Előzetes annyit, hogy egy nagyon remek verseny, hatalmas (kellemes) meglepetésekkel!

Még sosem indultam, olyan futóversenyen ahol valamit nyeretem, itt már a nevezés után az EO Borvidék klub forumának segítségével nyertem egy üveg jóminőségű bort, amit Márkus István a verseny főrendezője (motorja) adott át nekem a Pécs-Harkány futoversenyen.

Ilyen előzmények után nagyon vártam a versenyt, a poló terve, az érem terve mind mind egyre jobb hangulatot teremtettek.

Kis baráti társaságunk végül úgy döntött, hogy nem engednek el egyedül, és edzőbá vezetésével egy buszos, váltofutásos, borozós kirádulás kerekedett.

19 mentünk, 4 váltó és jómagam egyéniben.

Nagyon könnyű volt megtalálni a versenyközpontot, de ha elbizonytalanodtunk, azonnal segítséget kaptunk a rendezőktől. A rajtszám átvétele gyorsan és mosolygosan ment, utána átöltözés. Otthon még nem tudtam miben megyek, előtte elég hűs napok voltak, azonban ott rögtön a legszellősebb szerelés mellett a sapkát tartottam a legfontosabbnak, és sajnáltam, hoyg a naptejet nem hoztam el. Nem tudom, Hogy Márkus István hogyan csinálta de remek, talán túl remek időt sikerült intéznie!

Nagyon jó hangulatban rajtoltunk, a városi szakaszon csak arra vigyáztam, hogy ne fussam el magam. Azután megérkeztek az emelkedők, bár így utólag azthiszem nem nagyon örültem nekik..

Az első frissítésnél már az első lejtőn is átestünk, kis vízvétel és irány a kilátó, hát felülmúlta mindenvárakozásomat, különösen a kilátó előtti utolsó 200 méter, itt még a lépéseket rövidítve felkocogtam, majd egy kis lejtős pihenés frissítés után jött a csacska szurdik, azthittem nem lesz rosszabb a kilátónál, tévedtem.

Nagyon sok ember volt a pályaszélén, drukkolva búzdítva a futókat, a szurdik tetején két srác ült egy kocsi felnyitott csoagtartójában előttük egy asztal, mint egy rendes frissítőpont, és fröccsöt kínálgattak, azthittem ők is a rendezőkhöz tartoznak de a végén kiderült, hogy nem, csak ők ilyen lelekesek, isten tartsa meg jó szokásukat.

Ezután meredeken lefelé vettük az irányt, a lejtő aljában lévő frissítést kihagytam ezt később nem tartottam jó ötletnek, inni kellett volna kis vizet itt is.

A vízszintes szakasz látványának nagyon megörültem a szembeszélnek is hiszen hűsített, később azonban éreztem, hogy kevesebb is elég lenne. A borospince jó ötlet volt, kissé hűsített is és a kijáratnál lévő frissítő pont az életemet mentette meg. Szerencsére ezután nem sokkal szembe jött párom akivel pacsiztunk, és mikor láttam milyen jól gyűri a kilómétereket kissé megnyugodtam (ő 14 kilit ment váltoban).

Visszafelé örültem,hogy az edigi szembeszelet nem éreztem, azután kiértünk a fák árnyékából és rögtön hiányoltam a napot elesúlyózó szélmozgást, ujabb frissítés a porkoláb völgy(?) előtt és irány a meredek, hát folyamatosan úgy voltam mint parasztbácsi a repülön, na erre nem számítottam..

Kocogtam amíg bírtam, de egy idő után átváltottam gyaloglásra, mivel eléggé nagyokat léptem, még gyorsabban is haladtam mint futva, egy kis pihenő kocogás egy vizszintes szakaszon majd ujabb falmászás, valahol ezen a részen volt a zuhanyzó felállítva mint kiderült ez is magán kezdeményezés volt, úgy látszik a helyiek szívesen támogatják a versenyt.

Újabb egyenes szakasz és irány lefelé a kápolna térre, ahol voltam annyira fáradt (sosem szerettem lefele futni), hogy alig találtam meg az isot, pedig mindig sokan kínálták. Itt üdvözöltük egymást a váltovokra várakozó barátokkal.

Ezután már "csak" a kilátohoz kellett felfutni amit eredetileg végig kocogva terveztem, de már a betonozott út tetején is egy kicsit, és a kilátó oldalán is bele kellett sétálnom. A fenti fordító elérése meglehetős örömmel töltött el, innen már csak icipici emelkedés lesz a vége előtt, de a nagyja megvan, és még lehet esélyem a titkon remélt kétórán belüli eredményre. Lefele sajnos megint bebizonyosodott, hogy ez nem az én kedvenc részem, elég sokan el is mentek mellettem. A sík részen kicsit újra magamra találtam majd jött az utolsó emelkedő melynek végén vár a cél, Itt az utolsó emelkedő közepén azonban elért a holtpont, érzetem, hogy fizikálisan bírnám, de az elmém feladta, nem érdekelt a 2 órás idő és újra belegyalogoltam, jó pár métert mentem mikor észre vettem a 21 es táblát, és az órámon, hogy 1:59 környékén járok, sikerült megráznom magam, és neki iramodtam, a kanyartol lefelé már rohantam is talán, és igen ha csak egy hajszállal is de megvan, két órán belül vagyok. Minden bajom elmúlt, csak az örömöt éreztem, és a nyakamba vehettem azt a szépséges érmemet, azthiszem ezt az érmet minden teljesítő kiérdemelte.

Mindenkit barátunkat megvártunk, majd csipleadás flottul, gyorsan, csomagátvétel, és csodálkozás, hogy abban is milyen finom borokat találunk, az udvaron megkaptuk a jólmegérdemelt fröccsünket, és a zsíroskenyereket (egys kis lila hagyma nem ártott volna!).

Mivel Ráértünk még fotozkodtunk csapatképeket készítettünk, és borozgattunk, átöltöztem, lezuhanyoztam (ciciamosdás hidegvíz alatt), majd gondolkodás, hogy merre kéne folytatni, és ekkor ért bennünket a meglepetés (újra és újra kellemesebbnél kellemesebbek), kértünk egy két müanyagpoharat a borcsapolóktól, akik mondták, hogy sok bor megmaradt, ha gondoljuk szívesen adnak még , este hétig maradtunk az iskola udvaron, ahova a jó hangulatot látva Márkus István is kijött és mesélt sokmindent a versenyről, rendezésről, és természetesen a közös képek sem maradhattak el

Nekem nagyon pozitív élmény marad a verseny, és mindenben azon leszek, hogy jövöre is itt lehessek. Minden tiszteletem a rendezőké, segítőké, és a pálya szélén álló embereké.

Az eredmény? Kit érdekel! (persze, hogy érdekes 1:59:47) de sokkal többet számított a hangulat és a társaság.

Köszönet mindenkinek!