Eddig még Blogot nem írva, gondoltam, a Spar 30 km élményeit ilyen formában örökítem meg. Egyrészt, mert ezt a távot az eddigiekhez képest már-már Spar(tathlon)-ként :) éltem meg, másrészt 4 félmaraton és egy 27 km után azt hiszem, ez a 30 km egyszeri és különleges volt számomra, de erősen feszegettem önmagam jelenlegi, végső határait. Így "A Hosszúfutás" fogalmát a félmaratoni távban maximálom, legalábbis jóideig biztosan.

Eljött a nap, ..az égen viszont nyoma sem volt.. Nagyon időben érkeztünk a versenyközpontba, felvettük a rajtcsomagokat, majd a kiállító sátraknál mászkálva az egyikben még az eddigi évek maratonjainak érmeit is megcsodálhattuk, utolsóként felakasztva az ideit, azt kívánva, bár már a nyakunkban lógna :-)

Majd vissza az autóhoz, akkor már kicsit csepergő esőben, és rövid tanácskozás után – hogy miben is fussunk – a Spar Maraton-os rövid ujjú mellett döntve elindulunk a kisföldalattihoz.. irány a 30 km-es rajt helyszíne.

Ahogy megérkeztünk a Lánc-híd lábához, még mindig csak fél 10 volt - gondoltuk, 11:10-ig még időnk, mint a tenger -, na, de aztán a "tenger" már kicsit más vonatkozásban mutatta meg magát, mert a kis pocsolyák egyre nagyobbak lettek, a ruhánk meg egyre vizesebb. Nincs mese, ide még kell plusz holmi, hosszú lesz ez az utazás egyszál pólóban. Ismerve önmagam - egyrészt hogy könnyen kiüt a ’dátha’, másrészt, hogy tutter, abban a futásban lesz azé' gyaloglás is - biztos voltam benne, most a "kevesebb néha több" elve nem fog érvényesülni, és nekem kell az a dzseki! :-)

Így Erzsó urával, Lacival visszametróztunk a Hősök teréig.. csakhogy közben az idő is telt, és már nem is volt olyan sok vissza a rajtig. Így nem volt más hátra, mint előre, Hősök tere – parkoló autó, retúrban 1,6 km, ha nem is sprintben, de nem állt távol attól. Persze összecsukott esernyővel, kabáttal, pénztárcával a kézben, csak hogy izgibb legyen. Na, most a bemelegítés mintha picit intenzívre sikerült volna, úgyhogy ha a verseny nem is, ez P.B. lett! :-)

A megpróbáltatások, izgalmak után 10 perccel a rajt előtt szerencsésen visszaértünk, majd start: Erzsó, Eri, én, először 30 km-en!

Úgy terveztem, mindig csak az adott 10 km-re fogok koncentrálni, „ha az megvan, jöhet a következő”. De a maratoni km-jelzéseket látva – hiába OKÉ, hogy a 27.-nél én 15-nél tartok – a vizuális hatás legyőzte a tudatot..

A táv első harmada viszonylag problémamentes volt (csak egy pici "szívszúrás – séta – elmúlt" szünetet iktattam be) és a 10. km-hez érve már az eső is elállt. Azonban a Lágymányosi-híd előtt, után úgy elkezdett szakadni, hogy már-már kezdtünk átváltani duatlonra.. A holtpont a 15 és 16. km között ért utol, ott úgy éreztem, mintha e 2 pont között nem 1000, hanem 5000 méter lett volna. A következő frissítőállomáson egy pár perces technikai szünet, banán, Powerade, nem kortyintva és eldobva, hanem nyugisan!! :-)

A kisebb újratöltődés után a 30-as táblát vártam már nagyon, oké, akkor onnan még egy "Vivicittá". De hiába próbáltam "már csak annyi"-ként tekinteni a visszalévő távra, a "zúrissssten, még több mint 10 hátravan" gondolat valahogy lefölözte az előre eltervezett,  "ha fáradok, mit vetek be" elméleti terápiát :-)

A korábbi, fordítókkal tarkított szakaszokon, (ahol szembe futottunk az előrébb járókkal/száguldókkal :)  és meglátva az ismerős futótársakat, barátokat, nagyon jó volt egymásnak átkiáltani, megszólítani, bíztatni), már túl voltunk, így ez a remek kis "dopping" elszállt.

Végre a 30-as tábla (..és a kettős érzés, hogy én pont ennyire neveztem, most mégsem állhatok meg :) , majd hamarosan ismét erősödő zuhé, szél és a Szabadság-híd következett! Lekanyarodva a pesti alsó rakpartra, a vízhatlannak nevezett kabátomnak már nagyon dukált volna egy névváltoztatás, és bár a szelet még állta, de a hideg, vizes mindentől már kezdtem totál lemerevedni, a vállam és a forgóm nagyon fájt.

A következő, szenvedést feledtető helyet a váltóhely előtti aluljáró jelentette, ahol a csapatban futóknak balra, az egyéni indulóknak jobbra mutató nyíl közül az utóbbi felé tarthattam, és ez jó érzés volt. Majd pár száz méterrel arrébb, most már ellentétes irányban elfutva ott, ahonnan rajtolt a 30 km, remek zenei pont, épp Magna Cum Laude-vel :-) De még mindig vissza volt több, mint 5 km.. Néztem az órám, talán még meglehet a 3:30..

Séta, futás, séta, futás, már csak 4 km, de milyen négy.. Már "csak" 3.. és a Nyugati téri felüljáró.. :S Általában a "fel"-nek azért szoktam örülni, mert onnan van "le" is, így gondoltam felfelé sétálok, lefelé meg ismét futok. De itt má' lefelé sem volt jó.

Az eső már alábbhagyott, de a fejem addigra már olyan vizes volt siltessapkástól, mindenestől, hogy a szél miatt már nem akartam levenni a kapucnit, így több atlétás futótárs között, az orkándzsekimből nagyon már ki nem látszódva, mint űrhajós folytattam az expedíciót :-) Itt azonban már sejtettem, kifutok a 3 és félből.. :-(

Még egy frissítőállomás, fél pohár Powerade, de azt hiszem, akkor már inkább éhes voltam, mint szomjas. Aztán még 2 km, még 1.. és egy kis beleséta.. bár akkor talán már futva fájt kevésbé..

Aztán következett a Hősök tere és a mosolygó, biztató szurkolók.. mennyire jó volt!!!!

A rajszámom a pólóra volt tűzve - az eredetileg csak abban tervezett futás miatt - amit most viszont takart a dzseki. Gondoltam, majd menet közben a cél előtt lehúzom a cipzárt, és már látszódik is a rajtszám, de aztán eszembe jutott, én a Spar-os pólóban akartam futni! :-) Így, ha az időjárás miatt az egész táv alatt nem is az volt kívül, a befutásnál az lesz! :-) Kapucni le, zipzár szét, kabát le, a célegyenes előtti pár 10 méteren összefogtam a kezemben, amennyire csak tudtam, és látva a kaput és a biztató szurkolókat, mintha addig nem is fájt volna semmi, olyan jól esett futni a cél felé!! És mikor már a 30 km-es befutó sávjába soroltam be, egyszer csak a speaker: "Érkezik Nacsa Emese, aki szintén első maratonját teljesíti!" Én nem mertem magasba lendíteni a kezem, mert bár a kipurcantságot tekintve akár 42 is lehetett volna a hátam mögött, de hát ez 30 vót'! :-) Mindenesetre nagyon jó volt hallani a nevem a célkapuban.

És bár picit sajnálom, hogy nem sikerült tartani a 3 óra 30-on belüli időt, de célba értem, és ezt a távot először futva, az elsődleges célom ez volt!

Részidők:

5.05 (805m) - 6.14 - 6.20 - 6.12 - 6.40 - 6.01 - 6.28 - 7.00 - 6.17 - 7.15 - 6.24 - 6.45 - 6.55 - 6.53 - 6.36 - 6.40 - 9.14 - 7.04 - 7.09 - 7.34 - 7.56 - 7.37 - 7.29 - 8.04 - 7.35 - 8.04 - 8.40 - 8.44 - 8.57 - 9.11 (1.195m)

Összességében nagyon szuper verseny volt, önmagam olyan határait tapasztaltam meg, amilyeneket eddig még nem, a futást pedig a nem éppen legkedvezőbben befolyásoló időjárás – zordsága ellenére is – valahogy mégis hangulatossá, különlegessé tette.

És persze eddig is, de ezt átélve még inkább, óriási elismerés minden maratonistának, és nagy gratula minden, a 25. Spar Maraton bármely távját teljesítőjének!