledobom azt a pár kilót ami kicsit még visszahúz, aztán lehet gyorsulni is kicsit, és neki lehet menni jövőre a végső célnak, a maratonnak, azután a hegyimaratonnak :) Tudom, hogy innentől soha nem fogom feladni, mert szerelmes lettem a futásba. Tudtam, hogy el fog jönni ez a pillanat, és bele sem merek gondolni, hogy mi lett volna, ha szombaton kudarcot vallok...
Szóval... 2010 januárban kezdtem hozzá, 102 kilósan, nyolcszor egy perc futás-három perc séta- ez volt az első öt kilométerem edzéstervének kezdete. Sokszor hóban, mínusz tízben, latyakban, esőben. Nem egyszer akartam hagyni az egészet a fenébe, de elhatároztam, hogy végre egyszer valamit teljes szívvel és kitartással végigcsinálok. A maraton még messze van, de szerintem jó úton haladok, és ha neadjisten valami miatt soha nem fogok tudni maratont futni, egy szerelem akkor is megszületett és szerintem nem is fog múlni soha :) Bánom a futás nélkül töltött éveket, úgy érzem rengeteg dologról lemaradtam. igyekszem bepótolni!
Nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy az edzésonline nélkül ez sosem sikerült volna, a rengeteg segítség, jótanács és bíztatás nélkül sosem jutottam volna idáig, már rég föladtam volna. Bozót, Monerd, MungDaal és a többiek, köszönöm nektek! Ti vagytok az élő példa-és azok akiket nem is ismerek, de a versenyen segítettek-hogy igenis létezik még az emberekben jóság és önzetlenség, és hogy a sport csodákra képes, még ebben a rohadék egymást letaposó világban is! Egy kis sziget, ahova érdemes rendszeresen elbújdosni, főleg ilyen társakkal.
Remélem nem hordtam össze túl sok marhaságot...
Jó sportolást Mindenkinek!