Rég írtam beszámolót futóversenyről, aminek sok oka van, nem is állok neki felsorolni. Erre a futásra viszont már nagyon vágytam, végre sikerült egy nagyobbat lépni előre. Megörökítem, íme:
Előzmények:
Több éve lötyögök, futkosok, aztán kb. 2 éve pedig futok, vagyis egész komoly mennyiségű kilométert pakolok futócipőmbe.
Félmaratoni PB-m mostanáig 1:44:21, mondjuk ez is ebben az évben született áprilisban, előtte évekig vágytam rá, hogy végre elérjem a bűvös 1:45-ös határt. Hiába futottam sokat, végeztem minőségi munkát, nem igazán ment a gyorsulás. Már el is könyveltem magamban, hogy ennyire vagyok képes, minek ez a rohanás?
De aztán!
Néhány ponton mellékvágányra kerültem az életemben tél végén, aminek hatására nem ment az evés, sem az alvás, ellenben a futóedzéseimet baromi erővel dühből futottam. Egyre vékonyabban és egyre gyorsabban. Arra figyeltem, hogy ne szálljon el a pulzusom, de azon belül mindent beleadtam, és akkora erőt éreztem, mint aki megállíthat egy kamiont.
Végeredmény: -3 kg súlyban, kb. -30 mp javulás kilométerenként. Aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy minden edzésem 5 perc alatti ezrekkel megy. Először azt hittem, hogy ez valami furaság az órámmal, biztosan rosszul mér. De nem mindig futottam egyedül, akkor is ilyen gyors voltam. Aztán a Sárvári 12 óráson csapatban 3x1 órát futottam átlag 4:38-os kilikkel. Na, itt már egyre jobban hittem, hogy ez a forma most nagyon szárnyaló, itt egy jó félmaraton van születőben.
Az én fejemben 1:42 körüli álomidő szerepelt, de Móni és Korpa kommentjei szerint is 1:40 alatti a reális az edzéseim alapján. Aztán Zoli meg erősködött, hogy bizony én az 1:35-öt is tudom, csak higgyem végre el. Hú, vakartam ám a fejem. Miért látnak bennem ennyit? Hát nem veszik észre, hogy az szinte lehetetlen, hogy én 21 km-t fussak 4:40 alatti ezrekkel??? Eda is bíztatott, szerinte ilyen erőben még soha nem voltam. Igen, az lehet, na de mire lesz ez elég? Nem bírok én mindenáron hajtani egy versenyen pár hülye perc miatt. Na szóval, így csapongtam magamban, kishitűsködtem, de legbelül meg akartam már egy nagyobb lépést előre, naná!
Verseny:
2013.05.18. - Radenci félmaraton
Ment a dilemma, hogy ez a verseny legyen, vagy inkább a Keszthelyi kilométerek? Ugyanaz a hétvége, mindkettőt szeretjük. Végül a pálya miatt döntöttünk úgy, hogy inkább Szlovéniában futunk.
A kör Radenciből indul, több falut érint, és Radenciben végződik. Szinte sík, jó minőségű úton, szuper és gyakori frissítéssel. Sok a futó, mert egyrészt pénzdíjas, másrészt valami kvalifikáló verseny is. Félmaraton 1 kör, maraton értelemszerűen 2 kör, pont ideális!
Zoli maratonra nevezett, ő is PB-ért ment. Nem is kellett korán indulni, mert csak 100 km Kanizsáról indulva. Nagyi és Simi jöttek velünk, a mi kis szurkolóink :)
Nagyjából minden flottul ment az elején, de a WC-re való várakozás miatt elszakadtunk egymástól Zolival, így egyedül álltam be a rajtzónába, valahová a tömegbe. Angolul semmit nem mondott el a szpíker, egy mukkot nem értettem a szlovén dumából, kivéve, amikor elkezdtek visszaszámolni.
RAJT
Az első 1-1,5 kilire emberek hömpölygő tömegén próbáltam átverekedni magam, kicsi és széles objektumokat átugrottam, többieket megkerültem, aztán egyszer csak a Mura felett ívelő hídon találtam magam. Akkor találkoztam Zolival először és utoljára a verseny alatt. Hamar előre zavart, nem volt időm 5 percesben menni, ma az 1:45 nem lenne kielégítő, tepertem tovább.
Az első 7 km egy szempillantásig tartott. Ezalatt csak mentem el a futók mellett, úgy látszik sikerült eléggé hátulra beállnom. 7 km-nél ittam egy ISO gélt, nem mertem izotóniást inni az asztalról, mert tavaly kihánytam a maratonom közben. Ezt most nem lehet megkockáztatni. Szóval benyomtam a gélt, az asztalról csak vizet vettem, pár korty elég.
Futás tovább. Igazi futónak látszó lányokat is elhagytam. Az egyik nagyon szépen ment, látszott a mozgásán és az alkatán, hogy jó futó lehet. Beálltam mögé, és elterveztem, hogy futok utána. Ezt kb. 500 méterig bírtam, de végül lassúnak éreztem a tempóját, és elmentem mellette. Na, gondoltam, majd jól lealáz, és jól otthagy pár km múlva.
De nem, utána már nem láttam :)
14 km-nél jött a 2. gél. Ez éppen egy szembeszeles szakaszon volt, ráadásul úgy éreztem mintha enyhén emelkedne is, így pont jókor jött a gél ivási procedúra, hogy kizökkentsen az önsajnálatból. Behörpintettem a „fincsi” szénhidrát bombámat, ittam rá vizet, és ránéztem az órámra. Hohohó, már 4:32 az átlagom. 4:30 volt 10 körül. Lassulok. Hú, akkor most mennyi is lehet, hogy 1:40 alatt legyek? 4:40? Na jó, akkor még van tartalék. De minek is? Hiszen baromi jól vagyok, miért lassulnék?
Toljad neki, ne nyafogj! Zoli megmondta, az órát kell nézni, ha meg lassúbb a tervnél, de van erőm, akkor gyorsítsak. Ilyen egyszerű J
Oli azt mondta, hogy 155 körül tartsam a pulzust. AZ messze volt még, 150-152 körül megállt. Az alapján akár gyorsabban is mehettem volna, de nem mertem, érzésre ez a 4:30 körüli volt végig tartható.
Nem emlékszem a részletekre. 17-18 körül már tudtam, hogy az 1:40 alatti meglesz. De mennyivel? Fogalmam sem volt, de persze nyomtam, mert a lehető legjobbat akartam ma.
Az utolsó kb. másfél kilométeren jöttek szembe a maratoni táv legjobbjai. Láttam az első nőt aztán utána Korpát, akire persze rákiabáltam. J Más is visszafordult a hajrámra, lehet megijedt :o
Az utolsó frissítő szolgáltatásait kihagytam szokásom ellenére. Megfutottam az utolsó emelkedőt elég erősen, aztán kivettem a fülemből a zenét, mert a szurkolók sorfalat álltak a szalagok mögött a vége előtt 1 kilivel. Hatalmas hangulat volt, mindenhonnét hallottam a „bravo”-kat, szuper érzés. Borsózott a bőröm, (ez gyakori nálam, a befutás előtt) majd az utolsó kanyar után már a zöld szőnyegen nagyon gyorsan futva láttam, hogy 1:37:valamit mutat az óra. Édes Istenem! Álomidő!
Berobbantam a célba, és iszonyatosan boldog voltam. Főleg, amikor eszembe jutott, hogy az bruttó idő, a nettó kevesebb lesz! :)
A vége: 1:35:59
Amikor kis szurkolóink megtaláltak, gyorsan átöltöztem, mert már durván fáztam a csuromvizes ruhámban. Rövidnaciban és trikóban futottam amúgy, kár, hogy nincs róla kép. Remélem majd az útvonal fotók között megtalálom magam.
Utána tapsoltunk a befutóknak és vártuk Zolit, aki 3:30-at tervezett maratonra. Ha a fejébe vesz valamit, azt véghezviszi, nincs kétség. Tudtam, hogy meglesz.
Meg is lett, éppen 3:30, nagyon kemény szerintem 5 perc alatti átlaggal lenyomni a maratont (picit hosszabbat mért 42,2 –nél)
Nos, akkor ha összegezni próbálnám, hogy mitől is lett ekkora fejlődés a tél vége óta, akkor nem tudnám pontosan meghatározni.
- talán a több éves edzésmunka éppen most lendített előre ekkorát
- talán az a -3 kg esetemben ilyen sokat jelent
- talán az, hogy az edzéseimet a megengedett pulzuszónám tetején futottam
- talán minden együtt, vagy valami más
2 hét múlva UB csapattal, aztán lesz pár hét szünet a futásban. Csak reménykedhetek egyelőre, hogy ez a forma visszahozható lesz őszre, vagy jövő tavaszra. Kár lenne, ha elveszne.
Addig is most picit örülök még ennek, aztán kitalálom mi a következő cél.