60 felett az élet...
...megváltozik. Szinte semmi nem ugyanaz, átértékelődnek benned a dolgok.
Átlag magyar középosztálybeli felfogás szerint illendő 60 felett a visszafogottabb divat szerint öltözködni, sőt, frizurában, sminkben lehetőleg követni a társadalom és a kultúra által elfogadott kevéssé feltűnő szürke kisegér fazont, figyelmet és beszólásokat elkerülendő. A 60+ erősen fóbia fokozó hatású. Esetemben.
Emlékszem, amikor még csak 54 voltam, minden más volt. Persze valamelyest felmereng bennem az 53 és a még kevesebb is, de azok már annyira a távoli múlt, hogy nem feccölök energiát a felidézésükbe.
De az 54, ajaj, mintha ma lett volna. Ó, Istenem, hogy rohan az idő. Tisztán látom azt a nőt. Bizony. Amikor 54 voltam, csodás futós, mozgós élményeim voltak. 1:35-ös félmaraton, remek eredmények.
Bármi jól állt, 20 évesek irigyelték a kockahasam. Igen. Micsoda idők voltak.
Telt az idő, nem emlékszem a változásra, de volt pár életesemény, boldogság, fájdalom, műtét, gyógyulás.
Aztán egyszer csak 58 lettem, amikor feleszméltem. Hihetelen gyorsan, úgy érzem. Észrevehetetlenül. Sajnos a futás sem ment már úgy, mint régebben, 1:43-as félmaraton kicsit kevesebb futással, több tornával.
Aztán egyre többet találom magam olvasgatva a kanapén ülve, még több sütit sütök, nehezzebben indulok el futni. Már nem olyan könnyű.
Aztán egyszer csak 60 leszek, és a metamorfózis eléri azt a szintet, amikor szembe kell néznem magammal.
"Te nem vagy 60! Nem lehetsz 60! Soha nem voltál még 60! Ez nem fordulhat elő."
De bizony! 60 lettem. Úgy van! Nehéz a futás. Lassú vagyok. Rossz az emésztésem. Folyton eszem, pedig nem vagyok éhes. Nem áll jól a farmerem. Nem tetszem magamnak.
8 hónap alatt sikerült átélnem ezt az átalakulást.
Most mi van? A mérleg nem hazudik. Le kellene fogyni! Persze, hogy lefogyok. (De előbb fogyjon el a karácsonyi süti muníció.) Nem akarok már 54 lenni, de 55, vagy 56 éppen megfelel.
Viszlát 60 kg! Még nem jött el a te időd.