Fura dolog ez a futóbolondok csapat. Szétesett klikkekre, ez már egyértelmű tény. Akkor kezdődött, amikor egyes emberek elkezdték magukat a középpontba nyomni (pedig az ilyen viselkedés addig egyáltalán nem volt jellemző a topikra!), majd megmondták, hogy ki számít futóbolondnak és ki nem, valamint elkezdték megszabni, hogy mit szabad írni a topikra és mit nem. Kicsit hasonlít a dolog Orwell Állatfarmjára... Na és persze ott van a Futóbolondok SE is. Az elnök utoljára 4 éve írt be a topikba (legalábbis az eredeti nickjén), az alelnökök közül pedig az egyik nemrég kijelentette, hogy: "Aztán most azt gondolom nem jövök ide többet. Itt mindenki meghibbant." Vagyis megtagadta a saját tagságát, illetve a saját klikkjén kívül esőket.

A csoportpszichológia egyik alaptétele, hogy a csoport halála a zártság, valamint a közös cél hiánya. Ez a csapat mindig is félig zárt volt, bármennyire is szerettük azt a látszatot kelteni, hogy nyíltak vagyunk. Nehéz volt tartósan megmaradni a csapatban egy újonnan érkezőnek, ha nem volt korábbról ismerőse itt. A klikkek között pedig aztán tényleg nincs átjárás. A klikkeknek pedig más és más lett a közös célja, a többi klikkétől eltérő. Persze, lehet azt mondani, hogy a futás szeretete a közös cél. De ez nem cél, hanem állapot. Szerencsére nem ez az egyetlen választási lehetőség, nem ez az államrendszer, ahol vagy beáll az ember a sorba, vagy gázkamrába küldik, itt simán megteheti az ember, hogy szépen eléldegél, sportolgat és versenyezget, a nagy fb burok nélkül. Még nagyobb szerencse, hogy van sok intelligensen gondolkodó és viselkedő csapattag, akik nem veszik fel ezt a marakodó stílust, és akikkel bármikor lehet emberien beszélgetni, futni, edzeni.

Tegnap találtam segítőt a 12 órásra! :-) Egy IRL ismerőst: korábban búvárkodott, futott, vívott és még sok mindent. Ja, és már úszott nagyonsok km-t is egyben. Igazából meg sem kellett kérnem, ő ajánlotta fel, hogy jön és segít.

Hát ez a probléma is gyorsan megoldódott. Dejó! :-)

Olvastam Tézé írásait az fb topikban, a versenyek vs költségek problémájáról. Részben egyetértek/együttérzek vele. Sokszor én is azért mondok le egy-egy versenyen való indulásról, mert költségileg vagy logisztikailag (ami szintén a költségekre vezethető vissza) nem tudnám kivitelezni, pedig kedvem és edzettségem lenne hozzá. Persze nem csak erre vezethető vissza a kevés versenyzésem: sok a meló, rosszul osztom be az időm, nem tudnék rendesen felkészülni rá stb., stb. Épp ezért csak néhány népszerű és/vagy budapesti versenyen indulok, mert azokra nagyobb eséllyel találok segítőt, indulót, ismerőst. Hiszen társakkal sokkal jobb. :-)

Most itt fogom a kezemben az októberi úszás nevezési lapját. 8200 a nevezési díj, plusz utazás, szállás, kaja, meg minden, ami szükséges. Mégsem ez izgat, ezeket még ki tudom fizetni. (Ha nem tudnám, akkor már emiatt is agyalhatnék. :-) ) Nagyobb problémának tartom, hogy a logisztikát miként oldom meg, és honnan találok legalább 1 segítőt, akivel jól ismerjük egymást, lelkesen és tapasztaltan képes támogatni, ráadásul ráér azon a hétvégén... Szerencse, hogy legalább bringát nem kell szereznem. :-) Vészesetben leutazom egyedül, vonattal, és majd megoldom a saját problémáimat. Viszont ez kőkemény kilométerekben fog megmutatkozni, pedig nekem nem csak az a célom, hogy végigússzam a 12 órát, hanem ezalatt legalább 25 km-t szeretnék úszni.

Tudom, addig még két és fél hónap, és még sok minden történhet. Jelenleg úgy gondolom, hogy benevezek, és legfeljebb elbukom a nevezési díjat. Az addigi edzések pedig jól jöhetnek még később. :-)

Ma nem kellett annyira korán beérnem (elég volt csak kilencre), így ráértem 30 km-nyi bringázásra is reggel. Ma tempós, fartlekezős edzéshez volt kedvem. :-) 2200 m hosszú egy szakasza a bringáskörömnek, és egy hossz erős (30-33 km/ó) - egy hossz gyengébb (26-28 km/ó) felosztásban mentem.

Szóval bringa közben eszembe jutott egy fontos motívuma az életemnek, ami eddig nem tűnt fel. Mégpedig az, hogy miután tavaly munkahelyet váltottam, egy teljesen más szemléletű helyre mentem át, így az éves munka- és szabadságeloszlásom is változott. Ez lesz az első nyaram, amikor úgy általában dolgoznom kell. Amíg tanultam, értelemszerűen enyém volt a nyár, ráértem (volna) edzeni. Amíg a fősulin tanítottam, szintén 2-3 hónapig nyugi volt. Most már, az amerikai multinál tavasszal még úgy nézett ki, hogy meg fogok szakadni a melóban nyáron (de érdekes módon éves átlagban még így is kevesebbet dolgoztam volna, mint az állami felsőoktatásban!), a jelen állás szerint pedig lazán dolgozós nyaram lesz, cserébe a késő ősz és a tél lesz húzós. Összesítve: már nem magam osztom be a nyaram, így nem lesz lehetőségem egy nagy nyári felkészülésre, amit eddig pl. az ironmanek előtt csináltam. Idén még nem gond, úgysem indulok Nagyatádon, az őszre tervezett úszás pedig még épp belefér a menetrendbe. Jövőre viszont jól meg kell terveznem mindent, előre, és készülnöm kell rá, mert nem lesz időm "vészedzésekre".

Hát ez is megvolt. Mármint a Balaton-átúszás. Olyan volt, mint amire számítottam, vagyis remek. :-) Az időjárás kegyes volt (még reggel), végre először nem fáztam, amikor belementem a vízbe, a hullámzás is tűrhető volt, és végül a tervezett időt is sikerült hoznom, 120 perces lett. Mármint nettó, bruttóban több.

Ez a nap a hajók napja volt. Végül mégis hajnalban mentünk le, a déli partra, majd komppal át. Érdekes volt, hogy csak az mehetett ingyen komppal, aki leadott valami cuccot megőrzésre a déli parton és fürdőruhában lépett fel a komp fedélzetére. Megkérdeztem, miért? Válasz: hogy ne utazgasson mindenki ingyen, megspórolva a kompjegyet. És hogy utazik át ingyen, aki nem akar leadni semmit? Az is adjon le, bármilyen apróságot. Hehe, azért az üres műanyag szatyrot nem fogadták el zálogba. :-) Mindenesetre öt percnyi beszélgetés után belátta a ruhatáros, hogy logikus a mondandóm, és adott egy karszalagot, bónuszba. Ez az öt perc közjáték épp elég volt, hogy a hétórás kompot lekéssük, az orrunk előtt ment el. Sebaj, mentünk a következővel. Ott is volt némi közjáték, egy bátor vállalkozó a fedélzetről a vízbe ugrott, mire a hajó leállt, "ember a vízben" felkiáltás, mentőövvel rohangászás, némi anyázásnak is beillő megafonos korholás a kapitány részéről... majd a motorcsónakos rendőrök kiszedték a vízből a fickót. (Egyébként teljesen korrekt mentőakció volt, kb. fél percig tartott.) Mire átértünk, negyed kilenc lett. Gyors nevezés (közben találkoztam kimykával), átöltözés, majd rohanás a vízbe, mert kimyka kettőt tervezett egymás után, és ehhez sietnie kellett. Elindultunk érzésre 22 perces tempóban, és minő véletlen, az első km 22:12 lett. :-) Úgy éreztem, ezt fogom tudni tartani később is, sőt akár még gyorsítani is, de ez már tényleg sci-fibe illő sejtés volt. :-) A szemüvegem folyton beázott, sőt elkezdte irritálni a víz a szemem, így akkor sem láttam semmit, amikor épp nem volt lé benne. A tempót azonban tartottam, legalábbis azt hittem, mert néhány bója rossz helyen volt, de érzésre egyenletes tempót mentem. Kimyka 1500 környékén elhúzott előre, nem is láttam többet. :-) 2 km után elkezdett fájni a hasam, olyan érzés volt, mint amikor eléhezek és begörcsöl a hasizmom. A helyzet hihető volt, ugyanis szándékosan nem sokat ettem ma sem. :-) Aztán még egy közjáték a cél előtt pár száz méterrel: hajó. Keresztben át az úszás útvonalán. Úszók leállítva, köztük én is. Amikor elment, újból kilőttem, és egészen a lépcsőig úsztam. (Lehetett, elég magas volt a víz.) A nettó időm 2:01:30, de ebből levonódik a vége előtti várakozás, ami kb. másfél perc volt. Ami egyúttal azt jelenti, hogy 3000 után valószínűleg lassultam, de nem vettem észre. A célterületen hatalmas sorok a Fornettis előtt, de kivártam, hogy azért egyek is valamit. :-) Utána már csak a többiekre való várakozás maradt, majd elindultunk haza.

Az arcom és a hátam formára pirult, a cuccok már a mosógépben, rengeteget ittam, és kíváncsi vagyok, lesz-e izomlázam. Holnap reggel kiderül. :-)

Mára és holnapra szabit vettem ki, hogy rápihenhessek a szombati Balaton-átúszásra. Találtam autós transzfert, még pénteken levisznek Kangáék (kösz előre is!), lenn alszunk, hogy az elsők közt indulhassunk. Hehe, ezt gyakorlatilag az összes eddigi (7) átúszásomon megpróbáltam, és jelentem, a legkorábbi indulásom 8:30-as. Pedig már hét előtt ott voltam a nevezési sorban állva, és nyolctól volt a rajt. De ugye nyolctól az élversenyzők rajtolnak, a szintén korán indulni próbálók pedig csordajelleget öltenek, és annyit nem ér meg az a pár perc tovább várakozás, hogy véletlenül beleakadjon a könyököm valakinek az orrába.

Amúgy nem tudom, hogy mit ússzak. Oké, persze, az utóbbi évben jó, ha ötször jártam nagyobb vízben (és ebben a strandolások is benne vannak), így örülnöm kéne annak is, ha egyáltalán átérek, nemhogy még erőből időre mehessek. De azért mindig bennem van a kisördög. Bennem volt a maraton váltón is, aztán ott meg alig bírtam ki belesétálás nélkül, ötperces átlagon is túl. egyelőre úgy gondolom, hogy elindulok úgy érzésre 22 perc/km-s tempóban, megnézem 1 km-nél, hogy tényleg annyi-e :-), van-e bennem még erő, esetleg plusz erő. Most a Balaton-átúszás nem cél, hanem eszköz, úgyhogy nem baj, ha egy funrun valami lesz belőle. De azért jó lenne most is két órán belül... :-)

Érdekes egyébként, hogy mire emlékszem az eddigi átúszásaimból. (Persze lehet, hogy néhol rosszul. :-) ) Az elsőn (1998-ban) roppant elveszettnek éreztem magam, nagyon hosszú volt, és az utolsó másfél km-n teljesen szétestem fejben. Addig csak medencében úsztam hosszú távot, és annyit még sosem. 2:40 lett a vége. De éreztem, hogy tudok ennél jóval jobbat is.

A másodikra készültem, úgy éreztem, képes leszek majd akár két órán belülit is úszni, de nem sikerült, a 16-17 fokos vízben 3 km-ig bírtam úszni normálisan, utána csak a kutyaúszás ment, a lemerevedett izmaimmal, de célbaértem (2:20).

A harmadik volt a legkellemesebb, tökéletes felkészültséggel és tökéletes időben (tükörsima víz, 24 fokos víz, 28 fokos levegő) 1:55-öt hoztam ki magamból. Ezután éreztem úgy, hogy elértem a csak úszóedzésekkel elérhető maximumot, és gondolkodtam, hogyan tovább? Utánanéztem, melyik lehet az a sport, amelyik számomra is elérhető, bele tudom illeszteni a napjaimba, és jobb kondíciót érhetek el általa? Hát ez a sport a futás lett. Előszedtem valami ruhát a szekrényből, plusz egy kínai dorkót, majd eljárogattam a MAC rekortánjára reggelente. Aztán a topicsekes Chino elvitt egy szigeti hendikepre, ahol megismertem a futóbolondokat... a többit tudjátok. :-)

A negyedikre még inkább kihegyeztem a formám: 4-5-6-os levegőkkel mentem végig, 1:51 lett, ami PB azóta is. Életem legjobb versenye volt, ugyanis az utolsó km-t Hatásvadásszal kergetőzve (az akkor még élő Topicsek társaság tagja, akikkel lementünk az átúszásra) nyomtuk le, jóval 20 percesen belüli tempóval. Persze akkor még nem tudtam, hogy ő az, de ő sejtette, ugyanis: "csak zakka lehet olyan állat, hogy mellúszóként nekimegy egy gyorsúszónak". :-)

Az ötödik az első nagyatádi (bringa)váltózásomra való felkészülés jegyében 1:59 lett. Előző nap 40 fokos lázas voltam, így gondolkoztam, hogy mi legyen, végül elindultam, rizikós volt, de bejött.

A hatodik 1:52, kizárólag bringás és futós edzésekkel készülve, és szintén Nagyatádra készülés jegyében, de most már egy teljes ironman követte. Megint mentem, mint az állat, és egész jó lett. :-)

A hetedik 1:57, de most már csak bringás edzések előzték meg. :-) Kicsit hideg volt a víz, de nem volt vészes, nem akadályozott semmiben.

Mivel meló előtt ki akartam menni bringázni egyet, 5:30-ra állítottam az órám. Fel is keltem, majd azzal a lendülettel vissza, még egy órát aludni. :-) így összesen nyolcat. Ehhez képest álmosan keltem, de felöltöztem és irány kifelé! A szokásos helyemre, a Körvasút sorra. Most nem nagyon mentem 30 km/ó fölé, de tartottam a 28 körüli tempót. Ja, azt tudni kell, hogy 2 km-re van a lakásomtól a Körvasút sor, amit utakon/járdán/piros lámpán keresztül lehet csak megközelíteni (kerékpárutak hiányában...), így az edzésem "komolyabb" része voltaképp 16 km, 35 perc alatt.

Hol is kezdjem? Talán ott, hogy eljutottam életem azon szakaszába, amikor tök feleslegesnek érzek mindenféle edzésnapló jellegű dolgot, meg egyáltalán az edzéseim olyan jellegű számszerűsített tárolását, amiből későbbi elemzések segítségével tervszerűség lenne felfedezhető. Nem, erre most jelenleg nincs szükségem, mint ahogy már rég leszoktam a karóráról és a pulzusmérőről is. Megvannak még, a szobám polcán várakoznak, hátha egyszer eszembe jut és felveszem őket. De nem, aludjanak még egy kicsit. :-)

Szóval épp ilyen állapotban élem napjaim, amikor jön ez a Sepi gyerek a hírrel, hogy elindult élesben ez az oldal. Kicsit gondolkodtam, hogy regisztráljak-e vagy sem, aztán végül mégis itt vagyok. Célom továbbra sincs az oldallal, csakis poénból fogom beírogatni az egyébként valós edzéseimet (igen, nekem olyanjaim is vannak :-) ), meg amúgy elvittem az fb topik 100000. hozzászólását, és ez kötelez valamire. :-) Még nem tudom, mi az összefüggés, de majd kitalálok valami jó indokot. Addig is a lényeg, hogy bár az index fórumos aktivitásom csökkent, azért még edzegetek, és terveim is vannak. Elég nagyok. Még idénre is. Neeem, nem az a bizonyos triatlon augusztusban, abból legfeljebb jövőre kérek ismét. (Szurkolni viszont szívesen lemennék idén.) Ez egy kellemes kis úszogatás, terv szerint október 13-14-én. 12 órás. Éjszaka. 50-es medencében. Zalaegerszegen. Na erre próbálom felkészíteni magam. 6 és fél óra alatt úsztam már 15 km-t poénból, különösebb felkészülés nélkül, erre most viszont készülnöm kell. :-) Szerencsére bejött a tavalyi munkahelyváltás, a mostani melóm mellett (kop-kop-kop) valószínűleg fogok tudni rendszeresen edzeni is, pihenni is. A felkészülés szempontjaival is tisztában vagyok... Az alapkondíciómmal lesz talán a legkevesebb gond, fejben is menni fog, az izomzatommal már dolgoznom kell a következő hónapokban, a legnagyobb feladat azonban a fogyás lesz. Legalább öt kilót le kell dobnom magamról úgy, hogy még plusz izmot is fogok felszedni addig. Az utóbbi hetekben már leadtam ötöt, ez volt a könnyebbik része. :-) Elvileg ha betartom a szigorított evési szabályaimat (minimális édesség, kisebb adagok, minőségibb kaja, 18 óra után nem eszem semmit), plusz rendszeresen edzem is, akkor mennie kell, mint ahogy már sikerült ez párszor korábban.

Na de az edzésekről is legyen szó. Tegnap, azaz vasárnap este kimentem a szokásos bringázós helyemre, a Körvasút sorra, könnyed 30 km-re. Kicsit fújt a szél, pont annyira, hogy legyen hűtés, de még épp ne akadályozzon. Kellemesen sütött a nap, egyik irányban szembe, a másik irányban figyelhettem az árnyékom magam előtt. :-) Rajtam kívül mások is bringáztak és futottak ott, volt egy bringás pasas, simán 35 feletti tempót ment a csomagokkal megrakott bringájával. Naná hogy rátapadtam, önérzet is van a világon. :-) Ma kimaradt az edzés, legközelebb holnap hajnalban megyek ki, 20 km-t tekerni.