Megint elhatároztam valamit. Már jelentkeznek is az akadályok. Vagyis még nem tudom.

Azt,h megcsinálom a dupla Ironmant, már 3 éve elhatároztam. 2 éve kiválasztódott a helyszín is, idő is. Moosburg. Bár nem nagyon készültem rá, az edzések miatt csak kicsit aggódtam. Ismerősök persze tudtak róla,h milyen terveim vannak. Aztán ahogy zajlott minden, már márciusban fel kellett adnom eme tervemet. Aztán a már feladott időpontban egy tragikus esemény is megerősített a döntésem helyességében. De azért sajnáltam.

Ma örömteli hírt kaptam a melóhely váltással kapcsolatban. Még nem biztos a váltás, de remény van rá. De. Üröm az örömben, h ha sikerül, valszeg márciusban el kell utaznom egy nagyon-nagyon távoli országba, s állítólag, még egy pár napot közelebbi országokba is, tanulás céljából. Kb egy hónap, pontos időt nem tudok. Edzés szempontjából eléggé kiesik. Bár futni mindenhol lehet, mondják. Kiesik a bringa kezdés, sokat kell pótolnom. Gondolom úszásról is lemondhatok. Ezt csak egy kicsit bánom Aztán,h milyen lesz a munkaidő beosztás, még azt se igazán tudom.

De nagyon reménykedem. Sőt az is lehet, hogy csak rémeket látok.

Eléggé félek attól, hogy még magam előtt is úgy tűnne, mintha csak dumálnék, de mikor mutatni kéne, meghátrálok.

De van egy tartalék tervem is