Reggel... Úúúútálom, hogy ennyire érzékeny vagyok. Amúgy kívülről lehet tuskónak látszom, de nem vagyok az :-)
Nekem bőven elég, ha sírni látok valakit, én is vele együtt sírok, mert átérzem a bánatát, lehet az ismerős, lehet az idegen.
Mindegy.
Ma utazok a metrón, reggel melóba. Ott ahol én, felszállt egy vak pasi, vakvezető kutyával, vele volt egy házaspár, nem tudom ismerték-e egymást, vagy csak dumáltak...
Én még ilyen jóképű vak pasit sosem láttam, egyszerűen nem tudtam róla levenni a szememet, meg voltam döbbenve. Magas, ez ültében is látszott, gyönyörű fejforma, szépen levágott haj, ápolt fogak, szép arc...
A kutyus német juhász, egy tündér. A pasi végig dumálta az utat, végig nevette az utat, olyan fantasztikus élmény volt őt látni :-)
Látni, hogy mennyire mosolygós, folyamatosan dumált, folyamatosan nevetett, egy pillanatra sem láttam komoly arccal, látni, hogy pont leszarja, hogy vak, végig a kutyákról beszéltek, hogy mit azt sajnos nem hallottam a metró zajától, de azt igen, mikor mondta a kutyájáról, hogy hihetetlen természete, egyénisége van :-) Folyamatosan simizte a fülét úgy, ahogyan a csajok csavargatják az ujjuk körül a hajukat :-)
Hihetetlen mély kapcsolat volt kettejük közt. Közte és a kutya közt.
Az egész metrón csak őt/őket láttam, megszűnt körülöttem minden, csak ők léteztek. Néztem a kutya szemét, legtöbbször bambult, aztán nyílt a metróajtó, füle fel, jajj, de izgi az, aki felszállt!!! Szeme tele lett élettel, kíváncsisággal, tele érdeklődéssel :-))
A szem a lélek tükre.
Igaz :-)
Nagyon is igaz :-)
Nem csak az emberekre, a kutyákra is.
Így utaztam végig, hogy őket néztem, és azt gondoltam, milyen jó lehet annak a lánynak akit ez vak férfi szeret !
Teljesen a hatása alá kerültem, nem kifejezetten a pasi szépsége miatt, hanem a kedvessége, a belőle áradó életerő, a vidámság, a mosolya, a nevetése, a jókedve miatt.
A legtöbb egészséges ember nem tud így nevetni.
Ha nincs nála a vakvezető kutya, nincs nála fehér bot és nem néz rám, nem mondtam volna meg, hogy nem lát.
Egy megállóban szálltunk le, Ő, a beszélgető férfi partnere és én.
Előttem léptek ki a metrókocsiból, de picit lemaradtak, ezért eléjük kerültem. Volt álló mozgólépcső, arra számítottam, hogy miután kutyával van, ott fognak felballagni, mert ugye vigyázni kell, hogy a mozgólépcső be ne csípje a kutya talpát !
De nem!
Utánam jöttek, a mozgó mozgólépcsőhöz.
Én felléptem a mozgólépcsőre és visszanéztem, és azt láttam, hogy a vak! férfi lehajol és a nem tudom hány kilós német juhász vakvezető kutyáját az ölébe veszi és így lép fel a lépcsőre...
Még jó, hogy hideg volt reggel...
Még jó, hogy sapka volt rajtam...
Még jó, hogy mélyen a szemembe volt húzva...
...mert sírtam.
A címe ? Nem is tudom....
14 hozzászólás
Nagyon gyakran a valami módon sérült/hátrányos helyzetű/fogyatékossággal élő emberekben több életigenlés, energia, derű és optimizmus van, mint az egészséges, jólszituált társaikban.... Van mit tanulnunk!
A vakvezető (és egyéb módon az embert segítő) kutyákról ne kezdjünk elbeszélni, mert sose hagyom abba :))))
(csak zárójelben, a legtöbb kutya gond nélkül megtanulni felszállni a mozgólépcsőre, de egy vak gazdi esetében macerás volna ha a kutya ugrana...)
szép, jó volt olvasni, ahogy leírtad! én nagyon csodálom a vak embereket, hogy tudnak boldogak lenni! én nem hiszem h tudnék úgy :( helen kellert is abszolút csodáltam mindig, hogy mi mindent ki tudott hozni a helyzetéből.
mondjuk az életigenlés nem hiszem h a "fogyatékosságtól" van, az inkább attól függhet hogy ki milyen ember alapból. de lehet hülyeséget írok, nemtom.
A vakok világa egy különleges állapot. Nem látnak a szemükkel, s még is olyan kifinomult érzékszerveik vannak, hogy majdnem mindent "látnak" a kezükkel a fülükkel, az orrukal.
Bocsánnat a reklámért. Van itt Pesten egy különleges kiállítás a Láthatatlan. Egy kicsit megmutatja a vakok világát, erről is szól. Érdemes elmenni, s eltenni emlékezetünkbe az ott átélteket.
Na tobb se kellett, meg most is konnyeznek, ha nem nyitott volna be a felesegem, hogy "Gyere má', dolog van..."
En evek ota dolgozom serultekkel, ha ilyet latok, hallok... Kész vagyok...
Volt hasonló élményem. Egyszer szervezett úttal mentünk Szegedre és a csoportban utazott egy vak fiú kutyával. Jött velünk várost nézni!
Életemben annyi poénkodást, viccelődést nem hallottam. Persze Szegeden mindenki fotózkodni akart a kutyával és ő mindenkitől megkérdezte milyen pózban áll-ül- guggol. Hatalmas és tanulságos élmény volt!
Na megpityeregtettél, de köszi, valahogy annyira átéltem veled! Jól írsz Runka Drága!
Szép történet. Többen "szuperkéspességekkel" ruháztátok fel a fogyatékos embereket. Akkor küldök egy linket, és tessék vegyülni, hátha el lehet valamit "lopni" ezekből a "képességekbő"l:) http://www.keruljkozelebb.hu/
üdv, feherapa
2013-03 hó (1 bejegyzés)
2013-02 hó (1 bejegyzés)
2012-09 hó (1 bejegyzés)
2012-07 hó (1 bejegyzés)
2012-05 hó (2 bejegyzés)
2012-04 hó (2 bejegyzés)
2012-01 hó (3 bejegyzés)
2011-12 hó (1 bejegyzés)
2011-10 hó (1 bejegyzés)
2011-09 hó (2 bejegyzés)
2011-08 hó (2 bejegyzés)
2011-07 hó (4 bejegyzés)
2011-06 hó (5 bejegyzés)
2011-05 hó (1 bejegyzés)
2011-04 hó (1 bejegyzés)
2011-03 hó (1 bejegyzés)
2011-02 hó (1 bejegyzés)
2011-01 hó (2 bejegyzés)
2010-12 hó (1 bejegyzés)
2010-11 hó (3 bejegyzés)
2010-10 hó (1 bejegyzés)
2010-09 hó (3 bejegyzés)
2010-08 hó (1 bejegyzés)
2010-07 hó (4 bejegyzés)
2010-06 hó (1 bejegyzés)
Szép. Köszi, hogy leírtad.