Nem csak futós blog
Slybacsi
| 2011-06-30 10:18:17 |
9 hozzászólás
Muszáj írnom a tegnapiról. Nagyon jól sikerült, hatalmas önbizalomnövelő futás volt. Nem is akartam ennyit futni, csak hatot, ami egy ligetkör, plusz a híd oda-vissza, de ahogy átértem a hídom, éreztem, hogy most nagyon jól megy. Nincs túl meleg, friss vagyok, van energia, úgyhogy eldöntöttem, hogy inkább a tizes körre megyek. Azután azt is felülbíráltam és végül tizenkettő lett belőle. Régen futottam ennyit, ráadásul 6.09-es tempóval, ami ahhoz képest, hogy mostanában alig futottam, nagyon jónak mondható. Ez még tavaly sem számított volna rossz körnek.
A talpam is majdnem teljesen jó volt, kicsit éreztem, de nem volt zavaró, szerintem lassan teljesen helyrejön. Egyébként is teljesen más felfogásban futok. Rajtam van a pulzusmérő, de nem nézem futás közben, csak a kiértékelésnél érdekelnek az adatok, különben futok, ahogy jól esik. Ha kicsit fáradok lassítok, aztán megint belehúzok. Nagyon jól éreztem magam végig, és nagyon jól esett.
Újra megcsillant a reménysugár a maraton felé, de először akkor is boldog leszek, ha szeptemberben újra ott lehetek a Nike félmaratonon. De nem akarom majd két órán belül futni, erre megesküszöm magamnak. Majd szépen lekocogom. Jövőre viszont
Jó sportolást Mindenkinek!
Slybacsi
| 2011-06-28 20:03:05 |
34 hozzászólás
Szarházi semmirekellő alak vagyok. Most engem kellene alaposan seggberúgni. Nem elég, hogy az egész múlt héten alibiztem, most is folytatom, megfejelve egy eszetlen zabálással, amit két napja csinálok. Ma pl benyomtam reggel három nutellás palacsintát, ebédre sültkolbászt rösztiburgonyával, aztán fél háromkor egy hot dog, negyed négykor egy csirkemellsonkás zsemle, ötkor egy halkonzerv, végül pedig magamba erőltettem egy egész doboz krémkönnyű fagyit. Az egy liter fagyi basszus!! Edzés meg nuku, ráfogom az esőre, nem mintha bármikor is zavart volna ha rossz az idő.
Lassan megint így fogok kinézni a bringámon....
Azután meg picsoghatok, hogy még mindig nem tűnt el végleg a pocak meg az úszógumi, hogy még mindig nem sikerült elérni a 85 kilót stb stb stb. Szánalmas vagyok néha, komolyan mondom. Nem értem, miért van az, hogy két hétig vagyok csak képes tartani magam a normális táplálkozáshoz. Utána egy hétig megint zabálok, mint a barom. Vacsorára eddig jó volt a csirkemellsonka kis salival, most nem jó, most mág kifliszenyót kell enni. Ebédre is jó volt a sovány, zsírszegény kaja, most sültkolbászt kellett zabálni.
Na ennyit erről, ne kíméljetek.
Slybacsi
| 2011-06-25 19:18:37 |
6 hozzászólás
A cím pusztán annyit jelent, hogy ez a hét egy nagy nulla volt. Egyszerűen nem tudtam szinte semmit megvalósítani a betervezett edzésekből. Nagyon összejött minden, úszni pl egész héten egyszer sem jutottam el. Talán nem is baj, kicsit szerintem húzósra sikerült a múlt hét, nem is ártott utána pár lazább nap. Nem mintha itthon ültem volna a hátsómon, azért pár bringázás meg egy futás összejött. Sebaj, majd jövő héten belehúzok.
A tanulság az, hogy többet a büdös életben nem írom tele előre az edzésnaplómat. Szinte sosem sikerült még megcsinálni ezeket az előre megírt edzésterveket. A hétvégéből sem lett semmit, pedig két nagy montis túrát is beterveztem, de majd legközelebb, majd július végén hátha eljutunk.
Addig is jó sportolást Mindenkinek!
Rendkívül érdekesre sikerült ez a bejegyzés :)
Slybacsi
| 2011-06-17 07:46:03 |
11 hozzászólás
Hajtok rendesen, de már lassítanom kellene, mert gyakorlatilag mindenem fáj :) Tegnap már beiktattam az úszást is az edzéseimbe, és mennyivel másabb volt úgy úszni, hogy kedvem volt, nem pedig muszájból, a futás helyett. Régen úsztam már, ezért nagyon meglepett, hogy a kétezerből az eslő ezerhatszázat simán lenyomtam egyben gyorson. Igaz, kétperces százakkal :D Sajnos annyi eszem nem volt, hogy bekenjem magam naptejjel, így brutálisan leégett a hátam :( Tegnapelőtt bringázás közben megcsípett valami rovar, nem láttam, csak éreztem. Hatalmas vörös folt van a hasamon, egy átlátszó hólyaggal a közepén, sosem láttam még ilyet, allergiás sem vagyok, egy darázscsípés rajtam tíz perc múlva már nem is szokott látszani. Szerencsére ez nem hátráltat a sportban, csak randán néz ki.
A futás egész jól megy, bár a bringázástól eléggé be vannak állva a combjaim, ez kicsit visszavet, meg persze a talpam, amit fél óra után szintén érzek rendesen. Most olyan érzés, mintha lenne valami a cipőmben, ami töri. Fura. Azt sem értem, miért a legnagyobb melegben jött rám a futhatnék :) Tulajdonképpen szépen lassan mégiscsak a triatlonozás felé haladok, még ha nem is szándékosan.
Még nem döntöttem el, hogy ma mit csinálok, szerintem este kimegyek tekerni, holnap úszom egyet, este meg futás lesz a program. Vasárnap pihenőnap, lustulás. Már súlyban is is sikerült visszamenni a szeptemberi Nike félmaraton előtti szintre, ez rendkívül motiváló.
Jó sportolást Mindenkinek!
Slybacsi
| 2011-06-15 20:26:25 |
11 hozzászólás
Edzek keményen, de nem tudom, hogy vajon jól vagy rosszul? A futáshoz már-már kezdtem kicsit konyítani, de a bringázás annyira új és annyira más, hogy néha megfordul a fejemben, hogy tekerek, tekerek, aztán lehet, hogy hótszarul csinálom az egészet.
Írtátok, hogy sűrűn ki kell állni és úgy tekerni. De mennyi legyen a kiállva tekerés? Folyamatosan kell ilyenkor tekerni? Le kell váltani, hogy keményebb legyen hajtani?
Ezt a pedálfordulat-dolgot sem igazán értem. Orbea Orca sporttárs 100 körüli fordulatról beszélt nekem, én ma számoltam és nyolcvanötnél több nem jött ki, de már így is úgy éreztem magam mint egy cirkuszi majom a szalajtós bicajon. Szóval ha nagy áttételen pörgetem, akkor nyilván nem megyek gyorsan, csak ilyen 25-27km/h körüli tempóban. De biztos nem így kellene, mert egy idő után muszáj leváltanom, mert begyorsulok és "üresben" pörög a pedál, tehát semmit sem hajtok. Meg így aztán totál semmi erőt nem kell kifejtenem, akkor ez mire jó? Ha meg kisebb áttéten tekerek ugyanilyen fordulaton, akkor meg megyek, mint az állat, és állítólag az sem jó.
Tök hülye vagyok az országúti kerékpározáshoz :) De imádom! Egyszerűen beleszerettem, a sportba is, a bringámba is. Kezdek a helyes testtartásra is ráérezni. Ma már a nyakam meg a vállam sem fájdult meg annyira és sokszor kiálltam, és váltogattam a laza tekerést a keményen meghajtott szakaszokkal.
Kicsit keresgéltem a neten edzéstervek, módszerek után és ezt találtam:
http://www.freeweb.hu/kisscadman/mtb_edz_tartomanyok.htm
Ez biztosan jó, de fogalmam sincs, hogy mit jelent pl az, hogy "áttétel 52×13-17"
Még abban is gondolkodom, hogy egyszer kimegyek szombat vagy vasárnap reggel a szegedi kerékpáros egyesülettel egy edzésre, állítólag lehet csatlakozni. Bár nem hiszem, hogy bírnám velük a tempót, meg aztán bolyban sem mentem még soha.
Akinek van kedve és ideje, nézze meg ezt, remek kis bemutatkozó videó:
http://vimeo.com/15099983
Jó sportolást Mindenkinek!
Slybacsi
| 2011-06-13 14:53:51 |
8 hozzászólás
Összejött az első százas!
Kilenckor indultunk (én és az Orbea) a Szeged-Sándorfalva-Ópusztaszer-Kistelek-Kiskunmajsa-Csólyospálos-Zsombó-Szeged körre. Ópusztaszerig elég durva szembeszél volt, de szépen bírtam, tegnap jól feltöltöttem a raktáraimat. Eredetileg az ópusztaszeri körforgalomból vissza akartam fordulni, de aztán hirtelen jött az ötlet, hogy mi lenne, ha ma megpróbálnám az első százasomat letekerni? Már egy hete útvonaltervezővel kinéztem az útvonalat, tudtam, hogy szinte koppra száz, így megszületett a hirtelen elhatározás, és a körforgóból (amiket nagyon élvezek) Kistelek felé vettem az irányt.
Ez a szakasz sikerült szinte a legjobban, nagyon jó volt az út, félig-meddig hátszelem is lett, így mentem rendesen. Egy önkéntes rendőr megpróbált rávenni, hogy a kerékpárutat használjam, de nem bíztam benne. Kistelektől Kiskunmajsáig sajna elég vacak volt az út, az úgynevezett "rücskös aszfalt", amin kínszenvedés a bringázás, főleg kilenc bar keréknyomással, amire a súlyom miatt szükség van.
Majsa után, kb hatvan kilinél kezdtem érezni a sejhajom, de leginkább a nyakam meg a vállam. Picit emeltem a kormányon tegnap, és az ülés is előrébb került, így a derekam már kicsit sem fájt. Talán a kormányon még emelek ha tudok és akkor hátha elmúlik a nyakfájás is.
Innentől Szegedig már egész jó volt az út, a forgalom is nagyon gyér volt az ünnepnap miatt, így egészen jó tempót is jöhettem volna, ha nincs ez a brutál szél. Félig balról, félig szemből fújt, de szerencsére nem volt teljesen szembeszél.
Az utolsó harmincra egészen beállt a nyakam meg a vállaim (leginkább a bal vállam), már hátranézni is alig tudtam :)
Végül is majdnem sikerült harmincas átlagot menni, ami nem tudom mennyire számít jónak vagy sem, én mindenesetre elégedett vagyok, mert megvolt az első százas, ráadásul végig nyeregben, pihenő nélkül sikerült teljesíteni.
A távon elfogyott egy energiaszelet és másfél liter izotóniás ital. A mai nap még a regenerálódásé, aztán holnap tekerek egy laza kört. Most pedig megeszem a paradicsomos halkonzervemet :)
Jó sportolást Mindenkinek!
Slybacsi
| 2011-06-10 08:16:09 |
14 hozzászólás
Megtörtént a nagy esemény, elmentünk egyet edzeni az Orbeával. Olyan szél volt, hogy az udvarból alig tudtam kimenni, nyomta rám a huzat a kiskaput :)
Félve ültem rá, nagyon fura és szokatlan volt, a váz geometriája is, a kormány is, minden. A legkisebb mozdulatra gyorsan reagált a kormány, rendesen beringott alattam, az első 100 méteren majdnem takartam is egyet. Kiérni a városból normális utakara kész kínszenvedés volt, a kerékpárutak Szegeden katasztrofális állapotban vannak, ráadásul a környékünkön a villamosfelújítás miatt még rosszabb a helyzet.
Mindegy, nagy nehezen kiértem a városból és elkezdtem tolni neki. Egyszerűen nem akartam hinni a szememnek, alig hajtom és 26km/h, kicsit tekerek, már harminc. Baromi erős oldalszél volt, de gondoltam nézzük mire vagyok képes. 57km/h-ig sikerült felnyomni. Ezen teljesen megdöbbentem, ennyivel még nem mentem tiszta izomerőből. A fogást is kezdtem megszokni, a váltásba is gyorsan belejöttem, egyszóval szerelem ez, nem vitás. Ha tegnap este látott valaki egy piros mezes embert kék fejkendőben egy fekete-fehér Orbeán folyamatosan vigyorogva tekereni, akkor az én voltam.
Negyven kili sikerült, kezdett sötétedni, így haza kellett húznom. Hazafele már leszartam a kerékpárutat, mentem a József Attila sugárúton az aszfalton. Apropó, József Attila. Van egy pontosan idevágó verse:
"Meghágtam az Orbeát
Elhagytunk vagy száz tanyát
Vigyorogtam, élveztem,
jármű lettem, éreztem."
Ez csak egy részlet, de valahogy úgy éreztem, passzol a bejegyzésbe.
Egy kis üröm is vegyült az örömbe, az utolsó 20 méteren vagy én csináltam valami rosszul, vagy megadta magát, de a bal oldali váltókar nem akarja az igazságot. Egyszerűen nem vált le elöl a nagy tárcsáról a kisebbre, hiába nyomogatom a kart. Úgy néz ki vissza kell vinnem. Remélem semmi komoly és gyorsan megcsinálják, mert ma is szeretnék edzeni.
Egyébéként borzalmas izomlázam van a hátizmaimban, annyira más a fogás, a testtartás. Még szokni kell, ezért nem is megyek ma se másfél óránál többet.
Jó sportolást Mindenkinek!
ui: a váltónak semmi baja, cak határozottabbnak kellett lenni :)
Slybacsi
| 2011-06-08 18:51:02 |
21 hozzászólás
Ez következett be és összegátcsoportosítások valamint fényképezőgép-eladás és komoly feleségmeggyőzést követően beszereztem életem első országúti kerékpárját. Egy Orbea Aqua remélhetőleg nagyon boldog tulajdonosa leszek holnap délután négy órától. Este fél hétkor pedig összeismerkedésünket aktussal is megkoronázzuk és elmegyünk együtt egy laza ötvenesre :) Remélem az ég nem holnap fog leszakadni, ahogy mostanában szokása. Sokat gondolkodtam, hogy elújságoljam-e, még véletlenül sem szeretném ha bárki azt hinné, hogy dicsekszem. Csak bízom abban, hogy vannak akik tudnak velem örülni :)
Egyébként ez nem jelenti azt, hogy feladtam a futást, felvátva tervezem a futáskoat és a kerékpáros edzéseket. Persze csak akkor, ha végre valahára rendbejön a talpam. Még mindig nem mentem el a háziorvosomhoz :(
Holnap este beszámolok az első együttlétről, nyugodtan elkapcsolhat mindenki a Zone Romantica-ról!
Jó sportolást Mindenkinek!
Slybacsi
| 2011-06-03 20:15:38 |
5 hozzászólás
Volt egy kellemes kis mountainbike-os hétvégém, baromi jó új terepeket fedeztem fel, örültem is neki marhára. Pénteken értünk fel a párommal, cimborámmal meg a barátnőjével Bélapátfalvára. A welcome drink egy Jager volt, mellé egy kellemes barna Staropramen. Meg még kettő. Meg még egy Jager. Ettől teljesen jól éreztük magunkat, kajáltunk egyet, aztán két óra múlva, mikor már csak éppen egy kicsit kapatosnak éreztem magam, gondoltam jó ötlet elmenni bringázni. Nem volt az. Kellemes 35-40-es tampóval tépettem le egy erdészeti úton a Panna-rét irányába, amikor is egy jól sikerült bátor ugrató után sikerült pont egy kibaszott nyavajás keréknyomba tenni az első kereket. Egyből megdobta a bringát, az kirepült oldalra a vízmosásba, én meg szépen tovább repültem. Esküszöm egy pillanatra mintha kimerevedett volna a kép, éreztem, hogy a levegőben vagyok, és annyi jutott csak eszembe, hogy "na ez most fájni fog". Csodásan landoltam a jobb oldalamra, szerencsére nem sziklára, "csak" a murvás dózerútra. Első gondolatom az volt, hogy "basszus a bringa", de annak szerencsére kutya baja lett, a második, meg "basszus a Merida gatya", na azon lett egy kis lyuk, nem vészes. Én annál szebben néztem ki, térdemből, könyökömből, lábszáramból folyt a vér. Egyébként totál olcsón megúsztam, járhattam volna sokkal rosszabbul is. Hiába, ez mindig benne van a pakliban, plána ha előtte olyan marha sz ember, hogy besörözget. Szerencsére csak felületi sebeim lettek, már szépen bevarosodott mindegyik. De amit az asszonytól kaptam :D
A másnap már sokkal jobban alakult, nyomtam egy jó kis túrát, bár a felénél a közeledő felhőket látva úgy döntöttem, hogy marha gyorsan letépek a hegyről. A közeljövő engem igazolt, szép nagy vihar kerekedett, szegény haverom meg a párja jól megjárta, bőrig áztak, a leszálló felhőben eltévedtek, és kb húsz méterre csapott mellettük a villám. Nekem semmi bajom egy kis sárral meg esővel, de villámok között nem túl jó egy fém vázon ücsörögni :)
Vasárnap aztán jól ráfaragtam, mert terveztem reggelre egy Bélapátfalva-Bükkszentkereszt oda-vissza túrát, csak megfeledkeztem a Szilvásvárad maratonról. Erre szombat délután jöttem rá, amikor észrevettem, hogy ki van tűzve a pálya :) Így maradt a szűk környék vasárnapra, de végül nem bántam meg, mert iszonyatosan jó terepre leltem. Erdészeti út, de nagyon jó állapotban, az elején kb négy kili iszonyat kemény mászás, de aztán egy adrenalinnal töltött hullámvasút! Annyira élveztem, hogy mentem három kört, harminc kili lett, totál kidöglöttem, de komolyan mondom, legalább tizenöt évvel fiatalabbnak éreztem magam. Kiskoromban borzaszótan szerettem volna hegyikerékpározni, de alföldi gyerekként ez sajna lehetetlen volt. Most újra élem beteljesületlen gyerekkori álmaim :)
Szerintem jövőre megpróbálom ezt a Szilvásvárad maratont, nagyon szimpatikus verseny.
Ma is tekertem egyet, de még nem tökéletes a bringa beállítása. Egyértelműen nagy nekem ez a váz, de megpróbálok vágni a nyeregcsőből, és akkor már tökéletes lesz. Az ülőpozíció már jó (rövidebbre cseréltem a kormányfejet), de még kb 2-3 centivel fentebb van a nyereg a kelleténél, és nem megy lentebb, koppan.
Nagyon nézegetem az országúti bringákat, de egyszerűen a csillagos eget súrolják az árak. Használtat meg mindig fenntartással... Úgyhogy egyelőre marad ez, bár a kereteit már átléptem, amire mostantól használnám-hosszú tekerésekre-arra már sajna alkalmatlan.
Megpróbáltam ma futni! Negyvenöt perc tekerés után gyorsan átugrottam a futógatyába meg a futócipőbe és usgyi! Kb úgy éreztem, mintha két betonkaró lenne a lábaim helyén, iszonyat merev volt minden izmom, egyszerűen képtelen voltam futni. A talpam is ugyanolyn vacak, még mos is úgy érzem, mintha elvékonyodott volna a talppárnám, és a csont nyomná a vékony izmokat. Hétfőn el fogok menni a háziorvosomhoz és kérek beutalót röngtenre. Senki ne magyarázza be nekem, hogy sima megerőltetés. Szeptember óta szívok vele és már rohadtul el vagyok keseredve. Jó dolog a bringa is, de én minden nap csak a futásra gondolok. Ha mondjuk Egerben élnénk, nem bosszankodnék, feltekernék minden nap a Nagyfennsíkra és élvezném minden percét... De így csak sóvárgok a régi hosszú futások után, mikor szépen ki tudtam törölni minden szart a fejemből, és csak futottam, zenét hallgattam, kikapcsoltam az agyam és jól elfáradtam.
Hátha jövő héten fény derül a probléma lényegére :)
Jó sportolást Mindenkinek!