A tavalyi év után idén is nagyon készültem az Orfűi versenyekre. Sajnos csak a duatlon maradt meg, ez is új pályán, más kihívással.

Pécsi lévén már sikerült egyet ketttőt gurulni a kerékpáros pálya vélhető utvonalán, így nagy meglepetésre nem számítottam, tudtam nem én leszek aki helyezésekért, poziciokért csatázik.

A múlt héten talán kedden küldtem el az egyesületünk, és a saját versenyengedély kérő lapomat, de mivel nem kaptam választ úgy gondoltam ezen a versenyen még outsiderként megyek, tévedtem (noha jelentősége=0). A nevezésnél ért a meglepetés a szövetség már elkészítette a chipet, és így én is licencesként indulhatok (nagy szó egy teljes amatőrnek).

Sikerült időben elintézni mindent, és talán első alaklom volt az idén, hogy úgy éreztem semmit sem felejtettem el, vagy otthon.

Depoztam, krémeztem, melegítettem, és vártam a rajtot. Láttam ismerős arcokat, nagy esélyeseket, fel is hívtam rájuk párom figyelmét (nézzen versenyt is ne csak engem).

Chek-in a rajtnál, és rajt, kellemes napos egyáltalán nem hideg időben elindultam egy jóleső tempóban, de vitt a tömeg is. A fordítónál tudatosult bennem, hogy ez a tempó nekem sok, a pulzusom kicsit magas, hát hangyányit visszavettem. Gyakorlatilag a dombokat leszámítva eseménytelenül telt a futás a 3 fordító után irány a depo....... hááát siralmas így utolag, cipő kifűz foot pod alatt, fejkendő, sisak, szemüveg, cipő fel és irány a kijárat, pattantam is a keróra, és a saját tempomban elindultam, a pulzusom hirtelen felugrott de itt még nem érdekelt, majd lejjeb jön ahogy mindig is szokott.

Frissítésnek 1 kulacs vizet és egy kulacs izót vittem, mint kiderült elég is volt. A gonosz manó mászása ismerős érzésekkel gazdagított, a túloldalon kissé túlcsusztam a  fordíton, és irány a hegy a másik oldalról, ekkor már úgy gondoltam, ha hülyeséget nem csinálok meg lesz a kerékpár nagyobb gond nélkül. Biztos lehetett volna erősebben, jobban menni, de nem meghalni jöttem, és sokadik pozicioban nem is lenne értelme, mindensetre meg kellett állapítanom amikor a második körnél a hegytetőn elhaladt mellettem az első helyezet és megkaptam a körömet, hogy lehet Ő mégis csak UFÓ illetve, hogy a 42/23-as áttételnél vannak hatásosabb megoldások is. A bringapályán engedett volt a bolyozás is de nem nagyon lehetett összeálni, talán ha egyszer mentem valaki mögött párszáz métert, de utána elmentem tőle mivel akkor ott aktuálisan én bírtam kicsit jobban, a sok emelkedő a pálya jellege szedte szét a bolyokat.

A 4. felmászás után volt az egyetlen kellemetlen eseményem, elejtettem a vizes kulacsomat, elmentem a fordítóig, és visszafelé felvettem, és használtam is még rendesen, ezt utolag bármennyit is vesztettem vele jó döntésemnek tartom. (Mivel a szembe sáv (út) szélén ált meg így át kellett menem, felvenem és onnan indulva vissza a saját oldalamra a mögöttem érkező ezt nem látta, csak , hogy kolbászolok keresztbe, rögtön meg is kérdezte, hogy minden rendben van-e (mindenki figyelt a másikra)). Szerencsére ennyivel sikerült megúsznom, nem úgy annak a sporttársnak aki defektet szerelt a domb közepén.

Újra depo most kissé gyorsabban de még mindig siralmasan, majd irány a sétányon kijelölt futópálya. És ekkor a jobb vádlim elkezdelt görcsölgetni, megijedtem, de erőltettem, és szerencsére ahogy egyre jobban mozgott szépen elmult a fájdalom, két fordíto és irány a cél,  meglehetősen fáradtan de boldogan értem célba.

Eredményem 2:24:25 amivel a 126 indulóból, 121 célbaérkezőből 67. lettem, férfiak között 62. 108 ból kategóriában pedig 12. 24 ből. Összességében elégedett vagyok, sokkal jobbat sikerült teljesítenem mint tavaly.

A depózáson még van mit javítani. Ez uton is köszönöm  a rendezőknek ezt a remek hangulatú versenyt, valamint páromnak, és barátomnak a segítségüket és szurkolásukat.