Indíttatás: zilaci hsz-a a jótihoz.
Laktam Albertirsán 5 évet.
Igen, van ott egy kastély, a lakói "fogyatékos gyerekek" (down-kor stb.)
Nyáron gyakran rendeznek koncerteket a számukra és ilyenkor mi "egészséges/nek tűnő/" emberek is bemehetünk a kertbe.
Egy-egy ilyen buli, hatalmas élmény azon emberek számára, akiket érzékenyebb lélekkel áldott meg a sors. A legnagyobb persze Nekik. Kortól és nemtől függetlenül olyan gyermeki bájjal, átéléssel és szégyenlősség nélkül táncolnak és énekelnek a tisztelt pódium előtt, hogy ... az embernek szaladgál a libabőr a karján.
Ilyenkor felmerül: vajon kik a sérültek ? Azok, akik legtöbben álarc mögé bújva, mindenféle maszkkal védik a lelküket vagy Ők, az álarc nélküliek, akik kiteszik mindenki kedvére ?
Éppen tegnap láttam egy down kóros picilányt a metrón édesanyja kezébe csipaszkodva, lenszőke haja két vakorcsban :)
A látvány, mint a csupazöld mezőben az egyetlen lenhajú virágszál...
Na ez az amin lehet gondolkodni...