Tegnap futottam! Öt egész kilométert! És nem fájt, és tök jó volt, és hat ötvenes tempót kocogtam és nagyon élveztem és nagyon boldog voltam!

Ezennel újra indul normális üzemmódban az edzésnapló. Egyelőre csak óvatosan, rövid futásokkal, laza bringázásokkal. Nem akarok abba a hibába esni, hogy azt higgyem helyrejött minden teljesen, csak mert ezen az öt kilin nem fájt. De tény és való, hogy teljesen más volt mint eddig bármikor. Nem éreztem a háttérben sem a fájdalmat. Még a végén mégiscsak megéri az árát ez a Bemer mágnesterápia.

Ma csak tekerek egy laza harmincast, holnap pihenő, szombaton meg egy kemény mountain bike túra a Bükkben.

MungDaal barátom, találkozunk a 19. Bükki Hegyimaratonon! ;)

Jó sportolást Mindenkinek!

Gondoltam ismét életjelt adok pár sor erejéig.

Túl vagyok 10 Bemer mágnesterápián. Nem használt ez sem, még mindig ugyanúgy fáj a talpam, de legalább kurva drága. Mellé elkaptam egy influenza-szerű nyavaját is, másfél hete küszködök vele. Így sem futni, sem bicajozni nem tudok. Múlt hétvégén megpróbáltam a Bükkben tekereni egy jót, 4km után letört a Konáról a váltófül. Tolhattam szépen hazáig.

Ennyi. A naplóm üres, igaz, két hete bringáztam kedden 35kilit, szerdán negyvenet, de ezeket már be sem írom, elment a kedvem az egész naplóvezetéstől. Valljuk be őszintén, nincs is sok értelme. Majd ha valamit tudok normálisan csinálni.

Ráadásul most már jönnek a BSI-től szép számban a  különböző futórendezvényekre az emailek. Ha látok valakit futni a hídon, inkább a másik irányba nézek...