Nos, a MÁTRA 60 !
Mindenki ijesztgetett, hogy milyen nehéz túra... Én úgy vagyok a túrákkal, hogy azért megyek el egy-egy túrára, hogy megnézzem, mire is vagyok képes, hogy legyőzzem önmagam korlátait, illetve feszegessem őket :) Magamnak bebizonyítsam, hogy képes vagyok rá :) Voltam pl.a Nyuszi túrán (20)... soha többet, szinte sík és uncsi. Kellllll a kihívás :)
Úgy indultam el, hogy lehet, nagy volt az arcom, (-mert túl sok beszámolót olvastam, de fölösleges amiatt a para, szerintem) hogy ha tudok 54-et, akkor tudok 60-is. Jó, jó... a szint, de én szeretek mászni és ismerem a képességimet :) Nem vagyok gyors, de szívós.
Reggel pöcsölök, melyik cipőben ??? Amiben szoktam, de régi, vagy egy új terepben, de abban még nem túráztam...Hát...nem tudom, így viszem mindkettőt.
Nos, f6, érkezés a rajthoz, meglátom krystát :), örülök, olyan régen láttam, aztán tzh, vékony :), Skia sehol...jó, ő a 40-re megy, késhet, hiába is csábítottam a 60-ra, lyukas cipője ide vagy oda :)))) :P
Becsekkoltam elsőnek, még ember se ült ott, úgy jött oda, de én már 6-kor akartam indulni :)
hn 6. Esik.
Ember mondja, eláll :)
Jó.
6 óra.
És tényleg elállt.
Berobban Skia :), puszi-puszi, nem tudok vele foglalkozni, mert nem találom a papíromat, de a végén kiderül, hogy nem is nálam van, már rég leadtam, csak azt hittem, visszaadták.
6:05 rajt.
Garmin nincs belőve :( , Több, mint 1 kilit cseszek el így, nem baj, majd a végén hozzáadom :) Ernő indította, így ő tudja az elejét, az övénem bírja végig, én meg majd tudom a végét.
Fel a Muzslára.
Aszfalt, nem szeretem !
Kiabálás:
- Anya-anya !!!! Hátra nézek : Skia fut !
Azt hittem az e vége a Muzslának, ha vége az aszfaltnak, de nem, a menetelés felfelé még hátra van, terepen.
Negyedúton, leszakadt az ég !!!! Ömlik, mi elázunk pár perc alatt. Volt nálam széljacket, ki de nem eső álló. Azért felveszem.
Bugyiig áztam szarrá, míg felértünk. Dörgött, villámlott, félelmetes volt, féltem, hogy a sok fa közt belém, vagy másba vág.
Felértünk, még szakad ! Így vettük elő a pecsételéshez a füzetet :) Itt elvesztettem Skiát, szakadt, sötét is volt, irány magunk és szerintem ők másfelé mentek, de nem tudom.
Valamiért, talán az eső miatt? , becsatlakoztunk egy csapatba utána. Lent mentünk valami árokban :D, kövek, patak, ide-oda egyik oldalróla másikba, itinert nem olvasva, csak lépést próbáltunk tartani a csapattal. Na ettől kezdtem idegessé válni, mert nem az én tempóm. Mi a rossebnek vegyem fel más tempóját és idegeskedjek amiatt, hogy pl.lemaradok ők meg eltünnek ? De nem szóltam, majd leszakadunk.
Később ez meg is történt, innentől jobb lett minden.
Vagy nem...
10-15-dik km. Fáj.
Hogy mi ?
Minden bajom van, a jobb könyököm, már régi dolog, a bal csípőm, a bal rüsztöm és a mi legszarabb volt, a jobb talpamban az ín. Hát eléggé szenvedtem. Plusz rátett meg egy lapáttal a sarat út...
Itt lett elegem a dologból. A sár úgy ragadt a terepcipőmre, mitha tőlem függött volna, hogy mennyi vályogtégla készül egy 1 perc alatt a cipőm és az én részvételemmel...mp-ről mp-re lett nehezebb a cipő, ha nincs megkötve elhagyom, plusz még lépni is alig tudtam a talpam miatt. A sár, plusz a fenyőtüskék faszán összetartották az egész tömböt, ami már 10-10 cm-re lógott ki a talpszélektől. Arról, hogy ne adj isten, normálisan lépjek, hajlít a talp...szó nem lehetett :(
Ez egyszerűen iszonyatos volt.
Kész.
Semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra, hogy fáj.
Befejezem:(, a legözelebbi pontnál kiszállok. Ha most ennyire szar és még csak tizeniksz kili, mi lesz velem 60-ig ??? Ugyanezt játszottam el az É30 Gödöllőn, de az csak 30, ez meg 60 !!!
Elkezdtem agykontrollt játszani, bejött, meg jött egy kis lejtő, ott jobb lett, plusz taktika, mikor, milyen terepen hogyan lépjek. Lejtőn nem kell hajlítanom, a meredeken meg nem hajlítom, csak rakom, bár úgy is fáj, de emelekdő után lejtő is van :) Majd kiegyenlítik egymást.
Megnyugodtam, jó akkor lesz ami lesz, én innen jelvény nélkül nem megyek haza.
Én nem tudom leírni, mikor hol jártam, a fene sem jegyzi meg. Másztunk, izzadtunk és ereszkedtünk, száradtunk, másztunk és ereszkedtünk :) Szerintem nem volt vészes, aki ide megy, az tudja, hogy nem síktúrán van, nem ?
Nekem volt rosszabb a a Muzslánál és a Nyikomnál. Én inkább a sunyi hosszú emelkedőket nem szeretem, túl sokáig mászni felfelé, aminek sosincs vége. Nekem ilyen volt a Karancs-Medves vége.
Nagy könnyebbség volt, hogy Ernő a felétől hozta az övtáskám, így a csípőm sem éreztem már annyira. Egy idő után melegem lett(14 óra) gondoltam összegumizom a hajam...igen ám, de valahol elvesztettem a csatot, rajta a két gumimmal. Első gondolatom, le van tojva, több is veszett már, a második, hogy majd valaki megtalálja és leadja a célban. Azért volt nálam még két csittcsat.
A jelzések nagyon jók voltak és a szalagozás is, le a kalappal. Enni és inni is elég volt. Én alig ettem ott, pont akkor nem voltam éhes mikor EP-re értünk.
Ágasvár ... sör. Akkor még nem esett le, hogy föl is kell mászni, sörrel a kezemben :D,de én le nem ülök sörözni, hajt az idő, meg ha leülök elmacskásodok. Nem volt mit tenni, sörrel kell mászni, majd menet közben elfogy, nem olyan sok az ! Kétszer betámaszottam egy nagy fát és elfogyaszottam.
Volt egy pár, akikkel mindig előzgettük egymást, ők mindig lehagytak minket, aztán egy-egy helyen beértük őket.
Na, a sör elfogyott, látom ők jönnek lefelé, miközben mi mászunk felfelé. Azon röhögtem, hogy meg kellett volna kérdezni a felíró kódot, úgyis vissza kell jönni le. De úgysem csalnék, csak úgy poénból.
Na jahhh, de fönt meg ember csücsült :) be sem jött volna.
Lefelé nagyon szar menni. Szar ? Nagyon szar :) Vagy kövek vannak, nagy kövek és meredek, mint állat, vagy sár, ami rettentően csúszik, alig lehet haladni.
Nos, a Nyikom sem volt olyan nehéz, mint ahogyan be lett harangozva egy-egy beszámolóban. Az eleje emelekdik, verítékeddel csögögteted a talajt, az utolsó 150 méter nehéz, meredek, itt már öntözöd, de azért fel lehet jutni :)
Felérve öröm, ez volt az utolsó hegy, 52,5 km kb. :) Nagy kár !!! Inkább hegy, mint lejtő, én ezt mondom. Az utolsó 8 kili tiszta lejtő, a térdeim már kivannak, fáj minden lépésre, de nincs vicc, az ereszkedés elején bazi nagy kövek vannak, aztán jön egy bazi saras útszakasz kövekkel spékelve. Ezt útáltam, csúszik, alig haladok, fű nincs, hogy fogja a léptem. Már le sem szedem a sarat a talpamról, ott rohadjon meg rajta az összes :D A legjobb, hogy kompressziós magas zoknit vettem fel, nagy ötletnek bizonyult. Így a vádlim is békésen, nagy nyugalomban volt ::))), és a zoknimba sem ment bele semmi, csak azt éreztem, hogy folyamatosan dobálom sártömbökkel a vádlimat, amint potyog le a cipőmről.
De mintjárt vége, ha 20 kiló sár tapad a cipőmre darabonként, már azon is csak mosolygni tudok :)
Mindesetre ez volt a leges legrosszabb szakasz ! Ez a 8 km, míg beértünk a célba. A térdszalagok már ki vannak, talp kész, de már már ez sem érdekel, csak gyorsan végig jutni a lejtőn és beérni :)
20:40 óra, és benn !!!! garmin lenyom, cél !!
A hölgy áveszi a papírokat, gratulál, megszorítanám a kezét, de nagyon fáj a könyököm, nem megy.
- Remélem, nagy a jelvény !!!! - mondom.
- Hááát, nem nagy, de szép ! - mondja a hölgy :D
Tényleg szép, amúgy !
Hogy is hívák kérdi tőlem a hölgy, hogy kikeresse az oklevelet. a Tündéről Kiszel Tünde ugrott be neki.
Jézusom !!! Na nee már !!! Ha az lennék, akkor itt és most visszamennék a Nyikomra és ott ásnám el magam a hegycsúcson :D
Krysta már bent volt, tzh még nem.
Volt nagyon finom forró gulyásleves, kenyér, rétes. Mire leültünk az asztalhoz, Krysta eltünt, mint utóbb kiedült sörért tzh-nak :)
Eszem a levest...leül velem szemben egy helyes lány... te vagy eo-ról? Mondom én. Ő meg G.Ildi :))) Szuper :) Eszünk...kérdi a párja, nme hagytál el egy csatot ??
De !!! :)))) Ugye ??? Tudtam én, hogy meg lesz :D Köszönöm szépen mégegyszer !!
Szóval a versenyről:
Nem volt könnyű túra, de ezért mentem, mászni.
Nem vagyok gyors, a szintidő így is elég.
Jó volt a kompressziós zokni, nem kell sok kaját vinni, vizet is csak az időjárás függvényében. Így hűvösben ennyi is elég volt nekem.
Kb. 1,3 liter izóst vittem, pár szenya, két gél, 1 energia szelet, de kaja nem is kellett volna. Vittem gumicukrot, de ki sem nyitottam.
Remek túra, jól szervezett, gyönyörű tárj, a csúcsok felhőben, elég EP, friss pont, csokik, enni és innivalók, mindenféle kenyerek és hozzávalók, és zserbó, kókuszgolyó, stb. remek társaság, nincs tömeg nyomor.
A túrához hozzáadok még, 1,x kilit, mert későn indítottam, a szint rendben van.
Egy a lényeg, klassz volt és még csak el sem tévedtünk.
Még pár kép, én nem fotóztam.
Nem teszi be a garmin linket :(
Akkor így:
http://connect.garmin.com/activity/201745935
Hú ez nagy mászás volt. Jó leírás. :)