Hát ez is megvolt. Mármint a Balaton-átúszás. Olyan volt, mint amire számítottam, vagyis remek. :-) Az időjárás kegyes volt (még reggel), végre először nem fáztam, amikor belementem a vízbe, a hullámzás is tűrhető volt, és végül a tervezett időt is sikerült hoznom, 120 perces lett. Mármint nettó, bruttóban több.
Ez a nap a hajók napja volt. Végül mégis hajnalban mentünk le, a déli partra, majd komppal át. Érdekes volt, hogy csak az mehetett ingyen komppal, aki leadott valami cuccot megőrzésre a déli parton és fürdőruhában lépett fel a komp fedélzetére. Megkérdeztem, miért? Válasz: hogy ne utazgasson mindenki ingyen, megspórolva a kompjegyet. És hogy utazik át ingyen, aki nem akar leadni semmit? Az is adjon le, bármilyen apróságot. Hehe, azért az üres műanyag szatyrot nem fogadták el zálogba. :-) Mindenesetre öt percnyi beszélgetés után belátta a ruhatáros, hogy logikus a mondandóm, és adott egy karszalagot, bónuszba. Ez az öt perc közjáték épp elég volt, hogy a hétórás kompot lekéssük, az orrunk előtt ment el. Sebaj, mentünk a következővel. Ott is volt némi közjáték, egy bátor vállalkozó a fedélzetről a vízbe ugrott, mire a hajó leállt, "ember a vízben" felkiáltás, mentőövvel rohangászás, némi anyázásnak is beillő megafonos korholás a kapitány részéről... majd a motorcsónakos rendőrök kiszedték a vízből a fickót. (Egyébként teljesen korrekt mentőakció volt, kb. fél percig tartott.) Mire átértünk, negyed kilenc lett. Gyors nevezés (közben találkoztam kimykával), átöltözés, majd rohanás a vízbe, mert kimyka kettőt tervezett egymás után, és ehhez sietnie kellett. Elindultunk érzésre 22 perces tempóban, és minő véletlen, az első km 22:12 lett. :-) Úgy éreztem, ezt fogom tudni tartani később is, sőt akár még gyorsítani is, de ez már tényleg sci-fibe illő sejtés volt. :-) A szemüvegem folyton beázott, sőt elkezdte irritálni a víz a szemem, így akkor sem láttam semmit, amikor épp nem volt lé benne. A tempót azonban tartottam, legalábbis azt hittem, mert néhány bója rossz helyen volt, de érzésre egyenletes tempót mentem. Kimyka 1500 környékén elhúzott előre, nem is láttam többet. :-) 2 km után elkezdett fájni a hasam, olyan érzés volt, mint amikor eléhezek és begörcsöl a hasizmom. A helyzet hihető volt, ugyanis szándékosan nem sokat ettem ma sem. :-) Aztán még egy közjáték a cél előtt pár száz méterrel: hajó. Keresztben át az úszás útvonalán. Úszók leállítva, köztük én is. Amikor elment, újból kilőttem, és egészen a lépcsőig úsztam. (Lehetett, elég magas volt a víz.) A nettó időm 2:01:30, de ebből levonódik a vége előtti várakozás, ami kb. másfél perc volt. Ami egyúttal azt jelenti, hogy 3000 után valószínűleg lassultam, de nem vettem észre. A célterületen hatalmas sorok a Fornettis előtt, de kivártam, hogy azért egyek is valamit. :-) Utána már csak a többiekre való várakozás maradt, majd elindultunk haza.
Az arcom és a hátam formára pirult, a cuccok már a mosógépben, rengeteget ittam, és kíváncsi vagyok, lesz-e izomlázam. Holnap reggel kiderül. :-)
Ez szép volt, gratula!!