Ezen szösszenet megalkotásánál társszerzőm is volt, sikita személyében. Köszönöm a segítségét!

Ebben a szösszenetben a fő kérdés: Milyen gyakorlatokkal tudjuk fejleszteni a mellúszó stílusunkat? Többféle céllal is lehet gyakorlatozni, ezeket fejtem most ki, a teljesség igénye nélkül:

ERŐFEJLESZTŐ GYAKORLATOK

a) Tárogatás vízben

Keress egy nyugalmas részt a medence falánál, támaszkodj háttal a falnak, a lábaddal nyugodtan felállhatsz az alsó kapaszkodóra. A gyakorlat lényege: a kezeidet tárd szét vízszintesen kinyújtva, majd egyenletes tempóval, végig kinyújtva zárd össze magad előtt, majd ismét tárd szét. Az összezáró fázisban a tenyereidet végig tartsd függőlegesen, hogy a lehető legnagyobb közegellenállást fejtse ki. A nyitó fázis nem annyira lényeges, ott vízszintesbe állíthatod.

Szerintem ez egy nagyon ütős gyakorlat, jól fejleszti a kézmunkához szükséges erőt.

b) Taposás vízilabdás módra, kézrásegítés nélkül

Keress egy nyugalmas részt a medencében, majd a kezeid segítsége nélkül taposs a lábaiddal felváltva, kis terpeszben. Szépen, egyenletesen, mert a kapkodás és a gyorsaság nem hatékony. Figyelj rá, hogy függőleges maradj, ne görnyedj be, ne oldalra rúgj. A gyakorlat több percig, kedv szerint akár órákig is végezhető. Nagyon jól erősíti a lábat és a dinamikus rúgóerőt, a stílusra is jó hatással van.

c) Mell lábtempó háton fekve, karok a test mellett

A megnevezésben benne van a lényeg. :-) A lábtempód legyen egyenletes, szépen vidd végig, ne kapkodj.

d) Mell lábtempó hason, a kéz elöl

A gyakorlat végrehajtásánál a következőkre kell ügyelni: minden tempóra levegővétel történik, kifújás a lábtempó aktív része alatt, fejemelés és levegővétel a sarokfelhúzás kezdete után. A helyes végrehajtáskor a felsőtestnek fel kell siklania a víz felszínére.

e) Mell lábtempó hason, karok a test mellett lazán kinyújtva

Minden lábfelhúzáskor a tenyereddel érintsd meg a bokádat.

f) Mell kartempó hason, összezárt lábakkal

Ezzel a gyakorlattal kénytelen leszel kézerőből előre haladni. Igazából felmérésre jó, fejlesztésre a tárogatás sokkal hatékonyabb.

g) Kézzel legyezés háton hátrafelé vagy előrefelé, lábak összezárva

Háton fekve összezárod a lábadat, majd a kezeiddel vízszintesen legyezve hajtod magad. Ez a gyakorlat a vállizmokat és a tricepszet fejleszti nagyon.

STÍLUSFEJLESZTŐ GYAKORLATOK

a) Egy kartempó levegővétellel – siklás – egy lábtempó – siklás

A kar- és lábmunkát külön-külön, siklást közbeiktatva hajtsd végre.

b) Egy kartempó, két lábtempó – Két kartempó, egy lábtempó

Szépen vidd végig a teljes mozdulatsort, ne kapkodj. A siklási fázist is tartsd meg. A két lábtempóval a láb ereje jól fejleszthető, ami a mellúszásnál elengedhetetlen.

c) Mell kar + delfin láb

2 lábtempó + 1 kartempó levegővétellel vagy 1 lábtempó + 1 kartempó levegővétellel, esetleg egy harmadik változat, amikor a kartempó után felváltva használjuk a delfin lábat és a mell lábat. A feladatot (a stílusjavító szerepe mellett) a túlzott térd-igénybevétel csökkentésére használhatjuk.

d) Egykaros mellúszás különböző változatai

A stílusod mellett az ügyességedet is fejlesztheted.

- Egykaros mell, a jobb kar végig elöl nyújtva, csak a ball karral végezd a húzást, utána következik a lábtempó, hosszanként csere. Figyeljünk arra hogy a kart kifelé oldalra indítsuk (ne csak lefelé) és a könyökünk legyen megemelve.

- Egykaros mell, a jobb kar a test mellett, a húzást csak a bal karral végezzük. Egy fokkal nehezebb az előző feladatnál.

- Egykaros mell felváltva: 1 bal kar, 1 jobb kar, 1 páros, az éppen pihenő kar a test előtt nyújtva, minden kartempóra levegővétel.

e) Mellúszás erőből összezárt lábbal

Siklás közben hasznos, ha a lábaidat összezárva húzod magad után, viszont az összezárásra nem érdemes külön energiákat fordítani, szerencsésebb, ha begyakorlod, hogy rúgás közben automatikusan zárj. Ebben a gyakorlatban szándékosan, erőből zárd össze a lábaidat és erőből tartsd össze siklás közben, miközben erőből feszítsd hátra a lábfejedet.

f) Mellúszás teknőccel

Széles Sándor (Gyurta Dani edzője) találmánya a (szakmai nevén) kartempó-koordinátor. Ez egy szerintem üveggyapotból-műgyantából készült, teknőcpáncélhoz hasonló, kézfejre erősíthető áramvonalas eszköz, amely az úszó kartempóját az optimális pályára kényszeríti. Leginkább a technika és az állóképesség javítására, valamint a tempószámok drasztikus csökkentésére használják. Levétele után az úszó azt tapasztalja, hogy rendkívüli módon „megakad” a karja húzáskor, így csökken a tempószám és gyorsul az úszás. Az összes úszásnemnél edzéseken és versenyek előtti bemelegítésnél eredményesen használható.

OXIGÉNHIÁNYOS GYAKORLATOK

Ezekkel a gyakorlatokkal hozzászoktathatod a szervezeted a hatékonyabb oxigénfelhasználáshoz. FIGYELEM! Ezek a gyakorlatok veszélyesek, mivel ájuláshoz vezethetnek. (Nekem már kétszer sikerült...) Csak akkor végezz ilyen gyakorlatot, ha van társad, aki figyel rád. Kifejezetten nem ajánlott ezen gyakorlatok előtt az erőltetett légzés (a hiperventiláció), mert ettől könnyebben elájulhatsz.

a) Mellúszás minimális tempószámmal, erőltetett kisiklással

A maximális erővel történő tempózás után maximális hosszúságú siklási fázis következik (akár állásig is), majd megint egy maximális erejű tempó. Lényege, hogy hozzászoktat a siklási fázishoz.

b) Több tempó egy levegővel

A húzási fázisban nem mindig emeled ki a fejed, ezért a rendelkezésre álló oxigént több tempóra kell beosztanod. Az elhasznált levegő kifújása az utolsó tempónál történik. A gyakorlat legegyszerűbb esete a kettős tempó, de jó edzettséggel akár az ötös-tízes tempó is működik. Elvileg ez az úszásmód gyorsabb a normál (minden tempónál levegővételes) úszásmódnál.

c) Vízfelszín alatti úszások

Egyetlen közepes levegővétellel (nem érdemes se túl keveset, se túl sokat belélegezni) a vízfelszín alatt úszol bizonyos hosszt. Szerintem ezzel a gyakorlattal lehet a legjobban lemérni a pillanatnyi oxigénfüggést. Egy közepesen edzett úszó a 25 m-es medencét át képes úszni egy levegővel. (A világrekord valahol 150 m körül van.) Külön edzésmódként is alkalmazható, de a normál úszásba is beilleszthető.

Ebben a szösszenetben a fő kérdés: Hogyan ússzunk mellben hosszabb távokon?

Az írásom célja bemutatni azt, hogyan tudsz hatékonyan mellúszni – mivel szerintem elsősorban a hatékonyság a kulcsszó hosszabb távokon. Hogy a felszabadult (pontosabban el nem használt) energiamennyiséggel ki mit csinál, saját döntése – lehet gyorsabb, úszhat többet vagy épp pihentebben érhet célba.

AZ ENERGIATAKARÉKOS MELLÚSZÓ STÍLUS

Mi is a mellúszás lényege? A kezeddel magad alá húzott víztömegbe belerúgva előrehaladni.

Természetesen önmagában a húzással is előrébb haladsz, de az igaz lökést a rúgás adja.

Ahhoz, hogy optimálisan haladj előre, pont akkor kell rúgnod, amikor a víztömeg a lábfejedhez ér.

Mitől lesz energiatakarékos a mellúszás? A teljesség igénye nélkül:

a) A helyes mozgássorozattól, amit az előző szösszenetben fejtegettem

b) A helyes levegővételtől és -kifújástól

c) A siklási fázis kihasználásától

LEVEGŐVÉTEL ÉS -KIFÚJÁS

A levegő mókás dolog: az oxigénbiztosításon kívül arra is jó, hogy lufit csináljon belőled, ezzel megemelje a törzsedet. Mikor hasznos ez az emelés? Siklás közben. Mikor káros ez az emelés? Húzás közben.

A levegővételt akkor érdemes végrehajtani, amikor a fejed már süllyedő fázisban van és közeledik a vízfelszín felé. Tehát semmiképp sem rögtönből a fejed vízből való kiemelése után. Várj egy fél ütemet. Ehhez persze szoknod kell az oxigénhiányt, hogy ne érezz kényszert az azonnali levegővételre.

A levegővétel sebességére azt javaslom, hogy fokozatosan gyorsuló erősséggel szívd befelé, csak a szádon keresztül. (Kellemetlen lehet az orrba beszívott víz, mert akadályozhat. Igaz, sétatempónál mindenre van időd. :-) ) A vízfelszín előtt csukd be a szád, így legfeljebb pár csepp víz kerül a szádba. Előfordulhat az is, hogy hullámzás miatt levegő helyett egy nagy adag vizet kapsz, ehhez a helyzethez is hozzászokhatsz az oxigénhiányos gyakorlatokkal. (Alaptételként arra kell törekedned, hogy 1-2 levegővétel úszás közbeni kimaradása ne okozzon problémát.)

A kifújást pedig a siklás végén érdemes végrehajtani, minél inkább a végére tolva és minél gyorsabban. (Pont azért, hogy a benn tartott levegő minél tovább fejthesse ki a lufihatást.)

A SIKLÁSI FÁZIS

A siklás egy remek dolog. Siklás közben úgy haladsz előre, hogy közben pihensz. Ennél jobb hatékonyság nincs. :-) Sőt, közben akár stabilizálhatsz is. A lényegéből kifolyólag oxigénhiányos fázis (mivel az orrod és a szád vízfelszín alatt van), de mivel a levegő a tüdődben van és épp pihensz, ez nem probléma. Figyelni kell rá, hogy épp a vízfelszín alatt legyél, mint ahogy arra is figyelni kell, hogy húzáskor a lehető legkisebb mértékben emelkedj ki a vízből.

A STABILITÁS

Az az optimális, ha az energiáidat az előre haladó mozgásra fordítod. A kezeddel húzol, a lábaddal rúgsz. A probléma ott bújik meg, hogy sem a kezeddel, sem a lábaddal nem tudsz tökéletesen előre haladó mozgást produkálni, plusz a vízben (még a feszített víztükrű medencében is) lehetnek áramlatok és hullámok, amelyek össze-vissza dobálnának. Kénytelen vagy az energiáid egy részét a stabilizációra fordítani, hogy előrefelé haladhass.

Nagy pazarlás viszont a kéz- vagy lábmunkával stabilizálni. A kezeddel + hátizmoddal + mellizmoddal húzz, a lábaddal + fenékizmoddal rúgj. Mi marad? A hasizmaid (elülső + oldalsó). Érdemes kialakítanod egy olyan úszóstílust, ahol a stabilizációt a hasizmaiddal oldod meg.

A pörgős-fárasztó tegnap és 5 óra alvás után nyűgösen keltem, hogy reggel úszni menjek és ez a nyűgösség a medencéig megmaradt. Azt éreztem, hogy a mai betevő ötezer is menni fog, de a minőségében voltak kétségeim. :-) Úgy kezdtem, hogy minden hossz elején pár tempót víz alatt nyomtam, és az abból születő oxigénhiányt vezettem le az adott hossz végéig. Most elég sokan voltak a medencében, köztük sok szééép leányzó :-), na de a zsúfoltság akkor is gáz, ha kellemes látványt nyújt. Eleinte próbáltam igazodni, evickélni és óvatosan előzgetni kb. a táv feléig, amikor kialakult egy olyan kombináció, amikor nem jött szembe senki – na akkor kirobbantam helyemből, egy maxra nyomott hosszal beelőztem. A lendület bennem maradt, tetszett a tempó, és bár szándékosan laza tempójú úszásokat terveztem februárra, a táv második felét erőből lenyomtam úgy, hogy a gyorsúszóknál is gyorsabb voltam. Órát még mindig nem vittem (ma délután hoztam el a szervizből), úgyhogy fogalmam sincs a pontos sebességről, de ígéretesnek tűnt. :-)

A mai edzés volt az első az újrakezdésem óta, ami lefárasztott. Lehet, hogy ebben a kezdeti fáradtság is benne volt, de tény, hogy a legerősebb edzésem volt a mai. Hétvégén pihenni fogok. :-)

Jó jel, hogy az edzések kezdete óta már 5 kilónyi felesleget leadtam és beleférek a két számmal kisebb nadrágokba. Kezdetnek nem rossz, de ennél sokkat nagyobb változást akarok. :-)

Rendben, pár napon belül megírom a következő szösszenetet is, a címe "Stílus és stabilitás, avagy a hasizmod fontosabb mint hinnéd" lesz. Elolvassa, aki akarja. :-)

Íme, a mellúszásról szóló első szösszenetem. Ha tetszik nektek és hasznosnak vélitek, akkor megírom a többit is.

Elsősorban a hosszútávú mellúszás optimálissá tételéhez adok tanácsokat. Rövidtávon én is másképp úszom, mint hosszabb távokon. Mi a különbség? Rövidtávon a sebesség az elsődleges, tehát olyan mozgássort kell végrehajtani, ami a legnagyobb gyorsaságot biztosítja – csakhogy ez nem gazdaságos. Kimarad (vagy legalábbis alaposan lecsökken) egy olyan fázis, ami a hosszútávú úszásnál viszont igencsak kellemes és hasznos, ez pedig a siklás.

Nézzük sorban a testrészeket, milyen mozgások fordulnak elő velük kapcsolatban.

A KÉZ

A kezeddel húzol egy nagy adag vizet magad alá, hogy abba belerúgva továbbhaladj. Van (illetve lehet) négy olyan feladata a kezednek, ami voltaképpen improduktív, tehát a továbbhaladás szempontjából felesleges:
a) Stabilizálhatod az egyenes haladásodat.
b) Feljebb emelheted a felsőtestedet, hogy a fejed kiemelkedjen a vízből és levegőt vehess.
c) A húzás után vissza kell juttatni az eredeti pozíciójába.
d) A siklási fázis

Az a) esetről egy későbbi szösszenetben még mesélek, a lényeg, hogy NEM a kezed dolga, hogy stabilan (azaz egyenesen, billegés nélkül) ússz. A kezeiddel szimmetrikusan kell dolgoznod, mert az a leghatékonyabb. Ha nem tudod megítélni, mennyire úszol szimmetrikusan, kérd meg egy ismerősödet, hogy nézze meg a stílusodat úszás közben víz alól.
A b) eset furcsának tűnhet. A levegővétel felesleges? Nos, igen az. Pár évtizeddel ezelőtt a mellúszó-versenyeken úszás közben döntően a vízfelszín alatt voltak és csak 3-4-szer jöttek fel, levegőt venni. Az efféle versenyek eléggé unalmasok és nézhetetlenek voltak a közemberek számára, épp ezért szabályváltoztatás keretében kötelezővé tették a tempókénti egyszeri fejkiemelést. Ezzel természetesen lassították a futamokat, de látványosabbak lettek.
Mit jelent ez a lassulás? Sokat. Egyszer próbából 25 m-es, vízfelszín alatti versenyt nyomtam egy békalábas úszóval – és lehagytam. Mivel a teljes testtömegedet a víz tartja és neked csak az előre haladásra kell koncentrálnod, sokkal hatékonyabb ez a forma. Persze lehet (csak nem szabályos) több tempónkénti levegővel úszni (volt, hogy a Balatont kettes-tizes levegővételekkel úsztam át), viszont gyorsabb és kevésbé fárasztó. Amit meg kell szokni, az az oxigénhiány, de erre is lehet (és érdemes) külön gyakorlatozni (ez egy újabb szösszenet témája lesz).
A normál, szabályos mellúszásnál arra kell törekedned, hogy a tested minél kevésbé hullámozzon fel-le, a fejedet csak annyira kell kiemelned, hogy éppen tudjál levegőt venni. A fenekednek/csípődnek teljesen egyenesen, vízszintesen kell haladnia.
A c) esetben megint arra kell törekedni, hogy a haladási iránnyal ellentétes mozgás minél kevésbé lassítson le. Az ujjaidat és a kézfejedet szárnylapátként használva törekedj rá, hogy minél közelebb legyen a vízfelszínhez előretolás közben és a fejedet tedd a vízbe, a kezeid közé, ezzel védve a fejedet a közegellenállástól.
d) Van, aki imádkozó pózba teszi a kezét siklási fázis közben, de szerintem ennél jobb, ha inkább 45-45°-os szögben (tehát egymáshoz képest derékszögben), lazán, de egyenesen előrenyújtva tartom. Az ujjak összezárva, a hüvelyk- és a mutatóujjam hegye összeér. Ha szükséges, akkor finom kézmozdulatokkal korrigálom a siklás közbeni esetleges félresodródást vagy irányvesztést. A kézfejeimet épp a vízfelszín alatt tartom, az a jó, ha érzed, hogy megtöröd a saját magad által keltett pici finom hullámaidat. (Ha nagy hullámokat keltesz, az a fel-le billegés jele, ami nem jó.)

A kéz jellemző hibái:
a) Túl széles húzás. Amikor szélesen húzol, voltaképpen oldalra tolod a vizet és idegesíted a sávod többi úszóját. Bőven elég, ha vállszélességig húzol. Persze, az sokkal fárasztóbb tud lenni, de tessék megtanulni. :-)
b) Stabilizálás. Nem a kéz feladata, tehát csak energiapazarlás.

A LÁB

A lábaddal a kezeddel húzott (és a tested alatt átcsorgott) víztömegbe belerúgva előrébb lököd magad.
Szintén lehet a lábnak stabilizációs feladata, de ez sem a láb dolga lenne, ideális esetben.
A lábbal kapcsolatban három kritikus szakasz van:
a) a rúgás előtti felhúzás
b) a rúgás folyamata
c) a siklás közbeni helyzet

Az a) eset voltaképpen improduktív (sőt, káros a továbbhaladás szempontjából), de nem lehet megkerülni, tehát minimalizálni kell a veszteséget. Húzás közben minél jobban tartsd össze a térdeidet és a lábfejedet.
A b) esetet is könnyű elrontani. A hátrarúgás kezdetén a lábak picit szétnyílnak, mert úgy jobban bele tudsz kapni a víztömegbe. Ebben a szakaszban a lábfejed nyugodtan tartsd lazán, mert a közegellenállás miatt amúgy is előrefeszül, nem érdemes erőből feszíteni. Arra figyelj csak, hogy az esetleges örvények ne lengessék be a lábfejedet, mert akkor nem haladsz. (Ha örvények vannak, akkor vagy valaki mögötted úszik vagy te magad úszol gazdaságtalanul.) A rúgási táv utolsó 20%-án kell indítani a lábfej erőből történő hátrafeszítését és a teljes erőből történő rúgást, ez pontosan olyan mozdulat, mikor szökdécselsz. Ennek kell a legnagyobb erőkifejtést adni az egész úszási folyamat során. Figyeltem már meg olimpikon mellúszókat élőben, közelről, vízfelszín alól, és láttam, hogy a kezükkel kb. akkorát húznak mint én, de a lábukkal 2-3-szor erősebbet rúgnak (pedig én is erőset rúgok), úgyhogy még nekem is van hova fejlődnöm. :-)
A c) eset gyors tempójú mellúszásnál gyakorlatilag nem létezik, de a hosszútávnál érdemes odafigyelni rá. Itt a lábaknak már nincs szerepe, ballasztként húzod magad után. Az az ideális, ha a lábaid áramlási szempontból pontosan a tested vonalában vannak, hogy a lehető legnagyobb legyen az áramvonalasságod. A lábizmaidat lazítsd el, pihentesd az erős rúgás után, de azért figyelj rá, hogy nagyjából legyenek összezárva. (Ezt külön érdemes gyakorolni.) A lábfejet elvileg teljesen hátra kéne feszíteni (tehát úgy kellene tartani, ahogy a rúgás után maradt), de ez hosszútávon fárasztó tud ám lenni, ha a lábszerkezet miatt ezt izomból kell megoldani, érdemes szárazföldi nyújtással természetessé, könnyeddé tenni a hátrafeszített állapotot, akinek ilyen problémája van.


A FEJ

A fejjel csak gond van, mert mindenképpen akadályoz az úszásban. Nagy a közegellenállása, nagy a tömege (mindkettőn lehet segíteni szilikonos úszósapkával), és a kézmozgást is akadályozza. A húzás első fázisában minél kevésbé kell kiemelni a vízből, a kézvisszatolás szakaszában pedig vízfelszín alá kell tolni (hogy legyen felhajtóerő és könnyebb legyél), viszont akkor meg közegellenállás van, ezt pedig a karjaiddal ölelő mozdulatával véded ki. A fej vízből való kiemelésében is segít a szilikonos sapka.
Kutyaúszásnál (amikor fejmunka voltaképpen nincs, mert mindig a vízfelszín felett van) a közegellenállás elhanyagolható, viszont plusz energiákat kell felhasználnod a testtartáshoz.


A TÖRZS

A törzsed dolga, hogy a lábaddal történő rúgás energiáját megtartva egyenesben tartson téged, mert akkor tudsz optimálisan előre haladni. Szintén a törzsed dolga, hogy az esetleges stabilizációt (nem szimmetrikus úszás, oldalsodrás, hullámzás, kanyarodás) megoldja. A húzás erejének zömét a hátizmok és a mellizmok adják, tehát az úszás folyamatához is hozzájárulnak. A mellúszás jó móka, mert gyakorlatilag minden izmot be lehet vonni a közös munkába, így praktikusan a hasizomra érdemes hárítani a stabilizációs feladatokat.

Vérszemet kaptam. Ha a sima 5000 mell nem ütött ki, akkor majd egy 5000 mell gyakorlatozós: egy hossz minél kevesebb ütemből, vízfelszín alatti hosszú kisiklással (eléggé oxigénhiányos móka), majd egy hossz 'pihenés', azaz ideális kézmozgás + rúgás után erőből összezárt láb, figyelve az egyensúlyra/billegésre és a szimmetrikus mozgásra. Persze eközben haladni is kell, meg előzgetni, tehát erő is kell hozzá. Ehhez hasonlót mindössze kétszer csináltam: két Balaton-átúszáson, csúcsformában, versenykörülmények közt. Edzésen viszont még sosem. Most viszont igen és ez sem ütött ki. Persze, egy kicsit azért fáradt voltam utána, de semmi extra. Következő alkalommal jöhetnek az edzésbe iktatott víz alatti úszások.

Erre a hétre sok teendőm összetorlódott , így ma másodjára jutottam el úszni, pedig erre a hétre is 3 alkalmat terveztem. Több tényező összhatásaképpen úgy döntöttem, ma dupla távval (5000 m) zakkanok meg. Tekintve, hogy az újrakezdésem óta összesen 7 alkalommal úsztam, a megzakkanás teljesen reális cél volt. :-) Ehhez képest szépen, lassan, lazán, simán letoltam a távot, még csak éhes-szomjas sem voltam közben, nem is fájt semmim. Tetszett, na. :-)

A közeljövőben szeretném elérni, hogy heti 4-5x 5000-et ússzak néhány hétig, előre a szálkás testért! Plusz az áprilisi 24-órás buliig szeretnék begyorsulni 20 perc/km-es tempó alá - hogy mennyivel, az meglepetés lesz még magamnak is. :-) Igazából nagyon piszkálja a csőrömet a PB-m (17:57)...

Vasárnap éjjel céges buli volt, de ez nem akadályozott meg abban, hogy délelőtt úszni menjek. Erre a hétre 2500 m az alkalmankénti terv, ami ma sikerült is, sokkal kellemesebben, mint gondoltam. Ugyan szereztem egy tartalék stopperórát, de ezzel sem sikerült időt mérnem: a zuhanyzóban elszakadt a szíja, azóta pedig már nem is működik. Pffff. Az úszás közben azt vettem észre, hogy minden mellúszónál gyorsabb vagyok, sőt, a gyorsúszók tempójával megyek. Pedig lazáztam. A végén kíváncsiságból nyomtam kétszer 50-et, az elsőt 95%-ra, a másikat 80%-ra. Éreztem magamban azt az erőt, amit régesrég hajdanán valamikor. Tök jó volt. :-) A lábamat kell még fejlesztenem, a rúgásom még gyenge és a lábmunkám sem optimális.

Hát visszatértem 'az élők közé'. Legalábbis nagyon ajánlom magamnak. Direkt nem a 'remélem' szót használom, mert most tényleg megtettem mindent azért, hogy idén újból rendszeresen edzhessek és persze versenyeken is indulhassak, mert az jó. Utoljára 2005-ben edzettem rendszeresen utoljára, azóta pedig... nos, azóta az egzisztenciális alapokat építgettem. Azt hiszem, így hívják, amikor az ember hülyére dolgozza magát, látástól mikulásig.

Mi a helyzet most? Ígéretes. A testtömegem több mint valaha. Mondjuk ez a kondimon nem nagyon látszódik, de a ruhaméreteimen annál inkább. Ráérek? Hát ja. A dolgozdában bejelentettem, hogy idén kevesebbet számítsanak rám, mert csak emberi mértékű melóra leszek hajlandó. Egyedülálló is vagyok, 2,5 éves kapcsolatom ért véget decemberben. Úgyhogy épp itt az ideje az új életnek. Illetve visszahozni a régmúltból, ami jó volt és felépíteni jóra, ami sosem működött. Ráadásul ehhez még kedvem is van, meg egyre több energiám is.

Az edzéseket két hete kezdtem újra. Rövid gondolkozás után úgy döntöttem, úszással kezdek. Részben mert imádok úszni, részben mert az a legkevésbé terhelő a triatlon másik két sportjához képest. Az uszoda sem volt kérdés: Hajós. Igaz, mostanában mókás bejutni oda, de sebaj, gyalogolni is szeretek. :-) Bár a múltkor -10 °C-ban és kb. 100 km/h-s szélben, hóesésben kúsztam át a hídon, de mivel az összes tagom szétfagyott másodperceken belül, nem volt gáz. :-) Nah, azóta hordok sálat a táskámban. Vettem 10-es bérletet (aranyárért...), amiből öt alkalom máris elfogyott, ebből 5100 m született. Ahogy sejtettem, a lábszárizmaim tiltakoztak egyedül, a többi békésen viseli sorsát, sőt, már nyomokban visszajön a régi olajozott mozgásom. Mondjuk 1000 m és 1200 m között. A legutóbb már 300 m és 1400 m közt volt optimális a mozgásom. Eleinte csak mellúszást nyomok, az a nagy kedvenc, majd később jöhet hozzá a gyors és kiegészítésképpen a hát és a pillangó, meg a mindenféle extrém gyakorlatos úszásnemek (mell láb hátrakulcsolt kézzel, mell láb oldalt fekve fél kézzel, mell láb háton fekve hátrakulcsolt kézzel, csak mell kéz összeszorított lábbal, illetve a mellúszás minél hosszabb kisiklással, mondjuk 50 m 12-13 tempóból).

Az első alkalmakkor direkt nem vittem órát. Nem az idő volt az érdekes. Sőt, az első két alkalommal nem is úsztam, csak lélegzőgyakorlatokat és erősítő gyakorlatokat csináltam a medencében. Aztán az utolsó alkalmon megpróbáltam lemérni, hogy most épp mennyi időbe telik az ezres, erre rögtön beázott a (3,5 éve nem használt) Timex Ironman órám. A szerviz két hétre vállalta a javítást, a belsejét kell cserélni.

Most le vagyok tiltva egy hétre az úszásról. A szemem sem bírta a strapát, aminek számomra nem volt tünete, de a szemvizsgálaton (új szemüveg rendel) a gép gyulladást mutatott a szememben, így vissza kell mennem, addig semmi úszás. Sebaj, felszereltem a (szintén nem használt) boxzsákomat, a szomszédok nagy örömére. A bringám is készenlétben áll, amint eltűnik a hó (hőmérséklet nem számít), megyek ki vele is. A futást még nem erőltetem. Majd tavasszal, ha belejöttem a rendszeres mozgásba.